Danyi Zsuzsi

„ Él bennem a késztetés...”

Tiszai mesevirágok:
A nagy hal 🔉

Egyszer volt, hol nem volt, Tiszán túl és Zagyván innen, volt egyszer egy szegényember.  Olyan szegény volt, mint a templom egere böjt idején, s csöppnyi tabáni házán kívül csak egy horgászbotja volt. Ki tudja miért, de már egy jó ideje a tiszai hínáron kívül horgára is alig akadt valami.

Egyik hajnalban, éppúgy, ahogy máskor is, elindult a folyóhoz szerencsét próbálni, hátha most végre halat is tud hazavinni éhes családnak, de még egy árva szem kukoricája sem akadt, amit a horgára tűzhetett volna. Gondolkodott is erősen, mi legyen a csalétek. Amint ezen töprengett, hét ember jött vele szembe, s arról beszélgettek, hogy éppen Szolnoknál látták azt az óriási harcsát, amelyikről sok év óta suttognak a halászok. Állítólag két méternél is hosszabb és olyan hatalmas a szája, hogy egy gyereket is el tudna nyelni. A szegény ember úgy elmerült a hallgatózásban, hogy majd’ felbukott! Visszanézett, vajon miben akadt meg szakadt csizmájának orra, s látja, hogy egy kőbe botlott meg, ami alól egy termetes giliszta kandikált ki. Hej, megörült ennek a remek csalinak! Gyorsan fel is tűzte a horgára, s tovább ment. Amint kiért a Tisza partjára, látja ám, hogy a hét ember, akivel nemrég találkozott, mind ott horgászik sorjában. Mind a hatalmas harcsát szerette volna kifogni! Kis és nagy halakkal, ilyen-olyan finomságokkal próbálták magukhoz csalogatni. A szegényember is leült a partra, beledobta egy szem gilisztáját a vízbe és várt.

– Itt a harcsa! Enyém a nagy hal! – kiáltotta el magát boldogan az egyik horgász a szegényember mellett.

Erőlködött, rángatta botját, de az meg se moccant. Odasereglett a többi ember is, nézték a víz felszínét, ott van-e a halóriás. Az egyik kitalálta, hogy húzzák inkább közösen azt a harcsát, hátha így sikerül partra vonszolniuk. Húzták-vonták, s közben azon aggyoztak, hogyan osztoznak majd a zsákmányon. A szegényember meg csak ült nyugodtan mellettük, nézte a másik hetet, mikor egyszer csak arra riadt, hogy valami úgy Istenesen megrántotta a botját. Futott a zsinór, egyre gyorsabban szaladt a botról. A szegény ember megragadja erősen, s tartotta minden erejével. Lábát nekitámasztotta a partnak, s várt türelmesen. Küzdött ő is, küzdött a hal is. Hosszan fárasztották egymást, mire egyszer csak felbukkant valami a víz felszínére. Bizony, az óriás harcsa volt az!

– Hiszen itt a nagy hal! – kiáltotta el magát a hét ember közül az egyik, erre mindenki odaszaladt a szegényemberhez.

Kivéve a majdnem-szerencsés horgászt, akinek zsákmánya nem volt más, mint egy kidőlt fatörzs, melyet a víz sodort magával. Ebbe akadt bele a horga, de bizony már nemcsak a botot, hanem az embert is vitte, aki nem akarta elengedni a remek szerszámot.

– Segítsetek! – kiáltotta

No, erre újra hozzáfutott a többi, s együtt küzdötték ki a partra a farönköt.

Mindeközben a szegényember egyedül fárasztotta az óriás harcsát, mely egyre lassabban úszott, mígnem egyszercsak megadta magát. Kivonszolta a partra az óriás bajuszost, majd a többiek irigy pillantásaitól kísérve hazacipelte.

Lám, egy szál gilisztával, is lehet nagy szerencséje az embernek.

Ha a szegényember a harcsát ki nem horgászta volna, az én mesém is tovább tartott volna.

A mesét Szlankó Janka története alapján írtam és a Tiszai mesevirágok mesekönyvben jelent meg 2017-ben.

Facebook
LinkedIn
Email

Ajánló

Mesék még:

Legújabb bejegyzések

Kevés utazás színesíti az életem.Vannak országok ahova egyáltalán nem vágyok, ilyen pl. Amerika, és van,

Allora

8 éves leszek amikor az elsőt haza hozom és apámé mellé teszem közvetlen a kapu

A víz illata

Lehajtott fejjel nézem a víztükröt. Illata észrevétlen kúszik az orromba, és kioldja a lelkemre kötött

A remete

A tavaszi nap még elég alacsony szögben süt be ahhoz, hogy a fényesre kopott, fa

Láncok

Gróf Széchenyi István nagy álmát váltotta valóra. Az ihletet Angliában kapta, amikor meglátta a Hammersmith-et.

Példakép

Mint a kerti törpe állok és vacogva figyelem a kertet, a felhők félelmetesek, székek felborulva,

Rozsdabarna

Alkonyodott, amikor autóval az automata elé gördült. Az informáló levelek, az elmúlt napokban már több

Szolnoki ANZIX

Az egyik legkedvesebb koncerttípusom a Szolnoki Szimfonikusokkal az ANZIX. Pár évvel ezelőtt indult el egy

Kötni és engedni

A tű bekúszik a hurkon, s míg a kis kanyarintó mozdulattal magára csavarja és előre

Repülj madár

A kertbe, ahová most magam megyek, egyikünk sem szeretett járni. Pedig rendezett. A fák, bokrok,