Danyi Zsuzsi

„ Él bennem a késztetés...”

Haláltánc

Elválaszthatatlanok voltak. A szoba sarkában érezték magukat a legjobban. Ide nem tűzött be a nap, mégis jutott elég fény. Játékra készen várakoztak, sok szép közös élményt hordozva magukban.
– Te! Ferikém! Emlékszel az elsöre?
– Elsőre! Hosszú ő! Hogyne emlékeznék! Gyengéd volt és szenvedélyes!
– Oh igen! És a virág utána! Fehér liliom! Sokáig csodáltam.
– Ja! Csupa sárga por lettem miatta. A bordó bársonykabátomból azóta sem jött ki!
– Jaj, Ferikém ne panaszkodj már!
– Nem panaszkodok, csak tényként közöltem.
– A tény az Ferikém, hogy gyönyörű koncerteket adtunk együtt. Imádtad a gömbölyű hátsó részem. Azt mondtad, annak kivételes rezgése van!
– Ühüm…
– Ferenc, te nem is figyelsz!
– Figyelek!
– Te! És a Shumann estre emlékszel? Már a színfalak mögött kezdödött. Hogy milyen zavarban voltam, amikor az a köpenyes ember elkezdett téged kopogtatni.
– Kezdődött! Hosszú ő! Csak megvizsgált, hogy megfelelő állapotban vagyok-e. De kiváló kondícióban voltam. Akárcsak most.
– Min jár az eszed Ferikém?
– Azt hiszem, meg kéne tenni végre. Érzem az erőt magamban.
– Szó sem lehet róla Feri! Legutóbb megmondta a hangszerjavító, hogy nyugalomra van szükséged.
– Elő is keresem a kottát. Itt őrizgetem egy ideje.
– Ferikém! Figyelsz te rám egyáltalán?
– Az ő virtuozitása illik hozzám leginkább, nem gondolod? Egy ilyen kemény férfihoz!
– Kemény? Méghogy kemény! Ferenc! Kérlek, ne feszítsd túl a húrt!
– Ha már húrokat emlegetsz! Pendülhetnél velem egy húron. Nyisd ki magad!
– Nagyon humoros! Te teljesen bezsongtál?
– Meg is van! Liszt!
– Lehetetlen alak vagy! Hogy miért is hagytam a fatökédet belém helyeztetni!
– Hosszú ő! És azért hagytad, mert úgy tudtam zengeni a testedben, hogy beleremegtél.
– Na jó! Különösen a G hangodért oda voltam! Az a finom kis kalapálás! De légyszives ne tereld el a szót!
– Várj! Hol is van az eleje! Ez az!
– A vesztünket akarod? Tudod, hogy ezt nem élhetjük túl!
– Nézd drágám! Micsoda skálafutamok, glissandók! Egy ’b’ az előjelzés!
– Nem! Neeem! Csak a testemen keresztül!
– Azon bizony, nélküled nem is menne drágám!
– Ne merj viccelödni! Bezzeg ha a Ripper acél tökéjét választom, most nem kéne halálra aggódnom magam!
– Tőkéjét! Hosszú ő! Sosem kezdtél volna egy hollanddal.
– Böszen-dor Ferenc most mondom utoljára! Hagy abba! A haláltáncot ne! Ne!
– Tatatataaam, tatatatataaaam…
Azon estén, még utoljára virtuóz játék hallatszott a szobából, s Liszt Haláltáncának közepén megszakadt a Bösendorfen zongora fatőkéje. A tulajdonos érzelmileg kötődött a hangszerhez, ezért kérésére a zongorahangoló kiszerelte, s a kalapácsaiból zeneszerzők mellszobrait faragta ki. A zongoratestet, ami eddig a fatőkét magába foglalta, átalakították szekrénnyé és felállították a fal mellé. Ma kották tárolására használják, de polcain ott ülnek Ferenc kalapácsaiból készült figurák is.
2023. TAVASZ – Lackfi kreatív írás kurzusának feladata, egy Örkény írás alapján
Facebook
LinkedIn
Email

Ajánló

Próza még:

Peter Wohlleben

    Peter sorsa már öt évesen eldőlt. Nem a nagyváros poros utcái nevelték. Nem

A ragyogás

Az ilyentájt nyugodt víztükör felszínén ezüstvillanás jelezte, hogy Balin, kilőtt nyílként siklott végig alatta. Fontos

Virágoztatás

Vettem magamnak egy képességet. Hosszan rágódtam rajta, hogy megtehetem-e, és nehezen vettem rá magam, hogy

Testvér(ek)

A zenekar első hegedűse játszotta a szólót. A magas fiatalember mutatós volt és közismert. Elkerülve

Betonrésnyi boldogság

  Két éve voltam hajlandó szembenézni azzal, miben élek. Álmomban olyan voltam, mint egy megkövült

A víz illata

Lehajtott fejjel nézem a víztükröt. Illata észrevétlen kúszik az orromba, és kioldja a lelkemre kötött

A remete

A tavaszi nap még elég alacsony szögben süt be ahhoz, hogy a fényesre kopott, fa

Láncok

Gróf Széchenyi István nagy álmát váltotta valóra. Az ihletet Angliában kapta, amikor meglátta a Hammersmith-et.

Példakép

Mint a kerti törpe állok és vacogva figyelem a kertet, a felhők félelmetesek, székek felborulva,

Rozsdabarna

Alkonyodott, amikor autóval az automata elé gördült. Az informáló levelek, az elmúlt napokban már több

Kötni és engedni

A tű bekúszik a hurkon, s míg a kis kanyarintó mozdulattal magára csavarja és előre

Repülj madár

A kertbe, ahová most magam megyek, egyikünk sem szeretett járni. Pedig rendezett. A fák, bokrok,

Szeme, mint barna tó

Távolról érkezik hozzám a lépések alatt reccsenő padló hangja. Azt álmodom, hogy apám jön, és

Becsületes zsákmány

Ismersz! Sose engedtem vóna el! Foggal-körömmel tudok küzdeni. Szedtem is a lábam, ahogy mindig, amikor

Legújabb bejegyzések

Rózsa vitéz 🔉

Volt egy királynak három fia. Ellenség ütött az országra, elfoglalta. A király is elesett. A

Rozmarintszál 🔉

Volt egyszer egy király, akit a népei erősen szerettek, de sokat is búsultak miatta, mert

Eljön az ideje

Talán, sosem érted meg, mindegy, milyen mélyen rejted, titkolni előlem nem tudod, gondolatod, érzésed indítja