Hárman voltak. Mind mások. Lassan, észrevétlen vették meg a nő lelkét.
A fekete
A nő már jó ideje nagyon beteg volt. Lelke égő fájdalom, teste ennek megfelelő állapotban. Felszívódás hiányában, komoly kínokat megélve lassan halt éhen. Számtalan orvosnál járt, de hiába ment bárhová, megoldást nem találtak a problémájára.
Aztán az élet elé sodort egy segítőt. Különös teremtmény volt. Fiús haj, fiús alkat, különc élet, sajátos gondolkodás. Azt mondták róla, hogy a környezetében sok emberen segített már. A nő tele volt kétellyel, és kicsit tartott is tőle, de veszítenivalója már nem volt. Elment hozzá. Hátha…
Megtalálta az emeletes házat, nagy levegőt vett, és megnyomta a kapucsengőt. Nehezére esett felcaplatni a másodikra. A segítő biztató mosollyal nyitott ajtót. A nő belépett, de tovább nem jutott, mert amint az becsukódott, szinte a semmiből elé ugrott egy megtermett fekete macska. Farka felcsapva rezgett, ahogy megszaglászta. A nő megijedt a váratlan történéstől, de akkor hökkent meg igazán, amikor a macska a lábai körül kezdett el körbejárni. Lassan, méltóságteljesen, és szorosan lépdelt, hogy ő moccanni sem tudott. Három-négyszer körbejárta a földbegyökerezett lábait, majd amilyen gyorsan jött, úgy el is tűnt egy szélső szobában.
-Ez mi volt? – kérdezte meglepetten a nő a segítőt.
-Nem tudom, sosem csinált még ilyet, de azt hiszem befogadott. Nem túl barátságos, és nagyon kiszámíthatatlan lény – mondta nevetve.
Aztán bevezette vendégét a nappaliba, s a kanapén kínált neki helyet, ő pedig vele szemben egy fotelben helyezkedett el. Hallgatta, majd kérdezgette a nőt, tanácsokat adott, minden apró részletre kitérve, néha pedig, a belső intuícióra figyelve, némán, lecsukott szemmel ült.
A nő csendben nézte, amint a kezével furcsa formákat ír le a levegőbe. Aztán a segítő kiment, hogy feltegyen egy gyógyteát, de alig tette ki a lábát a szobából, azonnal ott termett a macska és a nő mellé feküdt a kanapéra. Kellemetlenül érezte magát emiatt. Nem igazán örült a fekete macskaszőrnek, de nem akarta eltolni magától. A gazdájának sem mert szólni, hogy küldje ki az állatot, különösen az után nem, hogy az visszatérve megjegyezte:
-Nahát! Vigyázott rád, amíg oda voltam?
Folytatták a beszélgetést, és a nő a teásbögrét szorongatva, egészen megfeledkezett arról, hogy egy nagy fekete jószág fekszik mellette. A furcsa, szokatlan helyzet ellenére is jól érezte itt magát.
Egyszer azonban egy villanás gyorsaságával, égő érzést nyilallt a hasába. Mintha valami forró folyadék öntötte volna el egy körülhatárolható területen. Az érzet olyan erős volt, hogy bennakadt a szava a mondata közepén. A szeme elkerekedett, elsápadt, a szája tátva maradt, de megszólalni nem tudott. Első pillanatban azt hitte, talán a tea. Lehetett benne valami…, de aztán pontosan érezte, hogy mi történik. Hiába érezte azonban, felfogni nem volt képes. A segítő azt hitte rosszul lett, és hozzáhajolva kérdezgette, mi a baja, segítsen-e valamit?
Akkor a nő megmerevedett testtel, s a lehető legkisebb mozdulattal lassan lehajtotta a fejét és a hasára nézett, hogy lát-e valamit rajta. Semmi külső jel. Majd tekintete lassan átsiklott a macskára, aki az oldalához simulva mozdulatlanul feküdt. Nem akarta elhinni azt, amit egészen pontosan érzékelt.
A segítő újra a nevén szólította, és kérte válaszoljon, mi a baj, rosszul, van?
-A macska! – nyögte ki végül a nő – Forrón fűt itt belül….. Mintha…. egy energianyaláb jönne át belőle. …. Én… érzem, hol lép ki az ő testéből és hol lép be az enyémbe. … Tudom, hogy ez most rettentő furcsán hangzik, de Isten bizony nem hallucinálok! – szakadtak ki belőle apránként a szavak.
Attól félt, bolondnak tartja majd, de a segítő számára ez nem volt hihetetlen a dolog. Egy kicsit azonban meglepődött.
-Gyógyít!? – mondta – Ez csak azért érdekes, mert még most találkoztatok először, és ez igazán nem jellemző rá. Biztosan kedvel téged.
A forró sugárzást egészen hosszan érezte a nő, majd a macska felállt, leugrott a kanapéról és mintha mi sem történt volna, kisétált. Jóleső megkönnyebbülést hagyott maga után ez a „kezelés”, és ezért a nő hálás volt, de még sokáig, inkább a döbbenet hatása uralta benne a történteket. Az egész helyzet egy szürreális álomnak hatott. Ezt soha nem hinném el – morfondírozott magában többször is – ha nem velem történik meg!
Többször járt a segítőnél, de a különös gyógyító nem jött elő többet. Csupán egy alkalommal találkozott még vele, sok hónap után. A segítő költözni készült, s előtte elhívta barátait, klienseit egy búcsúpartira. Sokan voltak a kis lakásban, és a fekete macska teljesen megőrült ettől. Mindenkire fújt, hátán égnek állt a szőr, és úgy ugrált, rohangált, mintha kisérteteket látna. Nem tudta elviselni az embereket.
Ebbe a zavart állapotba csöppent bele a nő, aki kicsit késve érkezett. A feszült jószág azonnal bebújt a bokáig érő kordszoknyája alá, s addig ott is maradt, míg a nő haza nem ment. Hiába hívogatták, kedveskedtek neki, nem mozdult. A gazdája sem tudta kicsalni onnan. A nő érezte a bokái körül szuszogó, lassan megnyugvó meleg testet, de már egy kicsit sem zavarta. Alig figyelt arra, mi történik körülötte. Élvezte a szinte vele lélegző nyugalmat, és azt a különös egységet, amit a nyüzsgő emberek között kettősük képezett.
Hosszú felépülése alatt többször is álmodott a fekete macskával, aki mint egy hatalmas szfinx ült felette és vigyázta őt. Két év múlva aztán eljutott hozzá a hír, hogy az ő különös gyógyítója az örök vadászmezőkön borzolja tovább a szőrét. Végtelenül sajnálta, de valahol meg volt győződve róla, hogy ez valóban így van, hogy ez az állat nem múlt el nyomtalanul.
Azt mondják, egyes macskák lelkében felemelkedett lelkeket lehet felfedezni, akik a láthatatlan világot is érzékelni tudják, s hogy a macska egyfajta szerencsehozó, az emberi létet védelmező lény. A nő nem hitt a babonákban, de arról meg volt győződve, hogy ebben a mufurc, barátságtalan jószágban, aki kivételesen kötődött hozzá, különös lélek lakott. Két találkozásukból a legmeglepőbb élményeinek egyike született, s tisztelet egy ”ismeretlen” állat iránt, aki miatt attól kezdve másként tekintett az összes többi macskára is.