Danyi Zsuzsi

„ Él bennem a késztetés...”

Szelídítők 1, A vörös

Hárman voltak. Mind mások. Lassan, észrevétlen vették meg a nő lelkét.

A vörös

Mindig is csodálta, tisztelte az élőlényeket, de leginkább a fákhoz és a madarakhoz vonzódott. Még egészen kicsi gyermek volt, amikor elvitték az állatkertbe. Nagyon sokáig nem tudta kiheverni azt a fájdalmat, amit ott érzett a bezárt állatok szemét látva. Nem volt háziállata, és nem is vágyott rá. Úgy gondolta a természetben van a helyük, és nem lakásba, vagy ketrecbe zárva. Így aztán nem alakult ki a lelkében kötődés.

Felnőtt nő volt már, amikor a szülei háza mellett lefialt egy kóbormacska. Egyszer csak megjelentek az apró, szőrös, sokszínű gombolyagok, de nagyon vadak, és félénkek voltak. Messziről, s csak rövid ideig gyönyörködhetett mókás játékukban, mert sorra kapták el őket a gáton gazdát sétáltató kutyák. Csak egy maradt életben, egy kis vörös.

A nő apját különösen szerette ez a macska. Minden áldott nap fogott egy egeret, de csak a felét ette meg. A másik felét vigyázta, és amikor a férfi előjött a házból futott hozzá, és letette elé. A férfi először nem értette a dolgot, s bosszankodott, hogy félberágott, véres egerekkel kell bajlódnia nap, mint nap, de a macska kitartása meghatotta, s valami furcsa szeretetkapocs alakult ki a vad vörös jószág és közötte. A férfi azonban hirtelen meghalt. A macska nem vitt több egeret, de ott élt továbbra is valahol a szomszédban, s át-átsétált napozni az ismerős kertbe. A nő látta néha, amikor anyjához hazalátogatott, de közelébe se mehetett, mert az azonnal elszaladt.

Egy nyár végi napon a kertben üldögélve olvasott, amikor hirtelen megjelent a macska. Méregette a nőt, majd elnyúlt a fűben, abban a fénysávban sütkérezve, ami a ház mögül bukott a kertre. Cirádás szép fejét melső mancsain nyugtatva, résnyire zárt szemmel nézte a kertben ülőt. A nő olvasott tovább, de tekintete minduntalan az őt figyelőre tévedt.

-Mondd, mit vizslatsz? – kérdezte a jószágot, mert az volt az érzése, hogy az belelát a lelkébe.

Nehéz időket élt meg, és nagy lépés előtt állt. Még tele volt félelemmel, és nem látta pontosan, hogyan oldja meg ezt a helyzetet, de azt már eltökélten tudta, hogy nincs visszaút. Teljes meglepődésére, hangjára a macska azonnal felemelte a fejét, és válaszolt, illetve nyávogott valamit, majd feltápászkodott és lassan elindult a nő felé.

-Ide ne gyere! – mondta a nő határozottan – Nincs semmi bajom veled, de nem akarom, hogy hozzám dörgölőzz! Bocsáss meg nekem, de nem szeretem a macskaszőrt!

A vörös ismét lefeküdt a fűre, s ezzel végképp kizökkentette egyensúlyából a nőt.

-Azt ne mondd, hogy érted, amit beszélek! – mosolyodott el, s közben enyhe lelkiismeretfurdalást érzett – Tudom, hogy szeretted apát, és ezért nagyon hálás vagyok neked. Nem akarlak megbántani, de viszolygok a dörgölőzésedtől.

A macska megint nyávogott valamit, de nem mozdult. Atya ég! – gondolta magában a nő – Egy macskával beszélgetek. Agyamra ment a tanulás, vagy az élet!

Mindeközben teljesen úgy érezte, hogy az állat a gondolatait is érti. Visszatért az olvasáshoz, és egészen megfeledkezett a sütkérező jószágról, amikor méh repült a könyvére. Elhessegette, s ezzel egyidőben felemelte a tekintetét. A macska mindössze másfél méterre feküdt előtte, és még mindig őt figyelte. Észrevétlen kúszott hozzá közelebb, míg ő olvasott.

-Ej, te! Mondtam, hogy ne gyere ide! – szólt rá a jószágra, de már messze nem olyan erélyesen.

Újra belemerült a könyvébe, egy-egy nehezebb mondatot félhangosan olvasva, s amikor felemelte a fejét, már majdnem lába tövénél látta a macskát.

-Hát ezt, hogy a csudába csinálod! Mondd! – s már mosolygott – Nem! Nem akarlak megsimogatni, és nem akarom, hogy hozzám dörgölőzz! Nyomás! Menj vissza oda, ahol eddig feküdtél!

A macska, melső lábait kinyújtva felpúposította a hátát, és irigylésre méltó módon nyújtotta ki a testét. Nyávogott egyet és visszament utolsó helyére, úgy másfél méterre a nőtől.

