mi? mi mindig jó gyerekek vótunk
szíjat is hasított vóna apánk a hátunkbó’
ha nem fogadunk szót
na jó aztat nem mondom
hogy nem csapta meg Pistát
amikor a stelázsibó’ kivette az utolsó forintkát
hogy a bucsuba tükröskalácsot vegyen Böcsinek
vagy engemet amikó’ hagytam a tehenet a lucernásba menni
oszt meg kellett szúrni a bendőjét
hogy megmaradjon
cserébe meg odaannyi az utolsó kakaskát
meg amikó’ rohadt szilvával dobátuk meg az öreg kancsal sekrestyést
pedig a meg is érdemelte ollyan gonosz vót
mind azt leste hogy áruljon be bennünket
amikor dinnyét vagy szőlőt szedni mentünk
mit sajnálja azt a kis gyümőcsöt
no de egyébiránt jóravaló gyereke vótunk
oda is csak munka után mentünk mindig
mee’ az vót a bátorságpróba
én nem szerettem menni
mondtam is mindig
hogy ugyammá’ inkább másszunk fel a fűzfára
ami belóg a Tisza felé s ugorjunk
no az semmi csak ki kell úsznyi
itt mindenki tud úsznyi
há’ igen amikor árad akkor nehéz
mee’ úgy viszi az embert mint a pihét
Gergőt is lerántotta az örvény
de a falu alatt kiszedte a halász
oszt egészen gyorsan meggyógyult
nem én akartam oda menni
de ezek csak mind nyaggattak
hogy rég vótunk mán
s Janó is meg akarja mutatni hogy mán ő is bátor
mit tehettem
csak elkísértem őket
mee’ az fontos hogy az ember összetartson
jó gyerekek vagyunk ám mi
mee’ ilyenkó’ is vigyázunk egymásra
oszt kisegítjük onnan ha kell
éreztem én a csontjaimba hogy nem kéne odamenni
és amikor ott vótunk mondtam forduljunk vissza
mee’ ez most büdösebb vót mint szokott
nem csoda hisz meleg őszi napok vótak
oszt többet is beledobtak az elmúlt időben
vót annyi légy körülötte hogy nem győztük hajtanyi
a lejutáshoz egy petrence féle rudat használtunk
a vége mintha kocsonyába tucsogott vóna az alján
Pista mászott le elébb
de félúton kiokádta a héjábakrumplit
úgyhogy visszafordult
csak mondtam én
hogy ez most nem lesz jó
de nem hallgattak rám
Janó végre bátor akart lenni
le is ment egészen az aljáig
még most is ráz a hideg attól a
nyálkás bűzös húsdarabtól
ami a lábára ragadt
ahogy kijött és rázta és fröcsögött
szétszaladtunk
oszt ki jobbra ki balra okádott
Janó is de ő fenemód büszke vót
mert lement az aljáig a dögkútnak
aztán mán csak azt hallottuk hogy
magas láza van és félrebeszél
a pap meg igazán szép beszédet mondott
sajnáltuk nagyon épp most hogy bátor lett
mondtam én hogy ne menjünk oda
pedig nem is tudtam hogy a tarló
épp előző nap vágta meg a talpát
meg is mondtam a többieknek
legközelebb nem visszük azt
akinek a lábán seb van
mee’ jó gyerekek vagyunk mi
és a tanító is mindig aszondja
tanuljunk a más hibájából
LACKFI KREATÍV ÍRÁS/2022/ IV. FELADAT – BRUTÁLIS JÁTÉKOK