Danyi Zsuzsi

„ Él bennem a késztetés...”

Nem érek én arra rá fiam!

Nagyapám ötvenkét évesen, hét gyermekkel hagyta özvegyen nagyanyámat közvetlenül a háború után. Anyám csak két éves volt, érzékeny lélekkel megáldva. Nem értette, neki miért nincs apja és követelte volna az anyja babusgatását, de ehelyett vigyázhatott a húgára, hisz törékenyebb, kisebb volt, mint ő. Okos nagylány vagy már! – hallotta mindig a nagyobb testvérektől is, mert nagymama éjt nappallá téve dolgozott. Egyik gyerekről a másikra varrta a kinőtt ruhákat, csirkét nevelt, kertet gondozott, befőzött, és ha anyám játszani vágyott gyengéden tessékelte arrébb. Nem érek én arra rá fiam! Ünnepekkor énekszó töltötte be a pici házat. A szaloncukrot éjjelente főzte csomagolta, és rejtette el, az örökké éhes gyerekek elől. A beiglihez a mákot, diót, maga nevelte, szedte, a fa alatt kézzel készült apróságok, vagy később egy-egy narancs volt az ajándék. Nem tudott megállni egy percre sem. Idős korában is örökké tenni kellett valamit, és a számtalan unokára gondot viselni, akiket a gyerekei odacsaptak nagymamához. Anyám mindig érezte minden rezdülését, igyekezett megfelelni a szeretetének és sosem terhelte, de támogatta, amiben lehetett.

Apámmal egy szál ruhában kezdett közös éltet és éjt nappallá téve dolgozott. Alig múltam 2 éves, amikor az első öcsém megszületett. Majd jött a második is. Csinosan járatott bennünket, ő varrta a ruháinkat, csirkét nevelt, kertet gondozott, befőzött. Karácsonykor illatos volt az otthon, ajándékkal ékes a fa alja. Sokat énekelt, verselt, mesélt nekünk, és nyaranta volt egy hetünk, amikor kirándultunk, de a legmeghatározóbb mondatai ezek voltak: Okos nagylány vagy már! és Nem érek én arra rá fiam! Vágytam volna az anyai babusgatásra, de az öcsémmel nehéz terhessége volt, majd amikor megszületett, vigyáznom kellett rá, hisz törékenyebb, kisebb volt, mint én. Aztán a másodikra ismét, hisz okos nagylány voltam már 2 évesen is. Érzékeny, aki anyám minden rezdülését érezte. Igyekeztem megfelelni a szeretetének és sosem terhelni, de támogatni, amiben lehet. Apám ötven évesen hirtelen ment el. Anyám teljesen összetört. Már csak ezért is, örökké tennie kellett valamit, később az unokákra is gondot viselni. Ha hívtam volna, hogy igyunk egy kávét, a válasz ismerős volt. Nem érek én arra rá fiam!

Férjhez mentem. Fiút szültem, és hasznát vettem az érzékenységemnek, amivel igyekeztem az állandóan elfoglalt férjemet sosem terhelni, de támogatni, amiben lehet. Ezzel is próbáltam megfelelni a szeretetének. A fiamnak sokat énekeltem, verseltem, meséltem, de ahogy vissza kellett mennem dolgozni, változtak a dolgok. Okos nő vagy! Majd megoldod! – mondta nem egyszer a férjem, amikor szükségem lett volna segítségre. Most nem érek rá kisfiam – mondtam én rendszeresen emiatt a munkából fáradtan hazaérve, a kétévesemnek – Még el kell mosogatnom. Ki kell vasalnom. …

Egy nap váratlanul a kórházban kötöttem ki. A három műtét után, a hitetlen orvosok szerint is kizárólag a lelkem tartott életben. A fiam nem értette, miért hagytam el egyik pillanatról a másikra. Amikor egy hónap után be lehetett hozni a kórházba, nem ismert meg. Ne tegyél le apa, ne tegyél le! – mondatai az ajtón túl is visszhangoztak. Hosszú hónapok következtek, ami alatt, mint a kis herceg a rókát, apró lépésenként szelídítettem vissza a szeretetét. Énekeltem, verseltem és meséltem, míg ő állt, mint okos nagyfiú és csak az érzékenységének volt köszönhető, hogy a dolgaink lassan rendeződtek.

