Danyi Zsuzsi

„ Él bennem a késztetés...”

Miért? Te mit tennél vele?

K. János ült a padon, hátát stabilitás gyanánt a falnak támasztotta. Drága dzsekije elszakadt és bekoszolódott. Egyik lábáról hiányzott a bőrmokaszin. Hadonászott, és az alkoholtól botladozó nyelvvel felháborodott hangon hőbörgött. „Velem ezt nem lehet csinálni! Nem tudják ezek, ki vagyok én!”- hangoskodott egyre. Ekkor a nyitott ablakon keresztül ajtócsapódás, ablaknyikorgás, majd két férfi beszélgetésének hangja szűrődött be.
– Miért? Te mit tennél vele?
– Belelőnék. Mondjuk a lábába.
– Miért pont a lábába? Az olyan sablonos. Inkább akkor a kezébe, hogy ne tudja megfogni a kormányt.
– És? Utána?
– Na, figyelj! Bűnhődnie kell, ez nem kérdés. Visszaeső. Nincs mit finomkodni. A fejére rá kell kötni egy krumplis zsákot, amibe már belerohadt az anyag. Iszonyú büdös tud lenni. Nem csak nem lát, míg a furgon platóján hátra kötött kézzel csapódik ide-oda, de garantáltan a gyomra is kifordul. A kanyarokat élesen kell bevenni a lendületes vezetés közben, hogy úgy hányódjon, mint csónak a viharos tengeren.
K János elhallgatott. Kezei elfehéredtek, ahogy a pad szélét markolták. Kóválygó fejjel igyekezett az ablakon beszűrődő hangokra figyelni.
– Az ütődésektől, amik a testét érik a csapódások alkalmával, tele lesz véraláfutással. Iszonyúan szédül majd. A zsákban a saját hányása mocskolja össze az arcát, amitől újra meg újra felfordul a gyomra. Eszméletlenül rántják le a platóról egy elhagyott gyártelep koszos betonjára. Leveszik a fejéről a zsákot, késsel nyúlnak felé és felhasítják a kötelet a csuklóján, majd egy vödör koszos vízzel nyakon öntik. A sötét helyiségben reflektorok vakítják el, semmit nem lát, nem tudja hol van. Próbál feltápászkodni a mocskos, nedves földről. Na, ekkor hallja meg, ahogy valaki felhúz egy pisztolyt.
K. János magához szorított térdét ölelve, halkan nyüszített a pad tetején. Reszketett. Elméje teljesen kitisztult, ahogy az ablakon beszűrődő beszélgetést hallgatta.
– A következő pillanatban éles fájdalom nyilall a kézfejébe. Ahogy ordítva a másik kezével a lőtt sebhez kap, azt is lövés éri. Jajgatva könyörög az életéért. „Félted a mocskos életed, te rohadék? És az anyát a kicsijével nem féltetted?” – kapja majd válaszul, ami után a következő lövés szétroncsolja bokáját.
– Mindkettőt?
– Nem, elég az egyik.
K. János füle zúgni kezdett, teste halkan puffant a padon. Már nem hallotta az ablakon beszűrődő hangokat.
– Hát ez brutál félelmetes. Te! Figyelj! Írd meg inkább te ezt a történetet. Holnap van a leadás határideje. Még végzel vele. A főnök biztos díjazza majd.
– Átgondolom. Na, menjünk, mert ma hosszú, fárasztó napom lesz. A körforgalom utáni szakaszon tartunk közúti ellenőrzést.
– Nyugodt szolit!
– Viszont!
K. Jánost ájultan találták a megőrzőben. Az elbocsátó határozatot szokatlan jámborsággal írta alá. Lehajtott fejjel, többször hajlongva, és mint egy rák, hátrálva hagyta el az épületet. Mindent elismert és magas kártérítést fizetett a letarolt kerítésért cserébe. Soha többé nem hozták be ittas vezetés miatt.
Egy hónappal később Jakab tizedes megnyerte a Rendőrkapitányság krimiíró pályázatát.
2022/ŐSZ/11. / AKCIÓFILM, AKCIÓVALÓSÁG
Facebook
LinkedIn
Email

Ajánló

Próza még:

Allora

8 éves leszek amikor az elsőt haza hozom és apámé mellé teszem közvetlen a kapu

A víz illata

Lehajtott fejjel nézem a víztükröt. Illata észrevétlen kúszik az orromba, és kioldja a lelkemre kötött

A remete

A tavaszi nap még elég alacsony szögben süt be ahhoz, hogy a fényesre kopott, fa

Láncok

Gróf Széchenyi István nagy álmát váltotta valóra. Az ihletet Angliában kapta, amikor meglátta a Hammersmith-et.

Példakép

Mint a kerti törpe állok és vacogva figyelem a kertet, a felhők félelmetesek, székek felborulva,

Rozsdabarna

Alkonyodott, amikor autóval az automata elé gördült. Az informáló levelek, az elmúlt napokban már több

Kötni és engedni

A tű bekúszik a hurkon, s míg a kis kanyarintó mozdulattal magára csavarja és előre

Repülj madár

A kertbe, ahová most magam megyek, egyikünk sem szeretett járni. Pedig rendezett. A fák, bokrok,

Szeme, mint barna tó

Távolról érkezik hozzám a lépések alatt reccsenő padló hangja. Azt álmodom, hogy apám jön, és

Haláltánc

Elválaszthatatlanok voltak. A szoba sarkában érezték magukat a legjobban. Ide nem tűzött be a nap,

Becsületes zsákmány

Ismersz! Sose engedtem vóna el! Foggal-körömmel tudok küzdeni. Szedtem is a lábam, ahogy mindig, amikor

Ragaszkodás, Megjelent a Szószóró oldalán

https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=pfbid02bX89oqZygRaJK4wFCnaE1q3diQYABquTUwhQXJLRBxDXWXfeCGXbwSkNgpXHzLp1l&id=100066508029027 Ha Hokksundban vagyok, gyakorta végigjárom a Skotselvveien úttól jobbra eső, két bánya között található

Nem érek én arra rá fiam!

Nagyapám ötvenkét évesen, hét gyermekkel hagyta özvegyen nagyanyámat közvetlenül a háború után. Anyám csak két

Akitől a gép fennmarad

A fiatal, sportos férfi íróasztalán, ahová leülök mellé, egy laptop és két nagyméretű félköríves monitor

Répafarmer

Egy meleg nyári hétvégén haza kellett ugranom, hogy a szülői ház kertjét rendbe tetessem. Alig

Legújabb bejegyzések

Kevés utazás színesíti az életem.Vannak országok ahova egyáltalán nem vágyok, ilyen pl. Amerika, és van,

Szolnoki ANZIX

Az egyik legkedvesebb koncerttípusom a Szolnoki Szimfonikusokkal az ANZIX. Pár évvel ezelőtt indult el egy

Gyöngyház felhő

Norvégia földjére először 2022. augusztusában léptem, nem kirándulási céllal. Nem kényszerből, de nem is igazán

Fogalmazási verseny

Novemberben kaptam egy kedves üzenetet: “Szia, drága Zsuzsi! Szeretnénk meghívni a Szegő Gábor Általános Iskola