Danyi Zsuzsi

„ Él bennem a késztetés...”

Szeme, mint barna tó

Távolról érkezik hozzám a lépések alatt reccsenő padló hangja. Azt álmodom, hogy apám jön, és megfogja a vállam. Aztán finoman megráz. Kinyitom a szemem. Csak a feketeséget látom, de hallom ahogy szól, Gyere, elviszlek magammal. Nem álmodom. Megfordulok és apán sziluettje ott áll az ágyam mellett. Semmit nem értek. Kómásan követem a konyhába, hogy a többiek ne ébredjenek fel. Anyám már ott vár. Megölel. A ruhám ki van készítve, segít öltözni. Erőtlenül lógnak a végtagjaim, a szemeim újra és újra lecsukódnak. Suttognak a fejem felett. Kicsi még ehhez, mondja anyám.  Én is ennyi voltam, válaszol apám, majd vállára akasztja a táskát, és indul. Anyám még egy pokrócot a vállamra terít, és kitámogat az autóhoz. Előre ültetnek. Nem szoktak ide ültetni, de nem tudok ezen gondolkodni. Amint jár a motor, azonnal elalszok.
Arra ébredek, hogy megáll az autó és apám újra a vállam rázza. Kiszállunk. Sötét van, de halványan derengeni kezd az ég. Apám megfogja a kezem és húz maga után. Ágak roppannak a talpunk alatt. A friss levegő egyre jobban felébreszt. Apám után felmászok a létrán, majd lecsukja a kis faajtót. Némán lapulunk. A nap első sugarai halványan megvilágítják a tájat. Körülöttünk a félhomályban a fák, mint figyelő óriások merednek az ég felé. Előttünk vastag köd alatt alszik a tisztás. Reszketek, pedig nem fázok, mert anya dupla zoknit húzott rám és vastag kabátot. Nem fúj a szél. Nyugtalanító csönd van, csak a madarak énekelnek. Szeretem, ahogy énekelnek, de most nem örülök neki. A gyomrom furcsán szorongat. Bámulok ki az ablakrésen, és a szemem sarkából figyelem, ahogy apám pakol. A hosszú zöld táskából egy fegyvert vesz elő. Nem merek odanézni. A kattanás hangja beleszúr a fülembe. Egyre esősebben rázkódok. Apám figyel engem, és rám teríti a pokrócot.
Most várunk. Nem soká teljes lesz a pirkadat. Akkor mennek pihenőre az esti táplálkozás után, suttogja. Csak nézem a mezőt, mintha kisebb lenne a párapaplan. Nem akarok arra gondolni, mik járnak erre, pedig tanultuk az iskolában is és apám is mesélte már. Remélem, most nem erre jönnek. A nyakam kezd beállni, ahogy meredten nézem a fa erezetét, számolom a szögeket és újra meg újra lopva a mezőre pillantok. A köd oszlik, a nap egyre feljebb jön. Reccsenés hallatszik jobbról. Aztán újra. Kisétál az erődből. Apám nagyon óvatosan az ablakrésbe helyezi a puskát és magához von. Ujjamat a ravaszra teszi. Nézz a célzóba. Ez a tiéd.
Ő ott lent lassan mozog. Fejét felemeli, füleit megrezzenti, szétnéz, majd lehajol legel kicsit. Mintha filmet néznék. Zúg a fülem. Nem lát minket. Nem érzi a szagunkat. Ez nem becsületes.
Célozz és lőjj. Most! Apám hangja épp olyan távolból érkezik, mint éjjel, amikor felkeltett. Lebeg a világ és benne csak én vagyok és a célzóban Ő. Hirtelen nagyon melegem lesz. Izzad a tenyerem, de már nem félek. Szégyellem magam, mégis meg akarom tenni. Mintha nőnék közben. Nem anya kicsi fia vagyok. Meghúzom a ravaszt. Minden elsötétül. Apám elismerően hátba vág és kiveszi a puskát a kezemből. Mosolyog, miközben megveregeti az arcom. Jól vagy?
Nem tudom elmondani, hogy forog velem a világ, csak engedelmeskedek és elindulok lefelé a létrán. Mintha rongyból lennének a lábaim. Lent a friss levegő ismét észhez térít.
Nem megyünk messze. A napfelkeltében fénylik a véres folt a szőrén. Szeme, mint barna tó, rám néz. Benne tükröződik az ébredő világ és én. Térdeim összerogynak, és ráborulok. Ami belül iszonyúan mar, az a szememen keresztül ömlik a még meleg testre. Apám kezét újra a vállamon érzem. Felhúz, aztán elkísér egy közeli csertölgyhöz. Letöret velem egy ágat, belemártja a vérbe, aztán kéri, hogy tegyem az őz szájába majd maga mellé állít. Hajtott fővel, egyenes háttal állunk. Apám keze a vállamon, amint mondja “Üdv a vadásznak, tisztelet a vadnak!”
LACKFI ÍRÓKURZUS / 2023 TAVASZ / VÉRES HATÁRVONAL
Facebook
LinkedIn
Email