Attól kezdve nem érdekelt a mosatlan, ha a fiam játszani hívott. Karácsonykor gyufásdobozt csomagoltam dísznek, és együtt sütöttük a mézeskalácsot. Énekeltünk, meséltünk, vagy ültünk, és hosszan hallgattuk az égők zenéjét. Aztán felnőtt. Éjt nappallá téve dolgozott, hogy otthont teremtsen a családjának, de amióta megszületett a fia, minden nap átöleli, játszik vele, mesél, versel, és közös daluk is van, amit anyával együtt énekelnek. Ha hív, a válaszom mindig ugyanaz. Persze, hogy ráérek fiam!

 

LACKFI JÁNOS ÍRÓI KURZUS 2022 ŐSZ   14. FELADAT- ÉLETRAJZI BUMERÁNG
Facebook
LinkedIn
Email

Ajánló

Próza még:

Peter Wohlleben

    Peter sorsa már öt évesen eldőlt. Nem a nagyváros poros utcái nevelték. Nem

A ragyogás

Az ilyentájt nyugodt víztükör felszínén ezüstvillanás jelezte, hogy Balin, kilőtt nyílként siklott végig alatta. Fontos

Virágoztatás

Vettem magamnak egy képességet. Hosszan rágódtam rajta, hogy megtehetem-e, és nehezen vettem rá magam, hogy

Testvér(ek)

A zenekar első hegedűse játszotta a szólót. A magas fiatalember mutatós volt és közismert. Elkerülve

Betonrésnyi boldogság

  Két éve voltam hajlandó szembenézni azzal, miben élek. Álmomban olyan voltam, mint egy megkövült

A víz illata

Lehajtott fejjel nézem a víztükröt. Illata észrevétlen kúszik az orromba, és kioldja a lelkemre kötött

A remete

A tavaszi nap még elég alacsony szögben süt be ahhoz, hogy a fényesre kopott, fa

Láncok

Gróf Széchenyi István nagy álmát váltotta valóra. Az ihletet Angliában kapta, amikor meglátta a Hammersmith-et.

Példakép

Mint a kerti törpe állok és vacogva figyelem a kertet, a felhők félelmetesek, székek felborulva,

Rozsdabarna

Alkonyodott, amikor autóval az automata elé gördült. Az informáló levelek, az elmúlt napokban már több

Kötni és engedni

A tű bekúszik a hurkon, s míg a kis kanyarintó mozdulattal magára csavarja és előre

Repülj madár

A kertbe, ahová most magam megyek, egyikünk sem szeretett járni. Pedig rendezett. A fák, bokrok,

Szeme, mint barna tó

Távolról érkezik hozzám a lépések alatt reccsenő padló hangja. Azt álmodom, hogy apám jön, és

Haláltánc

Elválaszthatatlanok voltak. A szoba sarkában érezték magukat a legjobban. Ide nem tűzött be a nap,

Legújabb bejegyzések

Eljön az ideje

Talán, sosem érted meg, mindegy, milyen mélyen rejted, titkolni előlem nem tudod, gondolatod, érzésed indítja

Először távol

Ha nem a kultúra határozta volna meg az életem, nemzetem ünnepei akkor is ritmust adnának

Kevés utazás színesíti az életem.Vannak országok ahova egyáltalán nem vágyok, ilyen pl. Amerika, és van,

Allora

8 éves leszek amikor az elsőt haza hozom és apámé mellé teszem közvetlen a kapu

Szolnoki ANZIX

Az egyik legkedvesebb koncerttípusom a Szolnoki Szimfonikusokkal az ANZIX. Pár évvel ezelőtt indult el egy

Gyöngyház felhő

Norvégia földjére először 2022. augusztusában léptem, nem kirándulási céllal. Nem kényszerből, de nem is igazán

Becsületes zsákmány

Ismersz! Sose engedtem vóna el! Foggal-körömmel tudok küzdeni. Szedtem is a lábam, ahogy mindig, amikor

Ragaszkodás, Megjelent a Szószóró oldalán

https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=pfbid02bX89oqZygRaJK4wFCnaE1q3diQYABquTUwhQXJLRBxDXWXfeCGXbwSkNgpXHzLp1l&id=100066508029027 Ha Hokksundban vagyok, gyakorta végigjárom a Skotselvveien úttól jobbra eső, két bánya között található