Danyi Zsuzsi

„ Él bennem a késztetés...”

Haláltánc

Elválaszthatatlanok voltak. A szoba sarkában érezték magukat a legjobban. Ide nem tűzött be a nap, mégis jutott elég fény. Játékra készen várakoztak, sok szép közös élményt hordozva magukban.
– Te! Ferikém! Emlékszel az elsöre?
– Elsőre! Hosszú ő! Hogyne emlékeznék! Gyengéd volt és szenvedélyes!
– Oh igen! És a virág utána! Fehér liliom! Sokáig csodáltam.
– Ja! Csupa sárga por lettem miatta. A bordó bársonykabátomból azóta sem jött ki!
– Jaj, Ferikém ne panaszkodj már!
– Nem panaszkodok, csak tényként közöltem.
– A tény az Ferikém, hogy gyönyörű koncerteket adtunk együtt. Imádtad a gömbölyű hátsó részem. Azt mondtad, annak kivételes rezgése van!
– Ühüm…
– Ferenc, te nem is figyelsz!
– Figyelek!
– Te! És a Shumann estre emlékszel? Már a színfalak mögött kezdödött. Hogy milyen zavarban voltam, amikor az a köpenyes ember elkezdett téged kopogtatni.
– Kezdődött! Hosszú ő! Csak megvizsgált, hogy megfelelő állapotban vagyok-e. De kiváló kondícióban voltam. Akárcsak most.
– Min jár az eszed Ferikém?
– Azt hiszem, meg kéne tenni végre. Érzem az erőt magamban.
– Szó sem lehet róla Feri! Legutóbb megmondta a hangszerjavító, hogy nyugalomra van szükséged.
– Elő is keresem a kottát. Itt őrizgetem egy ideje.
– Ferikém! Figyelsz te rám egyáltalán?
– Az ő virtuozitása illik hozzám leginkább, nem gondolod? Egy ilyen kemény férfihoz!
– Kemény? Méghogy kemény! Ferenc! Kérlek, ne feszítsd túl a húrt!
– Ha már húrokat emlegetsz! Pendülhetnél velem egy húron. Nyisd ki magad!
– Nagyon humoros! Te teljesen bezsongtál?
– Meg is van! Liszt!
– Lehetetlen alak vagy! Hogy miért is hagytam a fatökédet belém helyeztetni!
– Hosszú ő! És azért hagytad, mert úgy tudtam zengeni a testedben, hogy beleremegtél.
– Na jó! Különösen a G hangodért oda voltam! Az a finom kis kalapálás! De légyszives ne tereld el a szót!
– Várj! Hol is van az eleje! Ez az!
– A vesztünket akarod? Tudod, hogy ezt nem élhetjük túl!
– Nézd drágám! Micsoda skálafutamok, glissandók! Egy ’b’ az előjelzés!
– Nem! Neeem! Csak a testemen keresztül!
– Azon bizony, nélküled nem is menne drágám!
– Ne merj viccelödni! Bezzeg ha a Ripper acél tökéjét választom, most nem kéne halálra aggódnom magam!
– Tőkéjét! Hosszú ő! Sosem kezdtél volna egy hollanddal.
– Böszen-dor Ferenc most mondom utoljára! Hagy abba! A haláltáncot ne! Ne!
– Tatatataaam, tatatatataaaam…
Azon estén, még utoljára virtuóz játék hallatszott a szobából, s Liszt Haláltáncának közepén megszakadt a Bösendorfen zongora fatőkéje. A tulajdonos érzelmileg kötődött a hangszerhez, ezért kérésére a zongorahangoló kiszerelte, s a kalapácsaiból zeneszerzők mellszobrait faragta ki. A zongoratestet, ami eddig a fatőkét magába foglalta, átalakították szekrénnyé és felállították a fal mellé. Ma kották tárolására használják, de polcain ott ülnek Ferenc kalapácsaiból készült figurák is.
2023. TAVASZ – Lackfi kreatív írás kurzusának feladata, egy Örkény írás alapján
Facebook
LinkedIn
Email

Ajánló

Próza még:

Allora

8 éves leszek amikor az elsőt haza hozom és apámé mellé teszem közvetlen a kapu

A víz illata

Lehajtott fejjel nézem a víztükröt. Illata észrevétlen kúszik az orromba, és kioldja a lelkemre kötött

A remete

A tavaszi nap még elég alacsony szögben süt be ahhoz, hogy a fényesre kopott, fa

Láncok

Gróf Széchenyi István nagy álmát váltotta valóra. Az ihletet Angliában kapta, amikor meglátta a Hammersmith-et.

Példakép

Mint a kerti törpe állok és vacogva figyelem a kertet, a felhők félelmetesek, székek felborulva,

Rozsdabarna

Alkonyodott, amikor autóval az automata elé gördült. Az informáló levelek, az elmúlt napokban már több

Kötni és engedni

A tű bekúszik a hurkon, s míg a kis kanyarintó mozdulattal magára csavarja és előre

Repülj madár

A kertbe, ahová most magam megyek, egyikünk sem szeretett járni. Pedig rendezett. A fák, bokrok,

Szeme, mint barna tó

Távolról érkezik hozzám a lépések alatt reccsenő padló hangja. Azt álmodom, hogy apám jön, és

Becsületes zsákmány

Ismersz! Sose engedtem vóna el! Foggal-körömmel tudok küzdeni. Szedtem is a lábam, ahogy mindig, amikor

Ragaszkodás, Megjelent a Szószóró oldalán

https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=pfbid02bX89oqZygRaJK4wFCnaE1q3diQYABquTUwhQXJLRBxDXWXfeCGXbwSkNgpXHzLp1l&id=100066508029027 Ha Hokksundban vagyok, gyakorta végigjárom a Skotselvveien úttól jobbra eső, két bánya között található

Nem érek én arra rá fiam!

Nagyapám ötvenkét évesen, hét gyermekkel hagyta özvegyen nagyanyámat közvetlenül a háború után. Anyám csak két

Akitől a gép fennmarad

A fiatal, sportos férfi íróasztalán, ahová leülök mellé, egy laptop és két nagyméretű félköríves monitor

Répafarmer

Egy meleg nyári hétvégén haza kellett ugranom, hogy a szülői ház kertjét rendbe tetessem. Alig

Legújabb bejegyzések

Kevés utazás színesíti az életem.Vannak országok ahova egyáltalán nem vágyok, ilyen pl. Amerika, és van,

Szolnoki ANZIX

Az egyik legkedvesebb koncerttípusom a Szolnoki Szimfonikusokkal az ANZIX. Pár évvel ezelőtt indult el egy

Gyöngyház felhő

Norvégia földjére először 2022. augusztusában léptem, nem kirándulási céllal. Nem kényszerből, de nem is igazán

Fogalmazási verseny

Novemberben kaptam egy kedves üzenetet: “Szia, drága Zsuzsi! Szeretnénk meghívni a Szegő Gábor Általános Iskola