Danyi Zsuzsi

„ Él bennem a késztetés...”

Próza

Az embert erősen meghatározza kapcsolódási képessége a családjához, a barátaihoz, az állatokhoz, a természethez, vagy eseményekhez, tárgyakhoz. Írásaimban – rám jellemző módon – az érzelmek hangján ezen kapcsolódásokról olvashatsz.

Kötni és engedni

A tű bekúszik a hurkon, s míg a kis kanyarintó mozdulattal magára csavarja és előre húzza a szálat, hozzákoccan a másik tűhöz. Az apró koccanások

tovább olvasom »

Repülj madár

A kertbe, ahová most magam megyek, egyikünk sem szeretett járni. Pedig rendezett. A fák, bokrok, az ültetett virágok széppé varázsolják a könyörtelen körforgást. A madarak

tovább olvasom »

Szeme, mint barna tó

Távolról érkezik hozzám a lépések alatt reccsenő padló hangja. Azt álmodom, hogy apám jön, és megfogja a vállam. Aztán finoman megráz. Kinyitom a szemem. Csak

tovább olvasom »

Haláltánc

Elválaszthatatlanok voltak. A szoba sarkában érezték magukat a legjobban. Ide nem tűzött be a nap, mégis jutott elég fény. Játékra készen várakoztak, sok szép közös

tovább olvasom »

Becsületes zsákmány

Ismersz! Sose engedtem vóna el! Foggal-körömmel tudok küzdeni. Szedtem is a lábam, ahogy mindig, amikor hozom a becsülettel megszerzett zsákmányt. Már majdnem az erdő közepén

tovább olvasom »

Ragaszkodás, Megjelent a Szószóró oldalán

https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=pfbid02bX89oqZygRaJK4wFCnaE1q3diQYABquTUwhQXJLRBxDXWXfeCGXbwSkNgpXHzLp1l&id=100066508029027 Ha Hokksundban vagyok, gyakorta végigjárom a Skotselvveien úttól jobbra eső, két bánya között található erdőt, hogy letegyem a terheimet. Ilyenkor szinte megszűnök létezni a

tovább olvasom »

Akitől a gép fennmarad

A fiatal, sportos férfi íróasztalán, ahová leülök mellé, egy laptop és két nagyméretű félköríves monitor áll. A képernyőkímélőn szálló gépek fotói váltják egymást. Mellette a

tovább olvasom »

Répafarmer

Egy meleg nyári hétvégén haza kellett ugranom, hogy a szülői ház kertjét rendbe tetessem. Alig gurultam be az utcába, Rozika ángyom, a falu önkéntes stílusszakértője,

tovább olvasom »

Cseresznyebefőtt

Öt órát utaztunk. Anyám egész úton összeszorított szájjal ült. Nagymama hívatta. Halni készült. Nem mertem megszólalni sem, mert szörnyen ideges volt. Ráadásul a karambol miatt

tovább olvasom »

Már vártak bennünket

8:45-re kellett jönni. Az épület ablakrácsain még csillogott a ráfagyott pára. Végigfutott a hideg a hátamon. A társam egyik vállán a homokanimációs asztalt rejtő hatalmas

tovább olvasom »

Sátorfa

Keze, ruhája poros volt a dobozoktól. Egyiket pakolta, cipelte a másik után. Nem vett tudomást se a derekában, vállában hasogató fájdalomról, se a belső szorításról,

tovább olvasom »

Várakozás

Az elmúlt években várakozásaim egymásra rakódtak, mint a föld rétegei. Némelyek meg is kövültek talán. Persze vannak, amik átértékelődtek, helyet cserélek és akad olyan is,

tovább olvasom »

Kicsibogár

Hűvös van. Semmi kedvem ma hozzád menni, de muszáj. Ez nem az az alkalom, amit ki lehet hagyni, csak egyszer történik meg. Ráadásul dühös vagyok

tovább olvasom »

Bimm-bamm…

Ma nem mentem iskolába. Megint. Pénteken még mentem, de hazaküldtek. Nem érzem jól magam. Most csak ülök, és lógatom a lábam a széken. Tudod, nem

tovább olvasom »

Egy délelőtt anyámmal

Kora nyári szombat délelőtt volt. Kivételes nyugalom lengte be a Tisza partjának ezen szakaszát. A nyárfák hatalmas hóhelyhekre emlékeztető, könnyű szöszei úgy repültek a levegőben,

tovább olvasom »

Olasz útinapló, A kis viking

A hullámtörő sziklákon, ahol a délutánt töltöttük, úgy szaladgáltak a kb. hat-tíz éves gyerekek, mintha homokon járnának. Izgatottan kiáltoztak. Napbarnította kis testük mellett világított a kezükben lévő színes apró vödör és háló, amellyel türelmetlenül kapkodtak a kövek között.

tovább olvasom »

Kapaszkodó

Kapaszkodó A távolság miatt csak a sziluettjét lehetett látni, de az tisztán kivehető volt, hogy galamb. A hatalmas ezüstfenyő csúcsdíszként tartotta napra nap, s az

tovább olvasom »

Sószóró teteje

Álmos, andalító karácsonyi JAZZ szólt. Sült a hús, főtt a leves. A beigli, a zserbó felszeletelve csodálkozott a tányéron. A kandallón narancsszeletek csónakáztak a vízen,

tovább olvasom »

Kötelék

Nagyon várták őt, s amikor megérkezett mindenki őszintén örült. Kék szemével, pampuskás pofijával, és hosszú hajával még a szülészorvost is elvarázsolta. Az asszony babusgatta, öltöztette,

tovább olvasom »

Tizenkét év

A férfi, aki minden nap végigment a körúton, sosem szólt senkihez. Szinte mindig lehajtott fejjel járt, hogy ne keljen más szemébe néznie. Nadrágja alját, ami egyre lejjebb ért, ahogy a férfi fogyott, már rongyosra súrolta a föld. Egykor elegáns ballonkabátjának gallérját rejtőzködésre használta. Fejébe húzott kopott kalapja alól, épp csak a föld azon részét látta, ahová lépett. Úgy tűnt, vakon is képes lett volna végigjárni az utat, és valószínűleg pontosan tudta, hány lépést kell megtennie házának kapujától a végcélig.

tovább olvasom »

Ónos ablak rézkarika

Ónos ajtó, réz karika… A férfi a karjánál fogva, szinte kivonszolta feleségét a ház elé. Másik kezének ujjai elfehéredtek a balta nyelének szorításában. Elszántsága rendíthetetlen

tovább olvasom »
Facebook
LinkedIn
Email