Danyi Zsuzsi

„ Él bennem a késztetés...”

Tükör (Azoknak, akik nem félnek az áradó érzelmektől.)

Amikor szeretettel fölé hajolsz, a vadul, koordinálatlanul repdeső karok egy pillanat alatt megállnak és a puha, gödröcskés, kicsi kezek apró ujjai olyan finomsággal nyúlnak feléd, hogy megérintsék az arcod, hogy visszafojtod a lélegzeted. Mindeközben ragyogó, őszinte, megfoghatatlan-kék tekintetével a tiédbe kapaszkodik, pici ajkait formálva, semmihez sem hasonlatos babahangon lágyan, kedvesen „beszélni” kezd hozzád. Érted, hogy azt mondja: „Szeretlek. Úgy ahogy vagy, ebben a pillanatodban, ebben az állapotodban, és boldog vagyok, hogy velem vagy.”
Elolvadsz a boldogságtól, mosolyogsz teljes szívedből, mire az Ő kedves babamosolyából elragadó, fogatlan, teli mosoly lesz, felvillantva első fogacskájának épphogy látszó recéit. Nevetned kell, olyan tünemény, s ettől Ő még boldogabb lesz. Az izgatottságtól hangosan sikongani kezd. Önfeledten engedi ki a felszabadult öröm energiáit és éles hangon visong, ahogy a torkán kifér. Ekkora már úgy magával ragadja az érzés, hogy közben ismét repdesni kezd a keze, lába, de időnként újra meg újra megérinti az arcod, mert nem tud betelni vele. (Veled!) Ámulattal nézed, közben nevetsz és ez a boldogság így hullámzik hosszú percekig körülöttetek és bennetek, oda-vissza. Szíven üt ez a tisztaság, ez az önfeledtség, elfogadás, leginkább ez a bizalom, amivel Ő a kiszolgáltatott, törékeny létét képes rád bízni. Hisz benned. Benned! Csupán mert érzi, hogy szereted. „Ősbizalom” tudom, csak már nem emlékszem rá milyen. És tele vagyok a sok év alatt rám rakódott kétellyel magammal szemben. Most azonban szembesülök azzal, ki vagyok az Ő számára, azaz, ki is vagyok még azon kívül, amit magamról gondolok. Akaratlanul mutatja meg nekem, milyen az ítélet és feltétel nélküli elfogadás, odafordulás, szeretet.
Az jut eszembe: A gyermek Isten tenyerén él, hordozza az ő tekintetét. Az Ő kék tekintete egy tükör, amiben azt láthatom magamból, amiről a rohanó, fájó hétköznapokban nem veszek tudomást és nem becsülöm eléggé. A Tükör még csak 5 hónapos. Meg kellene őrizni ilyennek, de attól félek, túl sok a világban az olyan, aki mindezért összetörné. De neki ezt most még nem mondom el. Van még egy kis időnk, hogy a szüleivel karöltve kitaláljuk a tökéletes védelmi burkot. Addig pedig nagy hálával igyekszem minden nap Tükörbe nézni.

https://www.facebook.com/zsuzsi.mdanyi/posts/pfbid0hVuUqhKeFEJxfZgZ78mhwcmAe4quvALb3v5AQqkkbiWRKQxWH9x5jo5YTvcu8Vvml

Facebook
LinkedIn
Email

Ajánló

Próza még:

Peter Wohlleben

    Peter sorsa már öt évesen eldőlt. Nem a nagyváros poros utcái nevelték. Nem

A ragyogás

Az ilyentájt nyugodt víztükör felszínén ezüstvillanás jelezte, hogy Balin, kilőtt nyílként siklott végig alatta. Fontos

Virágoztatás

Vettem magamnak egy képességet. Hosszan rágódtam rajta, hogy megtehetem-e, és nehezen vettem rá magam, hogy

Testvér(ek)

A zenekar első hegedűse játszotta a szólót. A magas fiatalember mutatós volt és közismert. Elkerülve

Betonrésnyi boldogság

  Két éve voltam hajlandó szembenézni azzal, miben élek. Álmomban olyan voltam, mint egy megkövült

A víz illata

Lehajtott fejjel nézem a víztükröt. Illata észrevétlen kúszik az orromba, és kioldja a lelkemre kötött

A remete

A tavaszi nap még elég alacsony szögben süt be ahhoz, hogy a fényesre kopott, fa

Láncok

Gróf Széchenyi István nagy álmát váltotta valóra. Az ihletet Angliában kapta, amikor meglátta a Hammersmith-et.

Példakép

Mint a kerti törpe állok és vacogva figyelem a kertet, a felhők félelmetesek, székek felborulva,

Rozsdabarna

Alkonyodott, amikor autóval az automata elé gördült. Az informáló levelek, az elmúlt napokban már több

Kötni és engedni

A tű bekúszik a hurkon, s míg a kis kanyarintó mozdulattal magára csavarja és előre

Repülj madár

A kertbe, ahová most magam megyek, egyikünk sem szeretett járni. Pedig rendezett. A fák, bokrok,

Szeme, mint barna tó

Távolról érkezik hozzám a lépések alatt reccsenő padló hangja. Azt álmodom, hogy apám jön, és

Haláltánc

Elválaszthatatlanok voltak. A szoba sarkában érezték magukat a legjobban. Ide nem tűzött be a nap,

Legújabb bejegyzések

Rózsa vitéz 🔉

Volt egy királynak három fia. Ellenség ütött az országra, elfoglalta. A király is elesett. A

Rozmarintszál 🔉

Volt egyszer egy király, akit a népei erősen szerettek, de sokat is búsultak miatta, mert

Eljön az ideje

Talán, sosem érted meg, mindegy, milyen mélyen rejted, titkolni előlem nem tudod, gondolatod, érzésed indítja