Karjaimba örökre belebújt ölelésed érzete –
Ha nem vagyok veled is hordozlak.
Füleim őrzik szuszogásod ritmusát,
első nevetésed csengését –
Elkísérsz bármerre járok.
Szemem elmémbe írta ujjamba kapaszkodó kezecskéd,
ívbe hajló nyújtózkodásod,
univerzumot hordozó tekinteted látványát –
Átszínezted a világomat.
Enyhíteni igyekszem ismeretlennel
megküzdő nehézségeidet –
Érzékelésem végletekig finomult.
Lelkem érzi kiszolgáltatottságodat –
Figyelmesebbé lettem érted.
Ujjaim tapintják törékenységedet –
Megismertem az aggodalom egy új formáját.
Érintő közel, bölcs fejjel élem meg általad
a legnagyobb csodát –
Emelő, sűrű hálát hordozok.
Itt vagyok neked, hogy segítsem kibontakozni
sejtjeiden túli megismételhetetlen valód –
Kiteljesedett létezésem értelme.
Megjelent a Litera-Túra Művészeti Magazinban 2022.03.16.
ttps://www.facebook.com/literaturamuveszetimagazin/posts/4991825044242427
https://www.facebook.com/zsuzsi.mdanyi/posts/4876082339141088