-Ez hihetetlen!! Tényleg érti, amit mondok? – mondta a nő magában, de az idő sürgette, nem ért rá ezen gondolkodni.

Fél óra múlva indulnia kellett, és még hátra volt húsz oldal.

Talán ötöt, ha elolvasott, amikor azt érezte, hogy egy meleg selymesszőrű test a lábszárának dörgölődzik, szinte rátekeredve. Nem tudott megszólalni, de nem húzta el a lábát. Még csak nem is korholta többet az állatot. A könyvet óvatosan becsukta, és mindkét kezével megérintette a vörös macskát. Lelke megrendült az érintés gyengédségétől, és attól a különös szeretettől, amit a jószág váltott ki belőle, megidézve az imádott apját. A térdére hajolva simogatta a macskát, akire rápotyogtak a könnyei is. Aztán amikor az egyik sós gyöngy a Vörös orrára csöppent, az prüszkölt egyet, megrázta szép fejét, nyávogott és úgy elillant, mintha ott sem lett volna. A nő régen nevetett már ilyen felszabadultan.

-Hihetetlen! Nem csoda, hogy szerette apám! – mondta csak úgy magának, szemét törölgetve.

Többet nem futott vele össze, nem is gondolt az állattal. Pár hónap múlva a dolgok remekül alakultak. Boldog volt, s egy szerelmes férfi mellett ülve autóztak a szülői ház utcájában, amikor valami vörös foltot láttak meg az út szélén.

-Ez nem apukád macskája volt? – kérdezte a férfi, de mire a mondat végére ért, a nőt már rázta a zokogás.Legalább két hétig siratta a vörös macskát, aki észrevétlen szelídítette meg őt, s akit, bár nem is tudta, de nagyon mélyen szeretett.

Facebook
LinkedIn
Email

Ajánló

Próza még:

Allora

8 éves leszek amikor az elsőt haza hozom és apámé mellé teszem közvetlen a kapu

A víz illata

Lehajtott fejjel nézem a víztükröt. Illata észrevétlen kúszik az orromba, és kioldja a lelkemre kötött

A remete

A tavaszi nap még elég alacsony szögben süt be ahhoz, hogy a fényesre kopott, fa

Láncok

Gróf Széchenyi István nagy álmát váltotta valóra. Az ihletet Angliában kapta, amikor meglátta a Hammersmith-et.

Példakép

Mint a kerti törpe állok és vacogva figyelem a kertet, a felhők félelmetesek, székek felborulva,

Rozsdabarna

Alkonyodott, amikor autóval az automata elé gördült. Az informáló levelek, az elmúlt napokban már több

Kötni és engedni

A tű bekúszik a hurkon, s míg a kis kanyarintó mozdulattal magára csavarja és előre

Repülj madár

A kertbe, ahová most magam megyek, egyikünk sem szeretett járni. Pedig rendezett. A fák, bokrok,

Szeme, mint barna tó

Távolról érkezik hozzám a lépések alatt reccsenő padló hangja. Azt álmodom, hogy apám jön, és

Haláltánc

Elválaszthatatlanok voltak. A szoba sarkában érezték magukat a legjobban. Ide nem tűzött be a nap,

Becsületes zsákmány

Ismersz! Sose engedtem vóna el! Foggal-körömmel tudok küzdeni. Szedtem is a lábam, ahogy mindig, amikor

Ragaszkodás, Megjelent a Szószóró oldalán

https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=pfbid02bX89oqZygRaJK4wFCnaE1q3diQYABquTUwhQXJLRBxDXWXfeCGXbwSkNgpXHzLp1l&id=100066508029027 Ha Hokksundban vagyok, gyakorta végigjárom a Skotselvveien úttól jobbra eső, két bánya között található

Nem érek én arra rá fiam!

Nagyapám ötvenkét évesen, hét gyermekkel hagyta özvegyen nagyanyámat közvetlenül a háború után. Anyám csak két

Akitől a gép fennmarad

A fiatal, sportos férfi íróasztalán, ahová leülök mellé, egy laptop és két nagyméretű félköríves monitor

Répafarmer

Egy meleg nyári hétvégén haza kellett ugranom, hogy a szülői ház kertjét rendbe tetessem. Alig

Legújabb bejegyzések

Kevés utazás színesíti az életem.Vannak országok ahova egyáltalán nem vágyok, ilyen pl. Amerika, és van,

Szolnoki ANZIX

Az egyik legkedvesebb koncerttípusom a Szolnoki Szimfonikusokkal az ANZIX. Pár évvel ezelőtt indult el egy

Gyöngyház felhő

Norvégia földjére először 2022. augusztusában léptem, nem kirándulási céllal. Nem kényszerből, de nem is igazán

Fogalmazási verseny

Novemberben kaptam egy kedves üzenetet: “Szia, drága Zsuzsi! Szeretnénk meghívni a Szegő Gábor Általános Iskola