„Hunyd be a szemed! Helyezkedj el kényelmesen. Gondolj valami számodra szép, megnyugtató képre… lásd magad előtt…”
Két hete be vagyok zárva a hülye vírus miatt. Semmi szép nem jut az eszembe…. Na jó. A mandulafa a ház előtt. Az szép. Szeretem nézni az ablakból. Mandulafa sok-sok ága, törzse, gyökere… látom magam előtt…
„Érzed, ahogy ellazul minden izmod, tested könnyűvé válik. Csend van, minden békés, és te feloldódsz ebben a csendben. Hagyod, hogy átjárja minden sejted. Sejtjeid is ellazulnak, felengednek, feloldódnak, teljesen eggyé válsz a körülötted lévő világgal… csak lélegzel… lassan…. ki… be… ki… be… ki…
– Hé! Hol a csudában vagyunk? Úgy látom itthon, de mintha… nincs testünk!
– Persze mert meditálunk. Nézzünk már oda! Ott fekszünk! A jó életbe, valaki fogja be az orrunkat!
– Helló! Mi vagyunk a következő lélegzet!
– Ez így nem oké. Gyerekek! Mi kívülre kerültünk!! Csináljunk valamit! Megint jövünk!
– Ébredjünk fel! De hogy a …? Na fészkelődünk már!
Jó ez a meditációs zene, szinte feloldódik benne az ember, csak az a baj, hogy szomjas vagyok. Nem gondolok rá. Nincs gondolat… lélegzem… mmm, de pisilni is kell. Nem baj kibírom. Óooo nem, becsurgott. A bánatba, most moshatom ki az ágyneműt. Basszus de hideg ez az ülőke!
– Ne már! Ez most valóban a klozetvize? Héééé! Hagyjuk abba a pisilést! Azt a betyár! Ezt nem hiszem el! Hogy a… de kurva sötét van itt. Pfúúj! Ezt a mocskot! Áááááá, utálom a csúszdát! Most tényleg belekerültünk a saját szennyvizünkbe?
———–
– Most mi történik?
– Fogat mosunk. Új fogkefe, nesze neked! Rendesen súrol.
– Ettől meg kell fagyni. A mentol íz jó, de szörnyen nyálkás és csúszik is. Hééé! Nem tudunk megkapaszkodni! Lecsúúúszuuunk! Hogy a… de kurva sötét van itt. Pfúúj! Ezt a mocskot! Most tényleg belekerültünk a saját szennyvizünkbe?
– Bele! Pont oda! Benne vagyunk a … slamasztikában. Mi a wc-én keresztül jöttünk.
– Mi meg a mosdókagylón keresztül.
– Ha ez így folytatódik, elfogyunk. Reggel van. Még jönnek nagyobb dolgok is. Ha mindenbe beleoldódunk….
– Akkor most mi legyen? Ki kéne jutni. Ez a szennyvíztisztító rendszer első tartálya. Még kettő van, aztán a földbe fektetett draincső. Onnan már a talajba jutunk.
– Még jó, hogy ilyen környezettudatosan élünk, és nem vagyunk bekötve a csatornába.
– Megint zúdul valami. De jó! Ez illatos víz! A mosópor levendulás. Ebbe is benne vagyunk? Benne.
– Óóóó! Ez megrázóan gyomorfogató volt. Mindig utáltuk a ringlispílt. Ennyit dobálódni egy dobban! Mit csinálunk itt?
– Várjuk, hogy kijussunk. Ez a szennyvíztisztító rendszer első tartálya. Még kettő van, aztán a földbe fektetett draincső. Onnan már a talajba jutunk.
– Jövünk megint. Na, ez aztán szar ügy! Nem lennék a helyünkben. Nem baj, erre jó a szennyvíztisztító rendszer. A végére megtisztulunk. Még jó, hogy ilyen környezettudatosan élünk, és nem vagyunk bekötve a csatornába.
———–
„Hunyd be a szemed! Helyezkedj el kényelmesen. Gondolj valami… minden békés, és te feloldódsz … Hagyod… Sejtjeid is …. feloldódnak, …lélegzel… ki… be… ki…”
– Nézzük már! Visszafeküdtünk és meditálunk megint. Jön a következő lélegzet! Nem hagyjuk abba. Jó mélyeket lélegzünk, nesze neked jóga. Csak legalább ne fújnánk ki. Ebből baj lesz.
– A nagyobb baj az, hogy a lefolyóba is bekerültünk. Meg kell keresnünk önmagunkat. A szennyvíztisztító rendszerbe lehetünk. Három tartálya van, aztán a földbe fektetett draincső. Onnan már a talajba jutunk.
– Még nem érdemes indulnunk. A talajba jutni egy hét. Onnan is idő kipárologni. Megaztán, még meditálunk, oldódunk, lélegzünk. Összevárjuk egymást.
– Úgy látom, lassan elfogyunk.
– Úristen alig látszunk a takaró alatt, nem áll jól ez a laposság.
– Helló! Mi vagyunk az utolsó lélegzet. Csuda fura a hűlt helyünkre visszanézni.
– Ok! Most együtt ez a részünk. Hogy jutunk ki?
– Nyitva hagytuk bukóra az ablakot. A mandulafára üljünk. Az alatt fut a draincső.
– És ha kipárologtunk a föld alól, és újra mind együtt leszünk?
– Addigra vége lesz a karanténnak. Mi meg eldöntjük, hogy újra összeállunk és egy testté válunk, vagy….
– Vagy…. soha többé nem választjuk a bezártságot, és végleg feloldódunk.
– Ha teljesen együtt vagyunk, majd döntünk magunk felől. Addig meg, mandulafa sok-sok ága, gyökere…
LACKFI KREATÍV ÍRÁS /2022/október/ÉDES-KEDVES BEZÁRTSÁG