Vettem magamnak egy képességet. Hosszan rágódtam rajta, hogy megtehetem-e, és nehezen vettem rá magam, hogy a kosárba tegyem, majd ki is fizessem. Nem azért, mert megfizethetetlen lett volna, csak nem tudom, jól tettem-e. Bizonytalan vagyok amiatt, hogy tényleg meghozza-e a várt eredményt. Őszintén szólva amiatt is, hogy szükségem van-e rá valójában. Alapvetően jól vagyok a saját világomban. Szívesen sétálok a természetben egyedül, majd lerajzolom az ott látott virágokat. Ilyenkor napokig nem szólók senkihez. Úgy érzem, hogy biztonságos, virágillatú burok vesz körül, ami mögé nem jut be senki.
De amikor újabb magokat kerestem a neten, egyszercsak felugrott a hirdetés. Virágoztassa ki életét, válasszon a csomagunkból. Két évig csak nézegettem, mire lenne szükségem, aztán a harmadikban már körvonalazódott a választás. A negyedik év végén remegő kézzel ugyan, de kiválasztottam és megvettem magamnak a DÖNTÉS képességét. Nem tud róla senki. Nem is fogom elmondani, csak használom, mert őszintén elegem van már abból, hogy mindenki megmondja, mit csináljak, hogy érezzek. Mégis, amikor tiltakozni próbálok és felteszik a kérdést, hogy miért, te valóban tudod, mit akarsz, lebénulok és a gombóc elzárja a hangom útját. Ez után jön a naugye, inkább hallgass. Emiatt inkább igyekszem távol tartani magam mindenkitől.
Az viragozzon.no oldal azt írja, ez a legjobb választás, és már azzal, hogy megvettem a DÖNTÉS képességét, meg is tettem az első lépést. Egy hónap, mire ideér, azaz élessé válik. Nem fogok csomagot kapni, csak érezni fogom. Addig is, hogy jól tudjam használni, el kell olvasnom egy hosszú használati útmutatót, és hetente kétszer beszélgetni kell egy online szakemberrel, hogy pontosan az én személyiségemre tudja ráhangolni a döntés képességét.
Apám azt mondaná, hogy biztonsági zárat kellett volna inkább venni, meg csúszásgátlót a fürdőkádba, mert amilyen szerencsétlen vagyok, mindig történik velem valami. Már gyerekkoromban is ezért nem engedett sehova.
Anyám itt lenne, hogy megmondja mit is kellene tennem, és én csak ne aggódjak semmin, amíg ő él, kár ilyesmire költeni, kérdeznem sem kell, mert ő azért van, hogy segítsen, és tudhatom, hogy csak a javamat akarja.
A nagymamám rátromfolna anyára, hiszen azért tud ő mindent jobban, mert megtanította neki, és egyébként is járt utat járatlanért el ne hagyj, nincs rosszabb egy rossz döntésnél, jobb ezt elkerülni. Még a végén szájára vesz a város, nem lehet itt megbízni senkiben.
A férjem egyenesen dührohamot kapna, ha megtudná, hogy voltál képes ilyen szarságra pénzt kidobni, nem tudod már jó dolgodban, mit csinálj, majd megmondom én hogy dönts, mert te úgy is alkalmatlan vagy mindenre.
Csak a barátnőm mondaná, hogy végre, mióta imádkozom, hogy megtedd az első lépést. Semmi nem történik, ha hibázol. Nem tudom, kinek van igaza, de ma, amikor hosszú hónapok után elmentem a boltba, olyan volt, mintha mindenki engem vizslatna, mintha a hátamra lenne írva, hogy DÖNTÉSt vett. Valami furcsa bizsergés kerített hatalmába, és bár nem szóltam senkihez, de úgy éreztem erősebb vagyok. Talán hamarabb érkezik a képesség, vagy már érzem az előhatását?
Lehet el is mesélem a barátnőmnek és megkérem, jöjjön át, segítsen a kertben elültetni a virágmagokat, amiket ma vettem. Felajánlotta már többször, hogy csináljuk együtt, de eddig elhárítottam. Ma olyan szépen süt a nap. Nem túl meleg. Éppen jól esik. A férjemnek majd megmondom, egyen zsíroskenyeret.
LACKFI J ÍRÓI KURZUSA 2023 ŐSZ, 2. VEGYÜNK E-BARÁTOT