Danyi Zsuzsi

„ Él bennem a késztetés...”

Ragaszkodás, Megjelent a Szószóró oldalán

https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=pfbid02bX89oqZygRaJK4wFCnaE1q3diQYABquTUwhQXJLRBxDXWXfeCGXbwSkNgpXHzLp1l&id=100066508029027

Ha Hokksundban vagyok, gyakorta végigjárom a Skotselvveien úttól jobbra eső, két bánya között található erdőt, hogy letegyem a terheimet. Ilyenkor szinte megszűnök létezni a külvilág számára. Magam is az erdő része leszek. Míg odaérek, váltakozva halad az út, hol felfelé, hol lefelé, majd újra fel, és újra le. A távolban a hegyek napszaktól és időjárástól függően öltözködnek fodros, sűrű, fátyolvékony felhőkbe, vagy vetkeznek le teljesen, megmutatva igazi formáikat. Bámulatos látványt nyújtanak az előttük elterülő megművelt földekkel, és a köztük elszórtan ülő, fehérre, szürkére, vagy a rozsda bármely árnyalatára festett faházakkal keretezve. Valóságos mesevilág. Ó ezek a színek! Még a nyálkás, ködös időben is szépek, ahogy kiegészülnek az örökzöld foltokkal.
Az erdőbe érve az út kétfelé ágazik. Jobbra kanyarodva vékony ösvény fut a magas feketefenyők között. A világ elcsendesül. Rendszerint összetalálkozok a helyi lakosokkal. Hei-hei! Mondják mosolyogva. Látásból ismerjük egymást. A fehér hajú hölgyek vízhatlan sportruhában, erőteljesebb tempóban sétálnak, közben csacsognak. Talán egy újabb receptet, talán egy könyvélményt osztanak meg egymással. Hei-hei! Mondja a középkorú úr is már messziről, aki még itt is elegáns. Sportcipőjéhez farmert visel. Jól borotvált arca körül sál, fején meleg kalap. Apró kutyáján hővédő öltözet.
Innen általában félúton visszafordulok és elmegyek a másik irányba is. Ez számomra az egyik legkedvesebb rész. Itt sokat esik az eső és a hegyről a sziklák között lecsordogál a víz, majd az út mentén patakot, vagy kis tavacskákat alkot. Ha süt a nap, fénycsíkok hasítják a sűrű levegőt és mivel minden párás, visszacsillannak a köveken, leveleken, mohákon, gombákon. A csönd egyre mélyebb, ahogy beljebb haladok. Az öreg tölgyfánál bal felé vékony ösvény hívogat egy sűrűbb erdőszakaszba. A talaj olyan, mintha szivacson lépkednénk. Vastag moha, és zuzmó réteg fed mindent. Az elhalt fák csonkjainak teteje is finoman csipkézett mohától zöld, rajtuk egy-egy gombácska nézelődik. A nagy öreg fák alatt apró fenyőgyerekek nevelődnek. Imádom ezt csend-élet-et. Most azonban neszeket hallok. Ahogy felcaplatok az emelkedőn kisebb csoportosulás áll előttem. Mind egyfelé néznek, de nem látom mit, mert eltakarják előlem a látványt. Közelebb érek, hallom a sutyorgásukat, de egy szót sem értek norvégul. Az egyik hölgy megtörölgeti a szemét, a mellette álló férfi vigasztalóan átkarolja a vállát. Nem tudom megállni, hogy halkan meg ne kérdezzem.
– Excuse me! What happened?
– The widow forester… – suttogja egy nő, és a fák közé mutat.
Egy idős embert látok. Egy fát ölel. Ruhája olyan barna, mint a fa kérge. Láttam már őt korábban erre, de csak messziről. Ősz haját finoman meglebbenti a szél, a szemei csukva, fához simuló arca mosolyog.
Épp úgy gyökeret vert a lábam az erdő süppedő talajába, mint a többieké, ahogy néma csöndben bámultuk őt. Eres kezei lassan elveszítették színüket, ahogy ujjai a kéreg ráncaivá alakultak át. Olyan béke és boldogság áradt belőle, amilyet elképzelni sem tudtam korábban. Arra eszméltem, hogy kocog a fogam, úgy átfagytam. Ekkor már csak pár ezüstös hajszál lebegett a vastag fatörzsön.
Aznap az erdővel álmodtam. Reggel a kávézás mellé nézegettem a helyi újságot. A vezércikk egy idős erdészről szólt. A címe talán ez volt: Ragaszkodott a fáihoz.
Facebook
LinkedIn
Email

Ajánló

Próza még:

Allora

8 éves leszek amikor az elsőt haza hozom és apámé mellé teszem közvetlen a kapu

A víz illata

Lehajtott fejjel nézem a víztükröt. Illata észrevétlen kúszik az orromba, és kioldja a lelkemre kötött

A remete

A tavaszi nap még elég alacsony szögben süt be ahhoz, hogy a fényesre kopott, fa

Láncok

Gróf Széchenyi István nagy álmát váltotta valóra. Az ihletet Angliában kapta, amikor meglátta a Hammersmith-et.

Példakép

Mint a kerti törpe állok és vacogva figyelem a kertet, a felhők félelmetesek, székek felborulva,

Rozsdabarna

Alkonyodott, amikor autóval az automata elé gördült. Az informáló levelek, az elmúlt napokban már több

Kötni és engedni

A tű bekúszik a hurkon, s míg a kis kanyarintó mozdulattal magára csavarja és előre

Repülj madár

A kertbe, ahová most magam megyek, egyikünk sem szeretett járni. Pedig rendezett. A fák, bokrok,

Szeme, mint barna tó

Távolról érkezik hozzám a lépések alatt reccsenő padló hangja. Azt álmodom, hogy apám jön, és

Haláltánc

Elválaszthatatlanok voltak. A szoba sarkában érezték magukat a legjobban. Ide nem tűzött be a nap,

Becsületes zsákmány

Ismersz! Sose engedtem vóna el! Foggal-körömmel tudok küzdeni. Szedtem is a lábam, ahogy mindig, amikor

Nem érek én arra rá fiam!

Nagyapám ötvenkét évesen, hét gyermekkel hagyta özvegyen nagyanyámat közvetlenül a háború után. Anyám csak két

Akitől a gép fennmarad

A fiatal, sportos férfi íróasztalán, ahová leülök mellé, egy laptop és két nagyméretű félköríves monitor

Répafarmer

Egy meleg nyári hétvégén haza kellett ugranom, hogy a szülői ház kertjét rendbe tetessem. Alig

Legújabb bejegyzések

Kevés utazás színesíti az életem.Vannak országok ahova egyáltalán nem vágyok, ilyen pl. Amerika, és van,

Szolnoki ANZIX

Az egyik legkedvesebb koncerttípusom a Szolnoki Szimfonikusokkal az ANZIX. Pár évvel ezelőtt indult el egy

Gyöngyház felhő

Norvégia földjére először 2022. augusztusában léptem, nem kirándulási céllal. Nem kényszerből, de nem is igazán

Fogalmazási verseny

Novemberben kaptam egy kedves üzenetet: “Szia, drága Zsuzsi! Szeretnénk meghívni a Szegő Gábor Általános Iskola