Danyi Zsuzsi

„ Él bennem a késztetés...”

Régi kabát

kinőttelek régi kabátom

oly sok éve hordalak, visellek

hozzám nőttél, mint kedves barátom

s megvallom mélyen megszerettelek

egykoron szerelmes ölelésed védett

meleged most is védelmet nyújt

de lásd, varrásaid sok helyen repednek

s rajtuk át a jég a szívembe szúrt

varrtalak százszor, tapasztva a rést

míg te vadul tépted a cérnát

reszketve éreztem lassan felemészt

a rossz szabódtól hozott mintád

már nem is beléd bújtam,

csak két karom tartott

s közben a hideg csontomig hatolt

biztattalak sokszor, hogy bírjad a harcot

mégis jöttek és gyűltek a foltok

hányszor becéztelek, míg te makacs voltál,

de nem cseréltelek le hűtelen soha,

megtartottam súlyom, nehogy kihízzalak

így szálltak a szép évek tova

amint másra néztél, azt gondoltad mindjárt

ki kéne próbálni a hordását milyen

rossznak bélyegeztél, fel nem vehettelek

hát viseltem összetört szívem

el mégsem hagytál, s menni sem engedtél,

hisz kabát s hordozója összetartozik

talán az igény, hogy más is viseljen

lassan már úgyis elkopik

kinőttelek mégis, mert a lelkem tánca

nem fér már bele, szűk lett a kabát

s ebben a foltos, merev keretben

régen nem érzi jól magát

elengedlek szép, és vad kabátom

nem varrok több foltot neked

maradj meg, ha lehet örök barátom

s maradjak szép emlék neked

 

Megjelent a Litera-Túra Magazinban 2021.03.19.

https://www.facebook.com/zsuzsi.mdanyi/posts/3754441111305222

https://www.facebook.com/literaturamuveszetimagazin/posts/3843307305760879

Facebook
LinkedIn
Email

Ajánló

Versek még:

Változások általad

Karjaimba örökre belebújt ölelésed érzete –                  Ha nem vagyok veled is hordozlak. Füleim őrzik

Gondolatok rólad

Lassan 22 éve. Fel nem fogható. Nemsokára én is annyi leszek, mint Te akkor. Leginkább

Van az az ajtó…

Tudod! Van az az ajtó. Amit rácsuktam, hogy élni tudjak. Tudod! Jól be is zártam,

Játékos sorok női lélekből 1

… Elindulni valaki felé
nem keresni miérteket
Sétálni a szavak között
s átlátni egy életet
Belépni egy más világba
teremtve vonzó képzetet
Kiugrani a valóságból
élvezve ragyogó fényeket …

Ma…

Ma jó sok lekvárral ettem a kenyerem, hogy megidézzelek, és cukrot tettem a kávémba, hogy

Természetben – Víz

Reggelre eső mosta zöldben ragyogott a világ, Harsány, mégis végtelen lágysággal töltve be a létezést.

Törött hangulatban

Törött hangulatban   Lassanként nyílik a szárnyam Tollait nem fújja szél Apránként enged a vállam

Legújabb bejegyzések

Kötni és engedni

A tű bekúszik a hurkon, s míg a kis kanyarintó mozdulattal magára csavarja és előre

Repülj madár

A kertbe, ahová most magam megyek, egyikünk sem szeretett járni. Pedig rendezett. A fák, bokrok,

Szeme, mint barna tó

Távolról érkezik hozzám a lépések alatt reccsenő padló hangja. Azt álmodom, hogy apám jön, és

Haláltánc

Elválaszthatatlanok voltak. A szoba sarkában érezték magukat a legjobban. Ide nem tűzött be a nap,

Becsületes zsákmány

Ismersz! Sose engedtem vóna el! Foggal-körömmel tudok küzdeni. Szedtem is a lábam, ahogy mindig, amikor

Ragaszkodás, Megjelent a Szószóró oldalán

https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=pfbid02bX89oqZygRaJK4wFCnaE1q3diQYABquTUwhQXJLRBxDXWXfeCGXbwSkNgpXHzLp1l&id=100066508029027 Ha Hokksundban vagyok, gyakorta végigjárom a Skotselvveien úttól jobbra eső, két bánya között található

Nem érek én arra rá fiam!

Nagyapám ötvenkét évesen, hét gyermekkel hagyta özvegyen nagyanyámat közvetlenül a háború után. Anyám csak két

Akitől a gép fennmarad

A fiatal, sportos férfi íróasztalán, ahová leülök mellé, egy laptop és két nagyméretű félköríves monitor

Répafarmer

Egy meleg nyári hétvégén haza kellett ugranom, hogy a szülői ház kertjét rendbe tetessem. Alig

Fogalmazási verseny

Novemberben kaptam egy kedves üzenetet: “Szia, drága Zsuzsi! Szeretnénk meghívni a Szegő Gábor Általános Iskola