Játékos sorok női lélekből 2

Talán, sosem érted meg, mindegy, milyen mélyen rejted, titkolni előlem nem tudod, gondolatod, érzésed indítja

8 éves leszek amikor az elsőt haza hozom és apámé mellé teszem közvetlen a kapu

Mint a kerti törpe állok és vacogva figyelem a kertet, a felhők félelmetesek, székek felborulva,

Elmesélem neked milyen volt, mikor először láttam, ahogy szemed sarkán a szarkalábak bőröd barázdálták s

KOMFORTZÓNÁN TÚL 5-10 perc alatt született művek, adott feladatra. Írótáborban lenni azért jó, mert azon

Karjaimba örökre belebújt ölelésed érzete –                  Ha nem vagyok veled is hordozlak. Füleim őrzik

kinőttelek régi kabátom oly sok éve hordalak, visellek hozzám nőttél, mint kedves barátom s megvallom

Lassan 22 éve. Fel nem fogható. Nemsokára én is annyi leszek, mint Te akkor. Leginkább

Tudod! Van az az ajtó. Amit rácsuktam, hogy élni tudjak. Tudod! Jól be is zártam,

… Elindulni valaki felé
nem keresni miérteket
Sétálni a szavak között
s átlátni egy életet
Belépni egy más világba
teremtve vonzó képzetet
Kiugrani a valóságból
élvezve ragyogó fényeket …

Ma jó sok lekvárral ettem a kenyerem, hogy megidézzelek, és cukrot tettem a kávémba, hogy

Reggelre eső mosta zöldben ragyogott a világ, Harsány, mégis végtelen lágysággal töltve be a létezést.

Pára lepi a hajnali tájat, s az első napsugarak csillogva csúszkálnak a nyirkos leveleken. Egészen

Törött hangulatban   Lassanként nyílik a szárnyam Tollait nem fújja szél Apránként enged a vállam

  Régi fotón apró gyermek, én vagyok. Szívem szorul, őróla most mit tudok? Kicsi leány,