Régi fotón apró gyermek, én vagyok.
Szívem szorul, őróla most mit tudok?
Kicsi leány, törékeny és védtelen,
Sorsát írta őstől átvett érzelem.
Bíztál bennem, eltemettem lényedet,
Lelked mégis megőrizte fényedet.
Csöndben vártál, halkan szóltál: Itt vagyok!
Nem a küszöb, megvetettség otthonod!
Bocsásd meg, hogy oly sokáig aludtam,
S jelenemmé hagytam válni a múltam!
Bocsásd meg, hogy hangodra nem figyeltem,
Szenvedésed napról, napra engedtem!
Gyermek arcon remény ragyog, kérelem,
Szeressetek, megérdemlem, jár nekem!
Légy most napom, ragyogd be a létemet
Tisztaságod űzze el félelmemet.
Álmodozó két szemedben holnapom,
Álmaidat veszni többé nem hagyom,
Átölelő két karomban oltalom,
Szárnyad leszek, hogy repülhess szabadon.
