Danyi Zsuzsi

„ Él bennem a késztetés...”

A víz illata

Lehajtott fejjel nézem a víztükröt. Illata észrevétlen kúszik az orromba, és kioldja a lelkemre kötött csomót. Mint mikor szobrot lepleznek, úgy hullik le róla a nehéz vászon, szabad lesz az emlékezet és én hazaérkezek. A sima víztükör alatt az ég ringatja magát. Belehullott a folyóba, annak mélyén finoman hullámoznak a felhők. Ha behunynám a szemem és kitárt karokkal eldőlnék, zajtalan zuhannék rájuk. Puhán lökne vissza a puffanás, hogy aztán végleg megérkezzek. Alulról úgy bámulnék fel az égre, mint a halak, meredt tekintettel.
Ezt gondoltam akkor is, és nem féltem. Egyszerre vonzott és borzasztott a mélység. Sokszor tartotta fogva a folyó ily módon a tekintetem. Partjának simogatóan meleg homokja csak rásegített a révületre. Talán ez az oka, hogy otthon érzést nyújt, ha az orromba kúszik a Tisza illata? Vagy talán a folyóparti erdők hatása ez?
Gyermekkorom a Tisza partján telt. Nyaranként nagycsaládostól vonultunk ki az ártéri erdőbe egy bizonyos helyre. 4-5 család, 2-3 gyerekkel. Mindenki tudta, az a terület a „miénk”, s azt is, ez csak időszakos birtoklás.
A méretes fák alatt átlátszó fóliával fedett, farönkökből épült „étkező”, körötte jól határolt sátorhelyek, hátul hasonló módon tákolt pottyantós, ahová a gyalogsági ásót mindenki magával vitte. Kamra is volt, kb. két méter mélyen a homokba ásva. Minden évben új, hisz az ár rendre betemette.
A vízirendőrök, a halászok kikötöttek, ha a folyón ezen szakaszán jártak. Halat hoztak, meséltek, a bográcsban főzött közös ételből pedig nekik is jutott egy tányérral. Összekucorodva hallgattam a marhákat vízhez hajtó pásztorlegény történetét, akinek babáját Szegednél fogták ki. Ütés volt a fején. Egy évre veszett vízbe a legény is. Aztán hallottuk a halász történetét is. A legnagyobb harcsát akarta megfogni, az magával vitte.
A víznek külön törvénye van. A Tisza mifelénk rohan, sodrása erős, örvénye mélybe húz.
Ha elragad, csak hagyd, hogy vigyen, folyásirányba próbálj a part felé úszni.
Ha az örvény kap el, ne kapálózz, mert megfulladsz. Maradj mozdulatlan. Miután lehúz a mélybe, kidob onnan. Minden évben elviszi a neki járó lelkeket.
Mesevilág volt a víz alatt és felette is. A sátor pedig a menedék. Melegében egymás mellett szuszogtunk, úgy hallgattuk éjjel, ahogy a bagoly vadászni indult.
Ha a házra száll, az halált hoz, mondták. Apám azzal nyugtatott, ez nem ház, és itt a bagoly van otthon.
Napközben a meleg elől az erdőbe húzódtunk. Az ártéri erdőkben a botoló füzek, fehér nyárfák között csak elvétve akadt egy-egy kőris, elpottyantott diófa, madárcseresznye, vagy potyószilva. Nem volt áttekinthető, mint a fenyőerdők, amikben szinte sorba nőnek a fák. A lombkoronán beszűrődő fény élni biztatta a lágyszárúakat, különösen a csalánt, és a cserjéket, köztük az erdei szedret, aminek termését izgalmas kaland volt csikarások nélkül leszüretelni. A világtól távol, az erdő csendje harmonikus hangzavar. A sárgarigó füttye békét lop a tiszai ember szívébe. S ha a félénk repülő arany – mert így hívtuk – megmutatta magát, áldott napunk volt. A galambbúgás, a kakukk éles ritmusa, összevegyült a csilp-csalp füzikék monotonitásával, és megannyi csivitelő, károgó hanggal. Csak ha a tompa kürt hangját hallottuk, akkor szaladtunk mindent elfelejtve a partra. Jött az uszály, rajta nagy púpokban a barnaszén, az integető matrózok és hullámok, amik végigfutottak a parton.
Egyedül a halak szemét nem szeretem ma sem. Azok meredten tükrözik a Tiszába fúltak riadt tekintetét. Nagyanyám azt mondta erre. Az ember telhetetlen fiam. Halált lop a mennyországba is. Te csak végy mély lélegzetet, és vigyázd a szép emlékeidet!
LACKFI kreatív írás / 2023 TAVASZ 16. VISSZABESZÉLŐ TÁJAK
Facebook
LinkedIn
Email

Ajánló

Próza még:

Allora

8 éves leszek amikor az elsőt haza hozom és apámé mellé teszem közvetlen a kapu

A remete

A tavaszi nap még elég alacsony szögben süt be ahhoz, hogy a fényesre kopott, fa

Láncok

Gróf Széchenyi István nagy álmát váltotta valóra. Az ihletet Angliában kapta, amikor meglátta a Hammersmith-et.

Példakép

Mint a kerti törpe állok és vacogva figyelem a kertet, a felhők félelmetesek, székek felborulva,

Rozsdabarna

Alkonyodott, amikor autóval az automata elé gördült. Az informáló levelek, az elmúlt napokban már több

Kötni és engedni

A tű bekúszik a hurkon, s míg a kis kanyarintó mozdulattal magára csavarja és előre

Repülj madár

A kertbe, ahová most magam megyek, egyikünk sem szeretett járni. Pedig rendezett. A fák, bokrok,

Szeme, mint barna tó

Távolról érkezik hozzám a lépések alatt reccsenő padló hangja. Azt álmodom, hogy apám jön, és

Haláltánc

Elválaszthatatlanok voltak. A szoba sarkában érezték magukat a legjobban. Ide nem tűzött be a nap,

Becsületes zsákmány

Ismersz! Sose engedtem vóna el! Foggal-körömmel tudok küzdeni. Szedtem is a lábam, ahogy mindig, amikor

Ragaszkodás, Megjelent a Szószóró oldalán

https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=pfbid02bX89oqZygRaJK4wFCnaE1q3diQYABquTUwhQXJLRBxDXWXfeCGXbwSkNgpXHzLp1l&id=100066508029027 Ha Hokksundban vagyok, gyakorta végigjárom a Skotselvveien úttól jobbra eső, két bánya között található

Nem érek én arra rá fiam!

Nagyapám ötvenkét évesen, hét gyermekkel hagyta özvegyen nagyanyámat közvetlenül a háború után. Anyám csak két

Akitől a gép fennmarad

A fiatal, sportos férfi íróasztalán, ahová leülök mellé, egy laptop és két nagyméretű félköríves monitor

Répafarmer

Egy meleg nyári hétvégén haza kellett ugranom, hogy a szülői ház kertjét rendbe tetessem. Alig

Legújabb bejegyzések

Kevés utazás színesíti az életem.Vannak országok ahova egyáltalán nem vágyok, ilyen pl. Amerika, és van,

Szolnoki ANZIX

Az egyik legkedvesebb koncerttípusom a Szolnoki Szimfonikusokkal az ANZIX. Pár évvel ezelőtt indult el egy

Gyöngyház felhő

Norvégia földjére először 2022. augusztusában léptem, nem kirándulási céllal. Nem kényszerből, de nem is igazán

Fogalmazási verseny

Novemberben kaptam egy kedves üzenetet: “Szia, drága Zsuzsi! Szeretnénk meghívni a Szegő Gábor Általános Iskola