Danyi Zsuzsi

„ Él bennem a késztetés...”

Mese a szarkaláb mélységéről

Elmesélem neked milyen volt, mikor először láttam,
ahogy szemed sarkán a szarkalábak bőröd barázdálták
s a beszűrődő nap fénye hirtelen térdre rogyott bennük,
mert elmosolyodtál,
majd hogy fel tudjon állni,
szívemből vett erőt.
Talán ebbe remegett bele.
Elmesélem neked, ahogy ajkad dús dombjait
tekintetem zavart mohósága mosolyra késztette
miközben mozivásznat szégyenítő
filmkockák izzottak
homlokom mögött, kiszorítva
onnan minden mást.
Talán pilláim ettől sunytak le.
Elmesélem neked, hogy ezerkilenszákilenvenkilenc márciusában
újjá szült a váratlan tavaszi pillanat,
a szürke, téli fagyban megdermedt létezésemen
meghasadt a kéreg
s visszavonhatatlanul passzírozódott alá a fény
mert találkoztunk.
Talán ez lökte lüktetésem ritmusát más ütembe.
Elmesélem neked, hogy azóta megértettem,
méhbezárt küldetésemet velem együtt vajúdta anyám a világba,
meg sem születtem, már nem léteztem önmagam számára
védvonalak nélkül
más örömére, sem szebb, sem boldogabb
nem lehettem, mint a másik.
Talán ezért sír zsigereimben, hogy légy jó mindhalálig!
Elmesélem neked, hogy az éles mondataid hogyan vertek szöget
naívságom keretébe, megannyi lüktető sebet hagyva maguk után
egyre vastagítva a kérget körülöttem, mit
természetesnek vettem
s nem tudtam, hogy ennek terhétől
óv a mázsás köd koponyámban.
Talán ezért is féltem elfogadni téged.
Elmesélem neked, hogy attól a tavaszi pillanattól kezdve
közös mesénk ezer, reménytől színes vásznat terített ránk
elfedve sebeinket, mintha sosem lettek volna
pedig ott maradtak
s a mindennapok szélcsendjében
beléjük tapadtak az elmosódott színek.
Talán ezért, inkább a szarkalábaid barázdáira koncentráltam.
Elmesélem neked, hogy egymásra zuhanó napjainkban
örökké kerestem a megoldás kulcsát,
a meleg ételben, frissen vetett ágyban, illatos süteményben,
gyengéd ölelésben, kacér csábításban, végnélküli türelemben,
ezeregy megbocsátásban, csendes csitításban, síró panaszban,
kézzel írt levélben, kirándulásokban, a sok elolvasott gyógyító könyvben,
végighallgatott előadásban,
a rendben és a rendetlenségben.
Talán máshol kellett volna keresnem.
Elmesélem neked, hogyan hunyt ki mégis a kérgem alá passzírozott fény,
mikor a csalódások terhe tarthatatlanná válva földre zuhant,
és visszacsapódva sebeket ütött rajtam,
mint egykori szögeim,
a szeretet hiánya miatt, a megalázottság köntösének nehezétől,
az értéktelenség súlya alatt, a repesztő decibel,
a gyilkos indulat hatására.
Talán, lehetett volna másként.
Elmesélem neked, hogy szarkalábaid barázdáiban ülve,
nem akartam látni merre nézel, amíg
már olyan mélyre süllyedtem bennük, hogy a nap nem ért el hozzám
de hiába kiáltottam, sírtam, kértem, figyelmeztettem, magamat formáltam
nem húztál ki engem
hangom nem jutott át meghatározhatatlan színű szövetekkel takart sebeiden.
Talán senki nem is tud áthatolni rajtuk.
Elmesélem neked, hogy míg a barázdáidból kifelé kúszva
még mindig az utat kerestem hozzád, megértettem,
minden színes vásznat le kell tépnem magamról,
hagyni, hogy lássék, izzon a nap hevében, fájjon a szél hasításától,
mert csak így heged be, és megtanultam,
hogy bár szeretlek téged,
a szarkalábak, mik a szemed sarkánál bőröd barázdálják, vékony pengéjű kardok, nem menedékek,
de tőlük már nem félek.
Talán téged is csak védnek.
Elmesélem neked, hogy most kétezerhuszonhárom márciusában
ismét újjá szül a tavasz
miközben egy ablakon át, tisztes távolból nézem a szarkák hangoskodását,
ahogy egymást űzik ágról-ágra, míg fényes vásznat húznak kétfelé csőrükkel tépve azt
és arra gondolok élni fogok,
közben azon bölcsességek páncéljával vigyázom magam, amiket magam építettem a barázdákban botladozva.
Ha pedig szarkalábra vágyok, szedek egy csokorral a nyári réten és vázába téve gyönyörködök benne.
Nincs talán, mert nincs több esély. Így kell lennie.
LACKFI ÍRÓI KURZUS 2023, TAVASZ / FELNŐTT MESÉK
Facebook
LinkedIn
Email

