Danyi Zsuzsi

„ Él bennem a késztetés...”

Tiszai mesevirágok: Aranyszigony a Tisza-tóban 🔉

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy tó. Abban élt egy király gyönyörűséges leányával Tündérrózsával. Tündérrózsa nagyon kíváncsi teremtés volt, szeretett volna mindent tudni, és megismerni, így sokat olvasott.

Egy szép napon épp a Tó Krónikáját olvasta, amikor a könyvben rábukkant egy képre, amely egy aranyszigonyt ábrázolt. Alá pedig ez volt írva: A Tisza tó őre. Tündérrózsa nagyon izgatott lett!

– De hisz ez a mi tavunkban van! – kiáltotta lelkendezve – holnap megkeresem azt a szigonyt!

Másnap korán reggel útnak indult kedvenc játszópajtásával Békalencsikével, hogy felkutassa az aranyszigonyt. Sokáig úsztak, és már nagyon fáradtak voltak, amikor egyszer csak egy fényes tárgyat láttak az iszapban.

– Ott a szigony! – kiáltotta Tündérrózsa, de az csak egy buborékos kő volt.

Úsztak hát tovább, amíg kagylóapó házához nem értek. Bekopogtak, és megkérdezték tőle:

–  Kedves kagylóapó, te olyan sokat láttál már. Nem tudod véletlenül, hogy hol találjuk az aranyszigonyt?

Kagylóapó nagyot nézett!

– Természetesen tudom, de miért keresitek? – kérdezte.

– Kíváncsiak vagyunk, hogy tényleg olyan csodás-e, mint ahogy a Krónika írja. – válaszolt Tündérrózsa.

– Az aranyszigony veszélyes dolog, és nem való az ilyen fiatal lányoknak. Pihenjetek meg egy kicsit, aztán induljatok haza! Már biztosan keresnek benneteket. A lányok fogadkoztak, hogy úgy lesz, s míg megpihentek kérlelték kagylóapót, meséljen a tó őréről. Az öreg elmesélte, hogy a tó legmélyének, legeldugottabb zugában, a hínár sűrűjében van elrejtve a szigony, s hogy senki fia hozzá nem nyúlhat, mert abból bizony nagy baj lenne.

Tündérrózsa és Békalencsike megköszönte a szíves vendéglátást, de amikor apó már nem látta őket, Tündérrózsa visszafordult, és a tó mélye felé úszott.

-Hová mész? – kérdezte Lencsike – nem erre kell mennünk!

– Én bizony látni szeretném azt a szigonyt! Abból még semmi baj nem lehet, ha megnézzük!- feleselte Tündérrózsa.

Elindult hát a tó mélye felé, s Lencsike sem tehetett mást, követte. Meg is találták nemsokára. A hínárosban valami káprázatosan csillogott. Tündérrózsa kíváncsian közelebb ment.

– Ne nyúlj hozzá! – kérlelte Lencsike.

– Ugyan mi történhet, ha egy kicsit kézbe veszem? – ellenkezett Tündérrózsa és felemelte a szigonyt.

Abban a pillanatban minden a fejetetejére állt. Zavaros, sötét lett a víz, sűrű kék hínár lepte el a tavat, s a halak kétségbeesetten kapkodtak oxigénért. Eközben a palotában már mindenki javában a lányokat kereste.

Ekkor a király észrevette, hogy a tó felfordult, színe megváltozott. Ennek csak a szigony lehet az oka.

Magához hívatta legkedvesebb katonáját, a derék Csukát és haladéktalanul útnak indultak a szigony rejtekhelyéhez. A lányokat majd megkeresik utána.

Amint azonban megérkeztek meglepődve látták, hogy Tündérrózsa és Békalencsike is ott van.

Mit kerestek itt Tündérrózsa, csak nem nyúltál a szigonyhoz? – kérdezte szigorúan a király. – Azonnal vissza kell tenned a helyére, mielőtt még nagyobb baj történne!

– Visszatenném, de nem tudom. Zavaros a víz, nem látom a helyét a hínár között! – sírt Tündérrózsa

– Majd én visszaviszem! – szólalt meg Csukavitéz. Azzal fogta a szigonyt és eltűnt a sűrűben.

Néhány perc múlva tisztulni kezdett a víz, s újra arany színben csillogott a tó. A király nagyon megszidta a lányokat, s miután hazamentek a palotába Tündérrózsa szentül megfogadta, hogy többé nem lesz olyan kíváncsi, s messziről elkerüli a szigonyt. De hogy betartotta-e ígéretét, arról már neked kell meggyőződnöd! Menj ki a Tisza-tóhoz! Ha aranyszínű, akkor a szigony a helyén van, de ha zavaros, hínáros, valaki már megint hozzányúlt a Tó őréhez.

A mesét Ferenczi Kinga történetét átdolgozva írtam. Megjelent a Tiszai mesevirágok mesekönyvben 2017-ben.

 

 

Facebook
LinkedIn
Email

Ajánló

Mesék még:

Rózsa vitéz 🔉

Volt egy királynak három fia. Ellenség ütött az országra, elfoglalta. A király is elesett. A

Rozmarintszál 🔉

Volt egyszer egy király, akit a népei erősen szerettek, de sokat is búsultak miatta, mert

Legújabb bejegyzések

Eljön az ideje

Talán, sosem érted meg, mindegy, milyen mélyen rejted, titkolni előlem nem tudod, gondolatod, érzésed indítja

Először távol

Ha nem a kultúra határozta volna meg az életem, nemzetem ünnepei akkor is ritmust adnának

Peter Wohlleben

    Peter sorsa már öt évesen eldőlt. Nem a nagyváros poros utcái nevelték. Nem

A ragyogás

Az ilyentájt nyugodt víztükör felszínén ezüstvillanás jelezte, hogy Balin, kilőtt nyílként siklott végig alatta. Fontos

Virágoztatás

Vettem magamnak egy képességet. Hosszan rágódtam rajta, hogy megtehetem-e, és nehezen vettem rá magam, hogy

Kevés utazás színesíti az életem.Vannak országok ahova egyáltalán nem vágyok, ilyen pl. Amerika, és van,

Testvér(ek)

A zenekar első hegedűse játszotta a szólót. A magas fiatalember mutatós volt és közismert. Elkerülve

Allora

8 éves leszek amikor az elsőt haza hozom és apámé mellé teszem közvetlen a kapu

Betonrésnyi boldogság

  Két éve voltam hajlandó szembenézni azzal, miben élek. Álmomban olyan voltam, mint egy megkövült

A víz illata

Lehajtott fejjel nézem a víztükröt. Illata észrevétlen kúszik az orromba, és kioldja a lelkemre kötött

A remete

A tavaszi nap még elég alacsony szögben süt be ahhoz, hogy a fényesre kopott, fa

Láncok

Gróf Széchenyi István nagy álmát váltotta valóra. Az ihletet Angliában kapta, amikor meglátta a Hammersmith-et.

Példakép

Mint a kerti törpe állok és vacogva figyelem a kertet, a felhők félelmetesek, székek felborulva,

Rozsdabarna

Alkonyodott, amikor autóval az automata elé gördült. Az informáló levelek, az elmúlt napokban már több

Szolnoki ANZIX

Az egyik legkedvesebb koncerttípusom a Szolnoki Szimfonikusokkal az ANZIX. Pár évvel ezelőtt indult el egy