Amikor szeretettel fölé hajolsz, a vadul, koordinálatlanul repdeső karok egy pillanat alatt megállnak és a puha, gödröcskés, kicsi kezek apró ujjai olyan finomsággal nyúlnak feléd, hogy megérintsék az arcod, hogy visszafojtod a lélegzeted. Mindeközben ragyogó, őszinte, megfoghatatlan-kék tekintetével a tiédbe kapaszkodik, pici ajkait formálva, semmihez sem hasonlatos babahangon lágyan, kedvesen „beszélni” kezd hozzád. Érted, hogy azt mondja: „Szeretlek. Úgy ahogy vagy, ebben a pillanatodban, ebben az állapotodban, és boldog vagyok, hogy velem vagy.”
Elolvadsz a boldogságtól, mosolyogsz teljes szívedből, mire az Ő kedves babamosolyából elragadó, fogatlan, teli mosoly lesz, felvillantva első fogacskájának épphogy látszó recéit. Nevetned kell, olyan tünemény, s ettől Ő még boldogabb lesz. Az izgatottságtól hangosan sikongani kezd. Önfeledten engedi ki a felszabadult öröm energiáit és éles hangon visong, ahogy a torkán kifér. Ekkora már úgy magával ragadja az érzés, hogy közben ismét repdesni kezd a keze, lába, de időnként újra meg újra megérinti az arcod, mert nem tud betelni vele. (Veled!) Ámulattal nézed, közben nevetsz és ez a boldogság így hullámzik hosszú percekig körülöttetek és bennetek, oda-vissza. Szíven üt ez a tisztaság, ez az önfeledtség, elfogadás, leginkább ez a bizalom, amivel Ő a kiszolgáltatott, törékeny létét képes rád bízni. Hisz benned. Benned! Csupán mert érzi, hogy szereted. „Ősbizalom” tudom, csak már nem emlékszem rá milyen. És tele vagyok a sok év alatt rám rakódott kétellyel magammal szemben. Most azonban szembesülök azzal, ki vagyok az Ő számára, azaz, ki is vagyok még azon kívül, amit magamról gondolok. Akaratlanul mutatja meg nekem, milyen az ítélet és feltétel nélküli elfogadás, odafordulás, szeretet.
Az jut eszembe: A gyermek Isten tenyerén él, hordozza az ő tekintetét. Az Ő kék tekintete egy tükör, amiben azt láthatom magamból, amiről a rohanó, fájó hétköznapokban nem veszek tudomást és nem becsülöm eléggé. A Tükör még csak 5 hónapos. Meg kellene őrizni ilyennek, de attól félek, túl sok a világban az olyan, aki mindezért összetörné. De neki ezt most még nem mondom el. Van még egy kis időnk, hogy a szüleivel karöltve kitaláljuk a tökéletes védelmi burkot. Addig pedig nagy hálával igyekszem minden nap Tükörbe nézni.