Ajánló

Versek még:

Eljön az ideje

Talán, sosem érted meg, mindegy, milyen mélyen rejted, titkolni előlem nem tudod, gondolatod, érzésed indítja

Allora

8 éves leszek amikor az elsőt haza hozom és apámé mellé teszem közvetlen a kapu

Változások általad

Karjaimba örökre belebújt ölelésed érzete –                  Ha nem vagyok veled is hordozlak. Füleim őrzik

Régi kabát

kinőttelek régi kabátom oly sok éve hordalak, visellek hozzám nőttél, mint kedves barátom s megvallom

Gondolatok rólad

Lassan 22 éve. Fel nem fogható. Nemsokára én is annyi leszek, mint Te akkor. Leginkább

Van az az ajtó…

Tudod! Van az az ajtó. Amit rácsuktam, hogy élni tudjak. Tudod! Jól be is zártam,

Játékos sorok női lélekből 1

… Elindulni valaki felé
nem keresni miérteket
Sétálni a szavak között
s átlátni egy életet
Belépni egy más világba
teremtve vonzó képzetet
Kiugrani a valóságból
élvezve ragyogó fényeket …

Ma…

Ma jó sok lekvárral ettem a kenyerem, hogy megidézzelek, és cukrot tettem a kávémba, hogy

Természetben – Víz

Reggelre eső mosta zöldben ragyogott a világ, Harsány, mégis végtelen lágysággal töltve be a létezést.

Törött hangulatban

Törött hangulatban   Lassanként nyílik a szárnyam Tollait nem fújja szél Apránként enged a vállam

Legújabb bejegyzések

Először távol

Ha nem a kultúra határozta volna meg az életem, nemzetem ünnepei akkor is ritmust adnának

Peter Wohlleben

    Peter sorsa már öt évesen eldőlt. Nem a nagyváros poros utcái nevelték. Nem

A ragyogás

Az ilyentájt nyugodt víztükör felszínén ezüstvillanás jelezte, hogy Balin, kilőtt nyílként siklott végig alatta. Fontos

Virágoztatás

Vettem magamnak egy képességet. Hosszan rágódtam rajta, hogy megtehetem-e, és nehezen vettem rá magam, hogy

Kevés utazás színesíti az életem.Vannak országok ahova egyáltalán nem vágyok, ilyen pl. Amerika, és van,

Testvér(ek)

A zenekar első hegedűse játszotta a szólót. A magas fiatalember mutatós volt és közismert. Elkerülve

Betonrésnyi boldogság

  Két éve voltam hajlandó szembenézni azzal, miben élek. Álmomban olyan voltam, mint egy megkövült

A víz illata

Lehajtott fejjel nézem a víztükröt. Illata észrevétlen kúszik az orromba, és kioldja a lelkemre kötött

A remete

A tavaszi nap még elég alacsony szögben süt be ahhoz, hogy a fényesre kopott, fa

Láncok

Gróf Széchenyi István nagy álmát váltotta valóra. Az ihletet Angliában kapta, amikor meglátta a Hammersmith-et.

Példakép

Mint a kerti törpe állok és vacogva figyelem a kertet, a felhők félelmetesek, székek felborulva,

Rozsdabarna

Alkonyodott, amikor autóval az automata elé gördült. Az informáló levelek, az elmúlt napokban már több

Szolnoki ANZIX

Az egyik legkedvesebb koncerttípusom a Szolnoki Szimfonikusokkal az ANZIX. Pár évvel ezelőtt indult el egy