Danyi Zsuzsi

„ Él bennem a késztetés...”

Répafarmer

Egy meleg nyári hétvégén haza kellett ugranom, hogy a szülői ház kertjét rendbe tetessem. Alig gurultam be az utcába, Rozika ángyom, a falu önkéntes stílusszakértője, mint valami humán térfigyelő szolgálat őrségben lévő tagja, már ott is volt a kapuban, hogy hogylétem felőli érdeklődésébe csomagolva átadja nekem az elmúlt hét legjelentősebb információját.
– Hát képzeljed meg, mi történt mán megest! Bejelentették a templonyban a Julisnénnye jányát, meg a répás Pistát.
Ebben semmi különleges nem volt, hisz évek óta jártak. Mindazonáltal a répás nem az igazi neve volt Pistának, csak Rozika ángyom, a falu önkéntes stílusszakértője ragasztotta rá, minekután humán térfigyelő szolgálatba helyezve magát megleste egyszer, hogyan szaggatja dühébe a száraz földből a répát, illetve annak csak a levelét, mert a gyökér az mind beszakadt. Mindezt répa fazonú farmerban tette, mikor pedig az már rég kiment a divatból. Így hát Rozika ángyom, a falu önkéntes stílusszakértője ráragasztotta Pistára a répás nevet, mint ahogy mindenki másra is ragasztott valamit, tudniillik mégiscsak ő volt a falu stílusszakértője.
– Szóval képzeljed meg – mondja nekem Rozika ángyom – hát gondótam, én is odamegyek és megnézem a bejelentést. Nem mintha érdekelt vóna a dolog, csak arra vótam kíváncsi, hogy a bejelentésre másik nadrágot vesz-e az a Pista gyerek. Alig léptem a templonyba, a mintás ruhákba őtözött asszonyok közű odagyütt hozzám a Bözse, de te – szorította meg a karom Rozika ángyom, a falu humán térfigyelő szolgálatának legfontosabb egyede – képzeljed meg, pöttyös vót rajta a ruha. A Bözsén! Mikor ő a keresztanya! – fordított egyet a szemén Rozika ángyom, hisz mégiscsak ő a falu stílusszakértője.
Bözse, répás Pista keresztanyja, aki kivált a mintás ruhába öltözött asszonyok közül, pöttyös ruhájában félrevonta Rozika ángyomot, mint a falu stílusszakértőjét, és hívta igyanak meg egy fröccsöt, ha már ilyen meleg van, és bár Rozika ángyomot ez az egész nem érdekelte, azért a fröccsöt megitta a nagy melegre való tekintettel. Bözse, aki a mintás ruhába öltözött asszonyok között pöttyös ruhát viselt, bizonytalannak érezte magát. Azon tanakodott, hogy illik-e neki egyáltalán mintás ruhát vennie, nem lenne e jobb egyszínű, de aztán meg sem hallgatva Rozika ángyomot, a falu stílusszakértőjét, félredobta bizonytalanságát. Talán a fröccsből merítve erőt kijelentette, tudja ő mit kell felvennie, hisz most olvasott ki egy Burdát, amit a szomszédasszony lánya hozott Németországból. A legújabb divat van benne. S ha már ilyen jól elbeszélgettek, megaztán úgy is Rozika ángyom a falu stílusszakértője, odaadja neki, hogy forgassa haszonnal.
Ezután, Rozika ángyom, a falu önkéntes stílusszakértője, hóna alatt a Burdával, nem ment vissza a templomba – hisz őt ez az egész nem érdekelte, csak azért ment oda, hogy lássa, másik nadrágot vesz-e az a Pista gyerek – hanem elindult haza. Útközben, mint a humán térfigyelő szolgálat fontos eleme benézett minden udvarra, de senkit nem látott, mert mindenki a templomban volt a bejelentés miatt. Őt azonban, Rozika ángyomot, a falu stílusszakértőjét, ez egyáltalán nem érdekelte. Mert ő csak arra volt kíváncsi, ugyanaz a répafarmer van-e a répás Pistán. De most már ez sem érdekelte. Mikor aztán hazaért, annak rendje módja szerint begyújtott a Burdával a sparheltbe, és megmelegítette rajta az előző napról maradt bablevest.
Ezt mesélte egyszusszra Rozika ángyom, a falu önkéntes stílusszakértője, aztán soványdisznó vágtában szalad hazáig, mert az előző nap elfogyasztott bab se bírta a meleget.
LACKFI JÁNOS ÍRÓI KURZUS 2022/ŐSZ/ 12 – A FÖLD, MINT IDEGEN BOLYGÓ
 
Facebook
LinkedIn
Email

Ajánló

Próza még:

Allora

8 éves leszek amikor az elsőt haza hozom és apámé mellé teszem közvetlen a kapu

A víz illata

Lehajtott fejjel nézem a víztükröt. Illata észrevétlen kúszik az orromba, és kioldja a lelkemre kötött

A remete

A tavaszi nap még elég alacsony szögben süt be ahhoz, hogy a fényesre kopott, fa

Láncok

Gróf Széchenyi István nagy álmát váltotta valóra. Az ihletet Angliában kapta, amikor meglátta a Hammersmith-et.

Példakép

Mint a kerti törpe állok és vacogva figyelem a kertet, a felhők félelmetesek, székek felborulva,

Rozsdabarna

Alkonyodott, amikor autóval az automata elé gördült. Az informáló levelek, az elmúlt napokban már több

Kötni és engedni

A tű bekúszik a hurkon, s míg a kis kanyarintó mozdulattal magára csavarja és előre

Repülj madár

A kertbe, ahová most magam megyek, egyikünk sem szeretett járni. Pedig rendezett. A fák, bokrok,

Szeme, mint barna tó

Távolról érkezik hozzám a lépések alatt reccsenő padló hangja. Azt álmodom, hogy apám jön, és

Haláltánc

Elválaszthatatlanok voltak. A szoba sarkában érezték magukat a legjobban. Ide nem tűzött be a nap,

Becsületes zsákmány

Ismersz! Sose engedtem vóna el! Foggal-körömmel tudok küzdeni. Szedtem is a lábam, ahogy mindig, amikor

Ragaszkodás, Megjelent a Szószóró oldalán

https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=pfbid02bX89oqZygRaJK4wFCnaE1q3diQYABquTUwhQXJLRBxDXWXfeCGXbwSkNgpXHzLp1l&id=100066508029027 Ha Hokksundban vagyok, gyakorta végigjárom a Skotselvveien úttól jobbra eső, két bánya között található

Nem érek én arra rá fiam!

Nagyapám ötvenkét évesen, hét gyermekkel hagyta özvegyen nagyanyámat közvetlenül a háború után. Anyám csak két

Akitől a gép fennmarad

A fiatal, sportos férfi íróasztalán, ahová leülök mellé, egy laptop és két nagyméretű félköríves monitor

Legújabb bejegyzések

Kevés utazás színesíti az életem.Vannak országok ahova egyáltalán nem vágyok, ilyen pl. Amerika, és van,

Szolnoki ANZIX

Az egyik legkedvesebb koncerttípusom a Szolnoki Szimfonikusokkal az ANZIX. Pár évvel ezelőtt indult el egy

Gyöngyház felhő

Norvégia földjére először 2022. augusztusában léptem, nem kirándulási céllal. Nem kényszerből, de nem is igazán

Fogalmazási verseny

Novemberben kaptam egy kedves üzenetet: “Szia, drága Zsuzsi! Szeretnénk meghívni a Szegő Gábor Általános Iskola