K. János ült a padon, hátát stabilitás gyanánt a falnak támasztotta. Drága dzsekije elszakadt és bekoszolódott. Egyik lábáról hiányzott a bőrmokaszin. Hadonászott, és az alkoholtól botladozó nyelvvel felháborodott hangon hőbörgött. „Velem ezt nem lehet csinálni! Nem tudják ezek, ki vagyok én!”- hangoskodott egyre. Ekkor a nyitott ablakon keresztül ajtócsapódás, ablaknyikorgás, majd két férfi beszélgetésének hangja szűrődött be.
– Miért? Te mit tennél vele?
– Belelőnék. Mondjuk a lábába.
– Miért pont a lábába? Az olyan sablonos. Inkább akkor a kezébe, hogy ne tudja megfogni a kormányt.
– És? Utána?
– Na, figyelj! Bűnhődnie kell, ez nem kérdés. Visszaeső. Nincs mit finomkodni. A fejére rá kell kötni egy krumplis zsákot, amibe már belerohadt az anyag. Iszonyú büdös tud lenni. Nem csak nem lát, míg a furgon platóján hátra kötött kézzel csapódik ide-oda, de garantáltan a gyomra is kifordul. A kanyarokat élesen kell bevenni a lendületes vezetés közben, hogy úgy hányódjon, mint csónak a viharos tengeren.
K János elhallgatott. Kezei elfehéredtek, ahogy a pad szélét markolták. Kóválygó fejjel igyekezett az ablakon beszűrődő hangokra figyelni.
– Az ütődésektől, amik a testét érik a csapódások alkalmával, tele lesz véraláfutással. Iszonyúan szédül majd. A zsákban a saját hányása mocskolja össze az arcát, amitől újra meg újra felfordul a gyomra. Eszméletlenül rántják le a platóról egy elhagyott gyártelep koszos betonjára. Leveszik a fejéről a zsákot, késsel nyúlnak felé és felhasítják a kötelet a csuklóján, majd egy vödör koszos vízzel nyakon öntik. A sötét helyiségben reflektorok vakítják el, semmit nem lát, nem tudja hol van. Próbál feltápászkodni a mocskos, nedves földről. Na, ekkor hallja meg, ahogy valaki felhúz egy pisztolyt.
K. János magához szorított térdét ölelve, halkan nyüszített a pad tetején. Reszketett. Elméje teljesen kitisztult, ahogy az ablakon beszűrődő beszélgetést hallgatta.
– A következő pillanatban éles fájdalom nyilall a kézfejébe. Ahogy ordítva a másik kezével a lőtt sebhez kap, azt is lövés éri. Jajgatva könyörög az életéért. „Félted a mocskos életed, te rohadék? És az anyát a kicsijével nem féltetted?” – kapja majd válaszul, ami után a következő lövés szétroncsolja bokáját.
– Mindkettőt?
– Nem, elég az egyik.
K. János füle zúgni kezdett, teste halkan puffant a padon. Már nem hallotta az ablakon beszűrődő hangokat.
– Hát ez brutál félelmetes. Te! Figyelj! Írd meg inkább te ezt a történetet. Holnap van a leadás határideje. Még végzel vele. A főnök biztos díjazza majd.
– Átgondolom. Na, menjünk, mert ma hosszú, fárasztó napom lesz. A körforgalom utáni szakaszon tartunk közúti ellenőrzést.
– Nyugodt szolit!
– Viszont!
K. Jánost ájultan találták a megőrzőben. Az elbocsátó határozatot szokatlan jámborsággal írta alá. Lehajtott fejjel, többször hajlongva, és mint egy rák, hátrálva hagyta el az épületet. Mindent elismert és magas kártérítést fizetett a letarolt kerítésért cserébe. Soha többé nem hozták be ittas vezetés miatt.
Egy hónappal később Jakab tizedes megnyerte a Rendőrkapitányság krimiíró pályázatát.
2022/ŐSZ/11. / AKCIÓFILM, AKCIÓVALÓSÁG
