Danyi Zsuzsi

„ Él bennem a késztetés...”

Mély mámor a folyóparton PS után szabadon

(PS, azaz Petőfi Sándor)
Nyári napnak alkonyúlatánál, hősünk megállna a Tower Bridge hídjánál, ha éppen arra járna, de ő most kedves olvasó a Kárpátokkal ölelt alföldi táj, szép Tisza folyójának partján sétál, ami, mint tudjuk, Európában van, annak is a közepében, egyesek szerint két világ ütközőjeként. A történelmet tekintve lehet is benne valami, de most nem erről akartam mesélni. Szóval megállna a nyári napnak alkonyúlatánál, ha nem szőlőszagú gyönyörű ősz lenne, ami megtölti a kamrát és a lelket színnel és zamattal. Ősz van, s a folyó oly símán, oly szelíden ballag előtte, egy elhibázott döntésből adódóan, réges-régen nem parttalan medrében, hogy a nap sugára nem tud megbotolni habjai fodrába. Talán te is tudod, kedves olvasó, hogy a Föld kering a Nap körül, emellett forog a saját tengelye körül is, s ez a forgástengely 66,6 fokot zár be a keringési síkkal. Ez a ferde tengely okozza az évszakok változását, s a napsugarak beesési szögének változását is. Ha ez számodra bonyolult lenne talán, kérlek, nézz utána tanulmányaidban eme fontos ténynek.
A folyóparton, néma méltóságban, már csak egészen vékony erdősáv van, – mert a többit az ember kiirtotta – de az alkony most is üszköt vet fejére, s olyan, mintha égne s folyna vére. A folyó ennek tart tükröt, s vizén a piros sugárok, tényleg olyanok, mint megannyi tündér, kik táncot járnak. Ahol ő állt, homokos, koszos nagy kövek fedték a partot, védelemül szolgálva a hullámok eróziós hatása ellen, s begyűjtve a gyarló ember elhullajtott tárgyait. Némán mozdulatlan állt, mintha gyökeret vert volna lába, s az ünnepélyesnek nem nevezhető csendbe, egy madár csak néha füttyentett be. Tekintete előbb merőlegesen előreszegeződött, túlnan, véle átellenben éppen, majd feje mozdultával 45 fokban a vízfelszínre, végül függőlegesen lefelé irányult, ahol a lába előtt egy nyálkás üveg hányódott. Erről eszébe jutott az a mondat. „Meg kell végre tenned!”
Hányféle módon hangzott már el ez a négy szóból álló üzenet, amely annyi mindenre vonatkozhatott volna, de esetünkben csak egyről szólt. Legutóbb például némi megvetéssel, lesajnáló hangvétellel szólalt, ami fájt hősünk érzékeny lelkének. „Épp itt az ideje, hogy megtedd!” – visszahangzott fülében.
Ekkor a szél megborzolta szőke haját, meglebbentette vállára terített kendőjét és bebújva ruhája alá játékosan végigsimította combjai belső felét. Testét borzongás járta át. Ebben a pillanatban nem tudta volna megmondani, hogy mind ezt a szél, vagy a hang okozta a fejében. Valahogy azonban elhitte, így kell lennie, eljött az idő. Ujjaival lassan végigsimította mellkasát, keze megállapodott a köldöke alatt és az ott lévő zsebből előhúzott egy kicsi üveget. Áttetsző, enyhén bézsszínű folyadék csillant benne. Megteszi. Most először és utoljára. Odaadja magát ennek a hosszú eljárással készült kivonatnak, hozzon bármit is. A gondolattól, árvízként vágtatott ereiben a vér, mintha át akarná szakajtani a gátot, s szívének dobogása félrevert harangként zúgott a fülében. Erőt vett magán mégis. Remegő kézzel a szájához emelte és meghúzta az üveget. Nem sok kellett hozzá, s lelke édes, mély mámorba szédült, de nem a természet örök szépségétül, hanem az üvegben rejtező birspálinkától. A folytatást kedves olvasóm, a fantáziádra bízom.
2023 Lackfi kreatív írás feladata- “Csócsáljunk kliséket” címmel
Facebook
LinkedIn
Email

Ajánló

Próza még:

Allora

8 éves leszek amikor az elsőt haza hozom és apámé mellé teszem közvetlen a kapu

A víz illata

Lehajtott fejjel nézem a víztükröt. Illata észrevétlen kúszik az orromba, és kioldja a lelkemre kötött

A remete

A tavaszi nap még elég alacsony szögben süt be ahhoz, hogy a fényesre kopott, fa

Láncok

Gróf Széchenyi István nagy álmát váltotta valóra. Az ihletet Angliában kapta, amikor meglátta a Hammersmith-et.

Példakép

Mint a kerti törpe állok és vacogva figyelem a kertet, a felhők félelmetesek, székek felborulva,

Rozsdabarna

Alkonyodott, amikor autóval az automata elé gördült. Az informáló levelek, az elmúlt napokban már több

Kötni és engedni

A tű bekúszik a hurkon, s míg a kis kanyarintó mozdulattal magára csavarja és előre

Repülj madár

A kertbe, ahová most magam megyek, egyikünk sem szeretett járni. Pedig rendezett. A fák, bokrok,

Szeme, mint barna tó

Távolról érkezik hozzám a lépések alatt reccsenő padló hangja. Azt álmodom, hogy apám jön, és

Haláltánc

Elválaszthatatlanok voltak. A szoba sarkában érezték magukat a legjobban. Ide nem tűzött be a nap,

Becsületes zsákmány

Ismersz! Sose engedtem vóna el! Foggal-körömmel tudok küzdeni. Szedtem is a lábam, ahogy mindig, amikor

Ragaszkodás, Megjelent a Szószóró oldalán

https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=pfbid02bX89oqZygRaJK4wFCnaE1q3diQYABquTUwhQXJLRBxDXWXfeCGXbwSkNgpXHzLp1l&id=100066508029027 Ha Hokksundban vagyok, gyakorta végigjárom a Skotselvveien úttól jobbra eső, két bánya között található

Nem érek én arra rá fiam!

Nagyapám ötvenkét évesen, hét gyermekkel hagyta özvegyen nagyanyámat közvetlenül a háború után. Anyám csak két

Akitől a gép fennmarad

A fiatal, sportos férfi íróasztalán, ahová leülök mellé, egy laptop és két nagyméretű félköríves monitor

Répafarmer

Egy meleg nyári hétvégén haza kellett ugranom, hogy a szülői ház kertjét rendbe tetessem. Alig

Legújabb bejegyzések

Kevés utazás színesíti az életem.Vannak országok ahova egyáltalán nem vágyok, ilyen pl. Amerika, és van,

Szolnoki ANZIX

Az egyik legkedvesebb koncerttípusom a Szolnoki Szimfonikusokkal az ANZIX. Pár évvel ezelőtt indult el egy

Gyöngyház felhő

Norvégia földjére először 2022. augusztusában léptem, nem kirándulási céllal. Nem kényszerből, de nem is igazán

Fogalmazási verseny

Novemberben kaptam egy kedves üzenetet: “Szia, drága Zsuzsi! Szeretnénk meghívni a Szegő Gábor Általános Iskola