Egyszer, réges-régen egy elhagyatott vidéken élt egy apró kisegér Cím-cin, aki olyan szegény volt, hogy a feje felett még tető sem volt. Senki nem fogadta be, bármerre ment menedéket kérni, elzavarták.
Hosszú búslakodás után elhatározta, hogy ő bizony, egy palotában fogja leélni a hátralévő életét. Elindult hát hogy teljesítse vágyát. 3 nap gyaloglás után nagy tömeget pillantott meg. Közelebb ment s egy piacon találta magát. A piac egyik sarkában egy sátor állt, rajta felirat:
„Próbálj szerencsét, s tiéd lehet egy palota!”
A kisegéren úrrá lett az izgatottság! Ez az! Itt a megoldás, gondolta, és már bent is volt a sátorban. Odabent egy vén boszorkány ült egy asztalnál, s éppen kártyát vetetett.
Cím-cin eléállt, és hangosan elkiáltotta magát:
-Szerencsét próbálnék!
A banya nézett jobbra, nézett balra, de nem látott senkit.
Ezalatt Cím-cin felmászott az asztalra, s a banya ijedtében majd kiugrott ültéből.
-Hát te mi a csodát keresel itt? –kérdezte mérgesen.
-Pont azt, drága asszonyom -kezdte a kisegér – csodát, mert hogy láttam a kiírást, de a palotát sehol nem látom, márpedig én azt szeretnék.
A vénasszony ráförmedt:
– Még mit nem, pont neked egy palotát? Na, tágulj innen!
-Én biza egy tapodtat sem mozdulok! Ki van írva, hogy próbálj szerencsét, s tiéd lehet egy palota! Azért vagyok itt, hogy szerencsét próbáljak!
-A banya ekkor három poharat, s egy szem mogyorót vett elő. Forgatta, cserélgette a poharakat, hol az egyik, hol a másik alá rejtve a mogyorót, hogy szinte szédült bele az ember feje. Az ám, az ember feje, de nem Cím-ciné!! Nem hiába volt egér! Akármilyen edény alól kiszagolta volna a mogyorót, így amikor a banya megkérdezte, melyik pohár alatt van, Cim-cin azonnal tudta a választ.
A vén boszorkány rettentően dühös lett!
-Jól van, most ráhibáztál, de ha másodszorra meg nem találod, megetetlek a macskámmal!
De biz-a megtalálta volna akárhányszor azzal a csalhatatlan egérszimatával. Mit volt mit tenni, a boszorkány elővett egy szütyőt, abból kivett egy marék babot, s Cim-cin felé nyújtotta.
Az egér nevetni kezdett:
– Talán meg akar viccelni, még a bolha sem férne bele ezekbe!
-Csak válassz egyet, s tűnj a szemem elől! Éjszakára a babodat tedd földbe azon az üres területen, ahol a palotádat szeretnéd, s várd a reggeli harmatot.
Úgy is lett. Cim-cin jó messzi elgyalogolt, s estére egy szép tisztásra érkezett. Beásta a babot a földbe, ő maga pedig tüzet gyújtott, s mivel igen fáradt volt, elnyomta az álom.
Reggel boldogan ébredt, mert szép álmot látott, ám amikor kinyitotta a szemét, igencsak elcsodálkozott!
Egy hatalmas várkastély szerű magas épületet pillantott meg. Két magas fehér tornya az égbe szökellt. Nagy ablak rajta, de kapuja még nagyobb. Színe fehér, mint a hó. Hosszú útja során látott már hasonló épületet, de azt az építményt mindenki csak templomnak emlegette. Ekkor jött rá, hogy a boszorkány kezéből választott bab nem palotát, hanem templomot termett. Mivel azonban olyan szép volt, úgy döntött bekötözik. Cím-cin hajlékának aztán híre is ment.
Rengetegen érkeztek hozzá, csodájára járni, híres lakhelyét megtekinteni. Mai napig úgy emlegetik e szerény környék várpalotáját, hogy az Alföld Katedrálisa. Egerünk pedig nem csak különleges otthonáról híres, hanem vendégszeretetéről is.
Ha nem hiszed, járj utána, gyere és látogasd meg, s talán a padláson vendége lehetsz egy félig rágott dióra!
A mesét Bodnár Fruzsina története alapján írtam és a Tiszai mesevirágok mesekönyvben jelent meg 2017-ben. 2022-ben pedig színpadra került. Balogh Sándor zeneszerző megzenésítette így része lett a ‘Mesék a Tiszapartról’ című ifjúsági előadásnak a Szolnoki Szimfonikus Zenekar játékában.
