Danyi Zsuzsi

„ Él bennem a késztetés...”

Tiszai mesevirágok: Tiszavirág hercegkisasszony 🔉

Hol volt, hol nem volt, Tiszán innen és nem túl a Dunán, élt egyszer egy öreg király a Tisza mélyén. Ennek a királynak volt egy gyönyörű szép lánya, aki nagyon gőgös volt. Kérészkének hívták. Elhatározta, hogy csak ahhoz megy feleségül, aki van olyan hatalmas úr, hogy a menyegző napján virágba borítja a Tiszát. Jöttek is a kérők szép számmal. Ki így, ki úgy próbálkozott. Illatos mezők, rétek estek a kaszások martalékául, de Kérészkének semmi nem volt megfelelő.

Élt a király palotájától nem messze egy népes család, akik számos harcedzett ifjat neveltek már. Ebben a családban élt Tisza Virgil a bátor kérész katona. Vitézségét már nem egy csatában bizonyította. Az öreg király mellett is harcolt a nagybajúszú harcsák ellen. Hősiességéért elnyerte a király elismerését, aki kinevezte őt a sereg fővezérének. Katonái is nagyon szerették és mindent megtettek érte. Tisza Virgilnek kérnie sem kellett őket, akár az életüket is odaadták volna egy hívó szavára. Már régóta tetszett Virgilnek a királykisasszony és elhatározta, hogy megpróbálja elnyerni a szívét. Sokat gondolkozott, mit is tehetne, de hiába törte a fejét semmi nem jutott eszébe. Katonái között egyre búskomorabban járt. Egyik este aztán nem állták tovább szomorú ábrázatát, és megkérdezték mi baja, hová lett a szeme ragyogása, a virágos jókedve.

– Virágba kellene borítanom a Tiszát, hogy elnyerjem Kérészke kezét. De előttem már mindent kipróbáltak a kérők. Nincs semmi ötletem, hogy hogyan kezdjek hozzá. – felelte Virgil a katonáinak.

Volt a seregében egy bűvös erővel megáldott fiatal kérész, Bűvölőnek hívták.

– Mi sem könnyebb ennél Uram, csak annyi a dolga, hogy állítsa csatarendbe a katonáit a Tisza mentén, majd hívja ki Kérészkét a Tisza felszínére, és figyeljék a csodát!

– Rendben, ha sikerrel jársz, örökké hálás leszek neked! – felelte Virgil.

Majd elment Kérészkéhez, aki már régen megbánta, hogy gőgös és önző módon saját magának kívánta felöltöztetni virággal a Tiszát. Ráadásul Virgil jó ideje ott élt a szívében, s bizony visszavonta volna a szavát, de nem tehette. Már egészen azt hitte pártába marad, így aztán nagy örömmel fogadta a vitéz lánykérését és gyorsan felúszott vele a Tisza felszínére. Bűvölő csak erre várt. Ahogy meglátta őket kimondta a varázsszót és a katonák átváltoztak gyönyörű pörgettyűs Tiszavirággá. A Tiszát ellepte a sok “virág”, szinte korcsolyáztak, táncoltak a víz felszínén. Kérészke és Virgil ámultak-bámultak a kivételes szépség láttán. Kérészke ekkor azt mondta Virgilnek.

– Én a tied, te az enyém, ásó, kapa válasszon el bennünket egymástól. Össze is házasodtak, nagy lakodalmat csaptak, s azóta is boldogan élnek, ha meg nem haltak. S a kedvükért az esküvőjük napján, minden évben virágba borul a Tisza. Aki nem hiszi, járjon utána!

A mese Jónás Franciska történetének feldolgozásával született, és 2017-ben a Tiszai mesevirágok című mesekönyvben jelent meg

 

 

 

Facebook
LinkedIn
Email

Ajánló

Mesék még:

Legújabb bejegyzések

Kevés utazás színesíti az életem.Vannak országok ahova egyáltalán nem vágyok, ilyen pl. Amerika, és van,

Allora

8 éves leszek amikor az elsőt haza hozom és apámé mellé teszem közvetlen a kapu

A víz illata

Lehajtott fejjel nézem a víztükröt. Illata észrevétlen kúszik az orromba, és kioldja a lelkemre kötött

A remete

A tavaszi nap még elég alacsony szögben süt be ahhoz, hogy a fényesre kopott, fa

Láncok

Gróf Széchenyi István nagy álmát váltotta valóra. Az ihletet Angliában kapta, amikor meglátta a Hammersmith-et.

Példakép

Mint a kerti törpe állok és vacogva figyelem a kertet, a felhők félelmetesek, székek felborulva,

Rozsdabarna

Alkonyodott, amikor autóval az automata elé gördült. Az informáló levelek, az elmúlt napokban már több

Szolnoki ANZIX

Az egyik legkedvesebb koncerttípusom a Szolnoki Szimfonikusokkal az ANZIX. Pár évvel ezelőtt indult el egy

Kötni és engedni

A tű bekúszik a hurkon, s míg a kis kanyarintó mozdulattal magára csavarja és előre

Repülj madár

A kertbe, ahová most magam megyek, egyikünk sem szeretett járni. Pedig rendezett. A fák, bokrok,