Danyi Zsuzsi

„ Él bennem a késztetés...”

Példakép – szabadvers

Mint a kerti törpe állok
és vacogva figyelem a kertet,
a felhők félelmetesek,
székek felborulva,
poharak tányérok a földön,
az asztalterítők ázott testekként lógnak
az orgonabokron,
a Pokemon csata is ilyen,
mint egy vihar, csak az elektromos,
a dolgok tönkremennek.
Mama újra sír,
anyának dagadtak a szemei
és piros az orra,
nem mozdulok,
nézem őket,
kapkodva pakolnak,
a tor miatt, amit nem értek.
Papa azt tanította
fej, tor potroh,
jó lenne megkérdezni tőle,
mit jelent ez most,
de őt már anya szerint
csak a lelkemben hallhatom.
Szemünk elé kormos
üveget tartunk,
úgy nézzük a napot
anya valahogy úgy mondta,
hamarosan elfogyatkozik,
egy rövid időre
tényleg este lesz.
Azon gondolkodok,
mi van, ha a nap is
örökre elmegy,
mint papa tette,
erősen szorítom Pikachu tazóját,
az ő villámja fényességet ad.
Árnyékok nyújtóznak
be az ajtó alatt
mindenki izgatottan beszél,
visszafojtják a hangjukat,
de így is hallom,
itt papírból vannak a falak,
azt is mindig hallom,
amikor Feri bácsi ötöt tüsszent
egy emelettel lejjebb,
most is felébredtem a kiáltásokra.
Annak a néninek a szomszédban
nagyon fájhatott valami,
de a rendőröknek mégis azt mondta
minden rendben van,
szerintem hazudott,
anya pedig szomorú volt
és velem aludt,
hogy ne féljek a szomszéd bácsitól,
meg a rendszertől,
aki nem azt védi, akit kellene.
Azt játszom, hogy
én vagyok Son Goku,
egy hős, aki
összegyűjti a sárkányokat,
nem vagyok egyedül
és megakadályozom,
hogy világvége legyen,
akkor az új apukám
biztosan lejön velem labdázni.
A Tv újságban bejelöltük anyával
mit nézünk meg a fordulós
szilveszter estén,
közben anya arról mesél,
hová megyünk majd kirándulni,
anya nem veszik komolyan
a világvégét, koccintunk
az új évezredre és aludni küld.
Nem lett világvége, de a Tv-ben
mégis volt egy film,
kezeslábasban űrhajóba ültek
a fúrótoronyban dolgozók,
robbantották a meteort,
hogy megmentsék a földet
és a lány apja ott maradt.
Hős volt, aki feláldozta magát
a gyerekéért
mindent megtesz az ember,
kár, hogy apám ezt nem tudja.
Én is hős szeretnék lenni,
vagy Jedi, fénykarddal,
űrhajóval harcolnék,
megmenteném a világot,
talán papával is találkoznék
a csillagok között.
Anyám szemében rémület
az ég elsőtétült,
amikor az a repülő becsapódott,
majd a másik torony is összedőlt
ez valóság,
katasztrófa,
azt mondták terrortámadás.
Nagyon sajnáltam az embereket,
akik úgy sikoltoztak, mint
a szomszéd néni akkor,
meg a tűzoltókat, rendőröket,
akik segíteni mentek,
mert ők hősök,
de maga alá temette őket az épület,
mint papát a föld,
pedig ő is tűzoltó volt.
Mindenhol ez szólt
a kilenctizenegy,
erről beszéltek a boltban,
a buszon, a rádióban,
robbanás villant,
hiába fogtam be a fülem
kellett volna két
kéz a szememre is
és megértettem, hogy
sosem lesz már olyan,
mint ezelőtt volt,
valami végérvényesen
megváltozott.
Ma is szeretem a Dragon ball-t,
a Star Wars-t,
pár év és a fiamnak is megmutatom,
és mesélek neki
az igazi példaképről
az örök hősömről, a dédapjáról.
LACKFI KREATÍV ÍRÁS /2023. TAVASZ / AGYONLŐTT GYEREKKOR

Példaszöveg: B. H. FAIRCHILD: HILL NÉNI
Facebook
LinkedIn
Email

Ajánló

Versek még:

Változások általad

Karjaimba örökre belebújt ölelésed érzete –                  Ha nem vagyok veled is hordozlak. Füleim őrzik

Régi kabát

kinőttelek régi kabátom oly sok éve hordalak, visellek hozzám nőttél, mint kedves barátom s megvallom

Gondolatok rólad

Lassan 22 éve. Fel nem fogható. Nemsokára én is annyi leszek, mint Te akkor. Leginkább

Van az az ajtó…

Tudod! Van az az ajtó. Amit rácsuktam, hogy élni tudjak. Tudod! Jól be is zártam,

Játékos sorok női lélekből 1

… Elindulni valaki felé
nem keresni miérteket
Sétálni a szavak között
s átlátni egy életet
Belépni egy más világba
teremtve vonzó képzetet
Kiugrani a valóságból
élvezve ragyogó fényeket …

Ma…

Ma jó sok lekvárral ettem a kenyerem, hogy megidézzelek, és cukrot tettem a kávémba, hogy

Természetben – Víz

Reggelre eső mosta zöldben ragyogott a világ, Harsány, mégis végtelen lágysággal töltve be a létezést.

Törött hangulatban

Törött hangulatban   Lassanként nyílik a szárnyam Tollait nem fújja szél Apránként enged a vállam

Legújabb bejegyzések

Allora

8 éves leszek amikor az elsőt haza hozom és apámé mellé teszem közvetlen a kapu

A víz illata

Lehajtott fejjel nézem a víztükröt. Illata észrevétlen kúszik az orromba, és kioldja a lelkemre kötött

A remete

A tavaszi nap még elég alacsony szögben süt be ahhoz, hogy a fényesre kopott, fa

Láncok

Gróf Széchenyi István nagy álmát váltotta valóra. Az ihletet Angliában kapta, amikor meglátta a Hammersmith-et.

Példakép

Mint a kerti törpe állok és vacogva figyelem a kertet, a felhők félelmetesek, székek felborulva,

Rozsdabarna

Alkonyodott, amikor autóval az automata elé gördült. Az informáló levelek, az elmúlt napokban már több

Szolnoki ANZIX

Az egyik legkedvesebb koncerttípusom a Szolnoki Szimfonikusokkal az ANZIX. Pár évvel ezelőtt indult el egy

Kötni és engedni

A tű bekúszik a hurkon, s míg a kis kanyarintó mozdulattal magára csavarja és előre

Repülj madár

A kertbe, ahová most magam megyek, egyikünk sem szeretett járni. Pedig rendezett. A fák, bokrok,

Szeme, mint barna tó

Távolról érkezik hozzám a lépések alatt reccsenő padló hangja. Azt álmodom, hogy apám jön, és

Gyöngyház felhő

Norvégia földjére először 2022. augusztusában léptem, nem kirándulási céllal. Nem kényszerből, de nem is igazán