Ajánló

Próza még:

Allora

8 éves leszek amikor az elsőt haza hozom és apámé mellé teszem közvetlen a kapu

A víz illata

Lehajtott fejjel nézem a víztükröt. Illata észrevétlen kúszik az orromba, és kioldja a lelkemre kötött

A remete

A tavaszi nap még elég alacsony szögben süt be ahhoz, hogy a fényesre kopott, fa

Láncok

Gróf Széchenyi István nagy álmát váltotta valóra. Az ihletet Angliában kapta, amikor meglátta a Hammersmith-et.

Példakép

Mint a kerti törpe állok és vacogva figyelem a kertet, a felhők félelmetesek, székek felborulva,

Rozsdabarna

Alkonyodott, amikor autóval az automata elé gördült. Az informáló levelek, az elmúlt napokban már több

Kötni és engedni

A tű bekúszik a hurkon, s míg a kis kanyarintó mozdulattal magára csavarja és előre

Repülj madár

A kertbe, ahová most magam megyek, egyikünk sem szeretett járni. Pedig rendezett. A fák, bokrok,

Haláltánc

Elválaszthatatlanok voltak. A szoba sarkában érezték magukat a legjobban. Ide nem tűzött be a nap,

Becsületes zsákmány

Ismersz! Sose engedtem vóna el! Foggal-körömmel tudok küzdeni. Szedtem is a lábam, ahogy mindig, amikor

Ragaszkodás, Megjelent a Szószóró oldalán

https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=pfbid02bX89oqZygRaJK4wFCnaE1q3diQYABquTUwhQXJLRBxDXWXfeCGXbwSkNgpXHzLp1l&id=100066508029027 Ha Hokksundban vagyok, gyakorta végigjárom a Skotselvveien úttól jobbra eső, két bánya között található

Nem érek én arra rá fiam!

Nagyapám ötvenkét évesen, hét gyermekkel hagyta özvegyen nagyanyámat közvetlenül a háború után. Anyám csak két

Akitől a gép fennmarad

A fiatal, sportos férfi íróasztalán, ahová leülök mellé, egy laptop és két nagyméretű félköríves monitor

Répafarmer

Egy meleg nyári hétvégén haza kellett ugranom, hogy a szülői ház kertjét rendbe tetessem. Alig

Legújabb bejegyzések

Kevés utazás színesíti az életem.Vannak országok ahova egyáltalán nem vágyok, ilyen pl. Amerika, és van,

Szolnoki ANZIX

Az egyik legkedvesebb koncerttípusom a Szolnoki Szimfonikusokkal az ANZIX. Pár évvel ezelőtt indult el egy

Gyöngyház felhő

Norvégia földjére először 2022. augusztusában léptem, nem kirándulási céllal. Nem kényszerből, de nem is igazán

Fogalmazási verseny

Novemberben kaptam egy kedves üzenetet: “Szia, drága Zsuzsi! Szeretnénk meghívni a Szegő Gábor Általános Iskola