Danyi Zsuzsi

„ Él bennem a késztetés...”

Tiszai mesevirágok:
A legkisebb napsugár segítsége 🔉

 

A vénséges vén Hóapó mély álomban borult rá a hegyre.

Olyan idős volt már, hogy gleccser-szakálla lecsüngött a völgybe. Sehogyan sem akart fölébredni. Így hát Napkirály a három legügyesebb Sugarát indította útnak.

– Ébresztő, itt a tavasz!

A legidősebb Sugár Hóapó szakállát rángatta, a középső az oldalát böködte, a legkisebb pedig friss virágillatú szellővel csiklandozta meg az orrát. Erre aztán Hóapó megrázta magát, s fönt a magas hegyekben olvadni kezdett a hó, melegebbre fordult az idő. Az olvadék szaporán duzzasztotta az egyre sebesebben rohanó folyó vizét. Azután lent a völgyben már lustábban hömpölygött, hogy legyen ideje bőven lerakni a hordalékot, amit a hegyekből hozott. Puha, biztonságos hajlék volt ez a télire megbúvó rovaroknak, halaknak. A Napkirálynak és Sugár lányainak sok dolguk akadt, mire a tavasz után a nyári napok is elkezdődtek. A legkisebb Napsugár érezte, hogy az egyre melegedő vízben izgalmas dolgok készülődnek és csillámporból készült ladikján a folyóval tartott. A víz alján hirtelen fiatal keszegek tűntek elő, ficánkolva fölkavarva az iszapot.

– Nézzétek! Mennyi apró lárva.

A méltóságteljes öreg ponty is odaúszott.

– Ne zavarjátok őket! Ők a kérészek. Talán az utolsó vedlésük a nagy útjuk előtt.

A ponty ezután elmesélte, hogy a kérészek lárvái három évig sokszor vedlenek, szorgalmasan táplálkoznak, hogyha eljön az idő, képesek legyenek egy izgalmas utazásra a folyó fölé, ahol csodás násztáncukkal párjukra találnak. Most már gyűjtik a buborékokat lárvanadrágjukba, hogy föl tudjanak emelkedni. A történetet a kis napsugár is hallotta, s aggodalom töltötte el.

Nincs is elég levegő a víz alatt, és mi van, ha nem is jut mindenkinek! Mindenképpen segíteni kell nekik. Az virágok egyszer már segítségére voltak, így most is őket kérte, kötözzenek illatos buborékokból csokrokat! S hogy a buborékok célhoz érjenek a keszegeket hívta segítségül!  Ahogy az illatos buborékok a víz aljára értek, a lárvák begyűjtötték őket, s a csöndes kora nyári estén hirtelen milliárdnyi lárva emelkedett a víz felszínére, s dobta le ruháját, hogy tündérszárnyaikkal tétován csapdosó kérészekként bújjanak elő.

Életük itt a folyó vize fölött már rövid, alig néhány órára elég. Dolguk csak annyi, hogy párjukra találva gondoskodjanak utódaikról, majd élettelenül hulljanak a Tisza vizére.

A folyó mintha tudna szándékukról, s halálukról, csöndben fogadta a kérészek alkotta virágmezőt.  A kereső kérészek szárnyának finom rezgése betöltötte a levegőt és a kis napsugár ámultan figyelte e rövid, de gyönyörű történetet. Egészen estig ott maradt, míg a folyó el nem csendesedett, majd élményeitől elfáradva tért meg apja birodalmába.

– Megtudtad-e a titkot, amiért oly soká távol maradtál? – kérdezte mosolyogva a Napkirály legkisebb leányát.

– Meg, édesapám! Varázslatos a természet, és nem kell, hogy szomorú legyek, hisz minden évben újra élhetem ezt a csodás élményt! Ugye jövőre is elengedsz?

A Nap bólintott, miközben gyengéden megsimogatta leánya fejét és aludni küldte végre, hogy most már a csillagok ragyoghassanak a folyó felett. Még emlékezett rá, milyen volt, amikor Ő csodálkozott rá a természet végtelen szépségére.

A mese Tóth Bence története alapján íródott és a Tiszai mesevirágok könyvben jelent meg 2017-ben.

Facebook
LinkedIn
Email

Ajánló

Mesék még:

Legújabb bejegyzések

Kevés utazás színesíti az életem.Vannak országok ahova egyáltalán nem vágyok, ilyen pl. Amerika, és van,

Allora

8 éves leszek amikor az elsőt haza hozom és apámé mellé teszem közvetlen a kapu

A víz illata

Lehajtott fejjel nézem a víztükröt. Illata észrevétlen kúszik az orromba, és kioldja a lelkemre kötött

A remete

A tavaszi nap még elég alacsony szögben süt be ahhoz, hogy a fényesre kopott, fa

Láncok

Gróf Széchenyi István nagy álmát váltotta valóra. Az ihletet Angliában kapta, amikor meglátta a Hammersmith-et.

Példakép

Mint a kerti törpe állok és vacogva figyelem a kertet, a felhők félelmetesek, székek felborulva,

Rozsdabarna

Alkonyodott, amikor autóval az automata elé gördült. Az informáló levelek, az elmúlt napokban már több

Szolnoki ANZIX

Az egyik legkedvesebb koncerttípusom a Szolnoki Szimfonikusokkal az ANZIX. Pár évvel ezelőtt indult el egy

Kötni és engedni

A tű bekúszik a hurkon, s míg a kis kanyarintó mozdulattal magára csavarja és előre

Repülj madár

A kertbe, ahová most magam megyek, egyikünk sem szeretett járni. Pedig rendezett. A fák, bokrok,