Egyszer, rĂ©ges-rĂ©gen egy elhagyatott vidĂ©ken Ă©lt egy aprĂł kisegĂ©r CĂm-cin, aki olyan szegĂ©ny volt, hogy a feje felett mĂ©g tetĹ‘ sem volt. Senki nem fogadta be, bármerre ment menedĂ©ket kĂ©rni, elzavarták.
HosszĂş bĂşslakodás után elhatározta, hogy Ĺ‘ bizony, egy palotában fogja leĂ©lni a hátralĂ©vĹ‘ Ă©letĂ©t. Elindult hát hogy teljesĂtse vágyát. 3 nap gyaloglás után nagy tömeget pillantott meg. Közelebb ment s egy piacon találta magát. A piac egyik sarkában egy sátor állt, rajta felirat:
„Próbálj szerencsét, s tiéd lehet egy palota!”
A kisegéren úrrá lett az izgatottság! Ez az! Itt a megoldás, gondolta, és már bent is volt a sátorban. Odabent egy vén boszorkány ült egy asztalnál, s éppen kártyát vetetett.
CĂm-cin eléállt, Ă©s hangosan elkiáltotta magát:
-Szerencsét próbálnék!
A banya nézett jobbra, nézett balra, de nem látott senkit.
Ezalatt CĂm-cin felmászott az asztalra, s a banya ijedtĂ©ben majd kiugrott ĂĽltĂ©bĹ‘l.
-Hát te mi a csodát keresel itt? –kérdezte mérgesen.
-Pont azt, drága asszonyom -kezdte a kisegĂ©r – csodát, mert hogy láttam a kiĂrást, de a palotát sehol nem látom, márpedig Ă©n azt szeretnĂ©k.
A vénasszony ráförmedt:
– MĂ©g mit nem, pont neked egy palotát? Na, tágulj innen!
-Én biza egy tapodtat sem mozdulok! Ki van Ărva, hogy prĂłbálj szerencsĂ©t, s tiĂ©d lehet egy palota! AzĂ©rt vagyok itt, hogy szerencsĂ©t prĂłbáljak!
-A banya ekkor három poharat, s egy szem mogyorĂłt vett elĹ‘. Forgatta, cserĂ©lgette a poharakat, hol az egyik, hol a másik alá rejtve a mogyorĂłt, hogy szinte szĂ©dĂĽlt bele az ember feje. Az ám, az ember feje, de nem CĂm-cinĂ©!! Nem hiába volt egĂ©r! Akármilyen edĂ©ny alĂłl kiszagolta volna a mogyorĂłt, Ăgy amikor a banya megkĂ©rdezte, melyik pohár alatt van, Cim-cin azonnal tudta a választ.
A vén boszorkány rettentően dühös lett!
-Jól van, most ráhibáztál, de ha másodszorra meg nem találod, megetetlek a macskámmal!
De biz-a megtalálta volna akárhányszor azzal a csalhatatlan egérszimatával. Mit volt mit tenni, a boszorkány elővett egy szütyőt, abból kivett egy marék babot, s Cim-cin felé nyújtotta.
Az egér nevetni kezdett:
– Talán meg akar viccelni, mĂ©g a bolha sem fĂ©rne bele ezekbe!
-Csak válassz egyet, s tűnj a szemem elől! Éjszakára a babodat tedd földbe azon az üres területen, ahol a palotádat szeretnéd, s várd a reggeli harmatot.
Úgy is lett. Cim-cin jó messzi elgyalogolt, s estére egy szép tisztásra érkezett. Beásta a babot a földbe, ő maga pedig tüzet gyújtott, s mivel igen fáradt volt, elnyomta az álom.
Reggel boldogan ébredt, mert szép álmot látott, ám amikor kinyitotta a szemét, igencsak elcsodálkozott!
Egy hatalmas várkastĂ©ly szerű magas Ă©pĂĽletet pillantott meg. KĂ©t magas fehĂ©r tornya az Ă©gbe szökellt. Nagy ablak rajta, de kapuja mĂ©g nagyobb. SzĂne fehĂ©r, mint a hĂł. HosszĂş Ăştja során látott már hasonlĂł Ă©pĂĽletet, de azt az Ă©pĂtmĂ©nyt mindenki csak templomnak emlegette. Ekkor jött rá, hogy a boszorkány kezĂ©bĹ‘l választott bab nem palotát, hanem templomot termett. Mivel azonban olyan szĂ©p volt, Ăşgy döntött bekötözik. CĂm-cin hajlĂ©kának aztán hĂre is ment.
Rengetegen Ă©rkeztek hozzá, csodájára járni, hĂres lakhelyĂ©t megtekinteni. Mai napig Ăşgy emlegetik e szerĂ©ny környĂ©k várpalotáját, hogy az Alföld Katedrálisa. EgerĂĽnk pedig nem csak kĂĽlönleges otthonárĂłl hĂres, hanem vendĂ©gszeretetĂ©rĹ‘l is.
Ha nem hiszed, járj utána, gyere és látogasd meg, s talán a padláson vendége lehetsz egy félig rágott dióra!
A mesĂ©t Bodnár Fruzsina törtĂ©nete alapján Ărtam Ă©s a Tiszai mesevirágok mesekönyvben jelent meg 2017-ben. 2022-ben pedig szĂnpadra kerĂĽlt. Balogh Sándor zeneszerzĹ‘ megzenĂ©sĂtette Ăgy rĂ©sze lett a ‘MesĂ©k a TiszapartrĂłl’ cĂmű ifjĂşsági elĹ‘adásnak a Szolnoki Szimfonikus Zenekar játĂ©kában.