Reggelre eső mosta zöldben ragyogott a világ,
Harsány, mégis végtelen lágysággal töltve be a létezést.
Erőre, s színre kapott minden virág,
Széltől hullámzó látvánnyal adva reményt, s tanítva az elengedést.
*
Virágzó lelkem másik fele a fény,
mely az égből a földre,
s onnan vissza rám ragyog,
szárnyakat varrva terheimre,
mit az élet éveken át itt hagyott.
*
csobban a hűs víz
fény ragyog rajta
partját a zöld sás
átszövi, szabja
összeforrt egység
zöldben a kékség
életet ringat(ó)
Isteni mérték
*
Hullámok éke a fénycsillanás
Vízen a béke szemvillanás
Széllel jött viharral szűnik a csend
Reccsenő ágak közt zivatar zeng
