Danyi Zsuzsi

„ Él bennem a késztetés...”

Játékos sorok női lélekből 1

Női öl sóhajt
Szomjazva óhajt
Erő és szépség
Fiatal hévség
Szenvedélyt oltva
Pecsételt sorsa
Tartható még

Szomjazó lélek
Szép szóra ébred
Képzelet szárnya
Misztikum fátyla
Repít a hangja
Másik világba
Elvesztél rég
*

új és ismeretlen az érzés itt belül
mi lobban, majd rebben, s ijedten elül
mert a lelked szólítja csendben az enyém
s benne akaratlan születik a remény
hogy képes leszek jól szeretni téged
elvárások nélkül fedezni fel lényed
hagyni, sodródni ítélet mentesen
ringani, táncolni, gyermekként lelkesen
mintha sosem lenne múltam és jelenem
s szabadságot adni a szónak: Kedvesem

*
Elindulni valaki felé
nem keresni miérteket
Sétálni a szavak között
s átlátni egy életet
Belépni egy más világba
teremtve vonzó képzetet
Kiugrani a valóságból
élvezve ragyogó fényeket
Átfutni egy időszakon
számolni múló perceket
Szeretve lenni s viszont szeretni
csak szabad lélekkel lehet

Megjelent a megújult GARABONCZIÁS lap első számában 2021-ben.

Facebook
LinkedIn
Email

Ajánló

Versek még:

Eljön az ideje

Talán, sosem érted meg, mindegy, milyen mélyen rejted, titkolni előlem nem tudod, gondolatod, érzésed indítja

Allora

8 éves leszek amikor az elsőt haza hozom és apámé mellé teszem közvetlen a kapu

Változások általad

Karjaimba örökre belebújt ölelésed érzete –                  Ha nem vagyok veled is hordozlak. Füleim őrzik

Régi kabát

kinőttelek régi kabátom oly sok éve hordalak, visellek hozzám nőttél, mint kedves barátom s megvallom

Gondolatok rólad

Lassan 22 éve. Fel nem fogható. Nemsokára én is annyi leszek, mint Te akkor. Leginkább

Van az az ajtó…

Tudod! Van az az ajtó. Amit rácsuktam, hogy élni tudjak. Tudod! Jól be is zártam,

Ma…

Ma jó sok lekvárral ettem a kenyerem, hogy megidézzelek, és cukrot tettem a kávémba, hogy

Természetben – Víz

Reggelre eső mosta zöldben ragyogott a világ, Harsány, mégis végtelen lágysággal töltve be a létezést.

Törött hangulatban

Törött hangulatban   Lassanként nyílik a szárnyam Tollait nem fújja szél Apránként enged a vállam

Legújabb bejegyzések

Rózsa vitéz 🔉

Volt egy királynak három fia. Ellenség ütött az országra, elfoglalta. A király is elesett. A

Rozmarintszál 🔉

Volt egyszer egy király, akit a népei erősen szerettek, de sokat is búsultak miatta, mert

Először távol

Ha nem a kultúra határozta volna meg az életem, nemzetem ünnepei akkor is ritmust adnának