Danyi Zsuzsi

„ Él bennem a késztetés...”

Kötni és engedni

A tű bekúszik a hurkon, s míg a kis kanyarintó mozdulattal magára csavarja és előre húzza a szálat, hozzákoccan a másik tűhöz. Az apró koccanások és az anyag nyikordulásai egyenletes ritmusban követik egymást. Kezeim soronként azonos táncot járnak. Kinyújtott mutató ujjam, mintha lassan integetne, tartja is, engedi is a többszörösen rátekert fonalat. Behajtott ujjaim alatt meleg fészekké válik a tenyerem. Belőle sejtek születnek, s egymásba kapcsolódva gyarapodnak, egy sor sima, egy sor fordított. Útjukat érintésem kíséri, s ha megakadnak, ujjpárnámat a tű hegyének támasztva segítem tovább őket. A tompa szúrások egy idő után mélyedést nyomnak a bőrredők közé. Idő, míg kisimul. Igyekszem egyenletesen dolgozni, de nem vagyok profi ebben.
Erős bennem a késztetés, neki még nincs sálja. Kék-szürke cirmosat kötök, hogy a nyakába köthessem, mert ezzel is kifejezem, kötődök hozzá. Már talán nem is szokás ez. Talán elég, ha karomban tartva őt a levelek táncát, s a köztük járó szél susogását, vagy a madarak csivitelését hallgatjuk? Vagy elég, ha összekucorodva könyvet lapozunk, minden mondókát csak félig énekelve, mert nincs még többre türelem? Plédben magamra kötve batyumamát játszva, Bóbitára táncolunk, míg a szemhéja lassan lecsukódik? Még nem vagyok profi ebben, de igyekszem nem kötni magamhoz jobban, mint ami őt szolgálja.
Vajon hol van a határ, amíg még segítem, s hol, mikor már túlságosan megkötöm? A fonalat sem szabad sem túl szorosan, sem túl lazán tartani. Gyengéd határozottsággal az anyag könnyed és puha marad. Idomul a nyakra, lágyan ölel. Az egymásba fonódó szálak tekervénye olyan, mint a DNS. Tőlem erednek, s benne épp úgy kanyarodnak. Orrának vonalát, mosolyának ívét magamban látom, mégis más. Szabad, mint az égen úszó felhők, miket együtt csodálunk. Velünk van pár évig, aztán elindul. A gyermek nem a miénk. Nagy felelősség őt jó irányba terelni, és megtanítani helyesen kötődni. A nehézség pedig abból adódik, hogy ő egyedi. Hiába vált be más anyának, nagymamának egy módszer, s osztja meg kéretlen elveit. Sablont nem húzhatunk, mert a miénkben más DNS szálak szőnek szövetet. Ebben senki sem lehet profi. Saját mintánkat adhatjuk csak tovább, s jobb esetben igyekszünk azt a gyermekhez igazítani.
Sálat ma már inkább boltban vesznek, de én megkötöm és remélem, érzi majd a meleg biztonságot, amit a kötődésem számára nyújt és a szabadságot, amivel a világot felfedezheti ennek védelmében. Kötés és engedés. Nem ezek helyes arányáról szól minden? Amint kialakul az egyik, már magában hordozza a másikat. Mint mikor járni tanul. Míg fogjuk a kicsi kezeket, minden pillanatban azok elengedésére készülünk. Aztán boldogan megtapsoljuk, mikor sikerülnek az első bizonytalan lépései. Most én is így lépdelek? Együtt indultunk egy új úton. Keressük a határainkat, ami hol egybe folyik, hol eltávolodik egymástól. Mi leszek én így mellette? Mivé alakul a nő, ha nagymama lesz? Hogy tud majd mindkét területen önmaga maradni, vagy hármon, mert közben anya is marad. Akkor jó, ha minden szálat egybeköt? A sál többszínű lesz, egy anya, egy nagymama, egy nő, amiben az árnyalatok egymásba simulnak, de jól el is különíthetők. Sorról sorra haladva, miközben a kötőtű elengedhetetlen koccanásai egyenletes ritmusban követik egymást. Ahogy az ükanyám DNS szálai összekötődtek az ükapáméval, és így tovább, míg elérkeztünk a legújabb generációhoz. Hányféle cirmos szín keveredik már ebben a vér szerinti kötődésben?
A sűrű szövésű szőttesünkben mindannyian egységet alkotunk.
LACKFI ÍRÓKURZUS/ 2023. TAVASZ / KETTEN EGY TEST
Facebook
LinkedIn
Email

Ajánló

Próza még:

Allora

8 éves leszek amikor az elsőt haza hozom és apámé mellé teszem közvetlen a kapu

A víz illata

Lehajtott fejjel nézem a víztükröt. Illata észrevétlen kúszik az orromba, és kioldja a lelkemre kötött

A remete

A tavaszi nap még elég alacsony szögben süt be ahhoz, hogy a fényesre kopott, fa

Láncok

Gróf Széchenyi István nagy álmát váltotta valóra. Az ihletet Angliában kapta, amikor meglátta a Hammersmith-et.

Példakép

Mint a kerti törpe állok és vacogva figyelem a kertet, a felhők félelmetesek, székek felborulva,

Rozsdabarna

Alkonyodott, amikor autóval az automata elé gördült. Az informáló levelek, az elmúlt napokban már több

Repülj madár

A kertbe, ahová most magam megyek, egyikünk sem szeretett járni. Pedig rendezett. A fák, bokrok,

Szeme, mint barna tó

Távolról érkezik hozzám a lépések alatt reccsenő padló hangja. Azt álmodom, hogy apám jön, és

Haláltánc

Elválaszthatatlanok voltak. A szoba sarkában érezték magukat a legjobban. Ide nem tűzött be a nap,

Becsületes zsákmány

Ismersz! Sose engedtem vóna el! Foggal-körömmel tudok küzdeni. Szedtem is a lábam, ahogy mindig, amikor

Ragaszkodás, Megjelent a Szószóró oldalán

https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=pfbid02bX89oqZygRaJK4wFCnaE1q3diQYABquTUwhQXJLRBxDXWXfeCGXbwSkNgpXHzLp1l&id=100066508029027 Ha Hokksundban vagyok, gyakorta végigjárom a Skotselvveien úttól jobbra eső, két bánya között található

Nem érek én arra rá fiam!

Nagyapám ötvenkét évesen, hét gyermekkel hagyta özvegyen nagyanyámat közvetlenül a háború után. Anyám csak két

Akitől a gép fennmarad

A fiatal, sportos férfi íróasztalán, ahová leülök mellé, egy laptop és két nagyméretű félköríves monitor

Répafarmer

Egy meleg nyári hétvégén haza kellett ugranom, hogy a szülői ház kertjét rendbe tetessem. Alig

Legújabb bejegyzések

Kevés utazás színesíti az életem.Vannak országok ahova egyáltalán nem vágyok, ilyen pl. Amerika, és van,

Szolnoki ANZIX

Az egyik legkedvesebb koncerttípusom a Szolnoki Szimfonikusokkal az ANZIX. Pár évvel ezelőtt indult el egy

Gyöngyház felhő

Norvégia földjére először 2022. augusztusában léptem, nem kirándulási céllal. Nem kényszerből, de nem is igazán

Fogalmazási verseny

Novemberben kaptam egy kedves üzenetet: “Szia, drága Zsuzsi! Szeretnénk meghívni a Szegő Gábor Általános Iskola