Tiszai mesevirágok:
A nagy hal 🔉

Egyszer volt, hol nem volt, Tiszán túl és Zagyván innen, volt egyszer egy szegényember.  Olyan szegény volt, mint a templom egere böjt idején, s csöppnyi tabáni házán kívül csak egy horgászbotja volt. Ki tudja miért, de már egy jó ideje a tiszai hínáron kívül horgára is alig akadt valami.

Egyik hajnalban, éppúgy, ahogy máskor is, elindult a folyóhoz szerencsét próbálni, hátha most végre halat is tud hazavinni éhes családnak, de még egy árva szem kukoricája sem akadt, amit a horgára tűzhetett volna. Gondolkodott is erősen, mi legyen a csalétek. Amint ezen töprengett, hét ember jött vele szembe, s arról beszélgettek, hogy éppen Szolnoknál látták azt az óriási harcsát, amelyikről sok év óta suttognak a halászok. Állítólag két méternél is hosszabb és olyan hatalmas a szája, hogy egy gyereket is el tudna nyelni. A szegény ember úgy elmerült a hallgatózásban, hogy majd’ felbukott! Visszanézett, vajon miben akadt meg szakadt csizmájának orra, s látja, hogy egy kőbe botlott meg, ami alól egy termetes giliszta kandikált ki. Hej, megörült ennek a remek csalinak! Gyorsan fel is tűzte a horgára, s tovább ment. Amint kiért a Tisza partjára, látja ám, hogy a hét ember, akivel nemrég találkozott, mind ott horgászik sorjában. Mind a hatalmas harcsát szerette volna kifogni! Kis és nagy halakkal, ilyen-olyan finomságokkal próbálták magukhoz csalogatni. A szegényember is leült a partra, beledobta egy szem gilisztáját a vízbe és várt.

– Itt a harcsa! Enyém a nagy hal! – kiáltotta el magát boldogan az egyik horgász a szegényember mellett.

Erőlködött, rángatta botját, de az meg se moccant. Odasereglett a többi ember is, nézték a víz felszínét, ott van-e a halóriás. Az egyik kitalálta, hogy húzzák inkább közösen azt a harcsát, hátha így sikerül partra vonszolniuk. Húzták-vonták, s közben azon aggyoztak, hogyan osztoznak majd a zsákmányon. A szegényember meg csak ült nyugodtan mellettük, nézte a másik hetet, mikor egyszer csak arra riadt, hogy valami úgy Istenesen megrántotta a botját. Futott a zsinór, egyre gyorsabban szaladt a botról. A szegény ember megragadja erősen, s tartotta minden erejével. Lábát nekitámasztotta a partnak, s várt türelmesen. Küzdött ő is, küzdött a hal is. Hosszan fárasztották egymást, mire egyszer csak felbukkant valami a víz felszínére. Bizony, az óriás harcsa volt az!

– Hiszen itt a nagy hal! – kiáltotta el magát a hét ember közül az egyik, erre mindenki odaszaladt a szegényemberhez.

Kivéve a majdnem-szerencsés horgászt, akinek zsákmánya nem volt más, mint egy kidőlt fatörzs, melyet a víz sodort magával. Ebbe akadt bele a horga, de bizony már nemcsak a botot, hanem az embert is vitte, aki nem akarta elengedni a remek szerszámot.

– Segítsetek! – kiáltotta

No, erre újra hozzáfutott a többi, s együtt küzdötték ki a partra a farönköt.

Mindeközben a szegényember egyedül fárasztotta az óriás harcsát, mely egyre lassabban úszott, mígnem egyszercsak megadta magát. Kivonszolta a partra az óriás bajuszost, majd a többiek irigy pillantásaitól kísérve hazacipelte.

Lám, egy szál gilisztával, is lehet nagy szerencséje az embernek.

Ha a szegényember a harcsát ki nem horgászta volna, az én mesém is tovább tartott volna.

A mesét Szlankó Janka története alapján írtam és a Tiszai mesevirágok mesekönyvben jelent meg 2017-ben.

Facebook
LinkedIn
Email

Ajánló

Mesék még:

Rózsa vitéz 🔉

Volt egy királynak három fia. Ellenség ütött az országra, elfoglalta. A király is elesett. A

Rozmarintszál 🔉

Volt egyszer egy király, akit a népei erősen szerettek, de sokat is búsultak miatta, mert

Legújabb bejegyzések

Eljön az ideje

Talán, sosem érted meg, mindegy, milyen mélyen rejted, titkolni előlem nem tudod, gondolatod, érzésed indítja

Először távol

Ha nem a kultúra határozta volna meg az életem, nemzetem ünnepei akkor is ritmust adnának

Peter Wohlleben

    Peter sorsa már öt évesen eldőlt. Nem a nagyváros poros utcái nevelték. Nem

A ragyogás

Az ilyentájt nyugodt víztükör felszínén ezüstvillanás jelezte, hogy Balin, kilőtt nyílként siklott végig alatta. Fontos

Virágoztatás

Vettem magamnak egy képességet. Hosszan rágódtam rajta, hogy megtehetem-e, és nehezen vettem rá magam, hogy

Kevés utazás színesíti az életem.Vannak országok ahova egyáltalán nem vágyok, ilyen pl. Amerika, és van,

Testvér(ek)

A zenekar első hegedűse játszotta a szólót. A magas fiatalember mutatós volt és közismert. Elkerülve

Allora

8 éves leszek amikor az elsőt haza hozom és apámé mellé teszem közvetlen a kapu

Betonrésnyi boldogság

  Két éve voltam hajlandó szembenézni azzal, miben élek. Álmomban olyan voltam, mint egy megkövült

A víz illata

Lehajtott fejjel nézem a víztükröt. Illata észrevétlen kúszik az orromba, és kioldja a lelkemre kötött

A remete

A tavaszi nap még elég alacsony szögben süt be ahhoz, hogy a fényesre kopott, fa

Láncok

Gróf Széchenyi István nagy álmát váltotta valóra. Az ihletet Angliában kapta, amikor meglátta a Hammersmith-et.

Példakép

Mint a kerti törpe állok és vacogva figyelem a kertet, a felhők félelmetesek, székek felborulva,

Rozsdabarna

Alkonyodott, amikor autóval az automata elé gördült. Az informáló levelek, az elmúlt napokban már több

Szolnoki ANZIX

Az egyik legkedvesebb koncerttípusom a Szolnoki Szimfonikusokkal az ANZIX. Pár évvel ezelőtt indult el egy