Játékos sorok női lélekből 1

… Elindulni valaki felé
nem keresni miérteket
Sétálni a szavak között
s átlátni egy életet
Belépni egy más világba
teremtve vonzó képzetet
Kiugrani a valóságból
élvezve ragyogó fényeket …

Játékos sorok női lélekből 2

ring a szoknya, lép a lány igézetével hívja a nyár lebben a kelme, toppan a láb rebben a keble, csókra vár hívja a párját csábítón illata siklik kábítón ring a szoknya, hívogat, billen a csípő, elragad pilled a nyár a kishajón lüktet a forró sóhajon vágyik a lélek, védtelen hívja a békés végtelen ring a … Olvass tovább

Olasz útinapló, Lerici

  Az utolsó napon Lerici kápráztatott el.  Olyan lettem, mint a gyermek a játékboltban, amikor nem tudja hová kapja a fejét. Pálmák, cédrusok, narancs és citromfák dúsan, gyümölccsel telve, káprázatos virágözön, hullámzó sokszínű kék-zöld tenger, millió hajó, vitorlástól a halászcsónakig, amelyek érkezését hangos sirályraj jelzi. Hatalmas, színes kövek a parton és a hullámtörő mólón, szikla … Olvass tovább

Kapaszkodó

Kapaszkodó A távolság miatt csak a sziluettjét lehetett látni, de az tisztán kivehető volt, hogy galamb. A hatalmas ezüstfenyő csúcsdíszként tartotta napra nap, s az asszony az ablakból nézte, miközben haját fésülte, vagy fogat mosott. Ha fújt a szél, a fenyő lágyan ringatta a madarat. Az asszony sokszor gyönyörködött ebben a különös képben. A méltóságteljes … Olvass tovább

Ma…

Ma jó sok lekvárral ettem a kenyerem, hogy megidézzelek, és cukrot tettem a kávémba, hogy olyan legyen, mint akkor. Ma az érzékszerveim segítségével is vissza akartam kerülni abba a pillanatba, ami olyan megrendítően békés és boldog volt, hogy közben egy pillanatra sem jutott eszembe a valóság. Lecsordult a lekvár a vajaskenyérről. Az ujjammal kanalaztam a … Olvass tovább

Sószóró teteje

Álmos, andalító karácsonyi JAZZ szólt. Sült a hús, főtt a leves. A beigli, a zserbó felszeletelve csodálkozott a tányéron. A kandallón narancsszeletek csónakáztak a vízen, megnyugtató illatot árasztva. Kint sütött a nap. A fák kopár ágai ragyogva hajladoztak a szélben. Béke volt, nyugalom. Az asszony saját gondolataival táncolt. Testben itt volt, de lélekben csak félig-meddig. … Olvass tovább

Természetben – Víz

Reggelre eső mosta zöldben ragyogott a világ, Harsány, mégis végtelen lágysággal töltve be a létezést. Erőre, s színre kapott minden virág, Széltől hullámzó látvánnyal adva reményt, s tanítva az elengedést. * Virágzó lelkem másik fele a fény, mely az égből a földre, s onnan vissza rám ragyog, szárnyakat varrva terheimre, mit az élet éveken át … Olvass tovább

Bereck Imola és Danyi Zsuzsanna műhelymunkája a Petőcz Akadémián

„Danyi Imola” – A fehér doboz   A szürke öltönyös férfi kezébe vette a fehér dobozt. Maga elé emelte, megforgatta, és kérdőn a mellette álló munkásra nézett. – Ez a tízezredik, Kovács elvtárs! – húzta ki magát kék köpenyében a szalagvezető. – Akkor az igazgató elvtárs ebbe mondja el a köszöntő beszédét – jelentette ki … Olvass tovább

Természetben – Őszi keringő

Pára lepi a hajnali tájat, s az első napsugarak csillogva csúszkálnak a nyirkos leveleken. Egészen addig, míg a szél neki nem lendül. Akkor aztán… elindul az őrült őszi keringő. Sárgult levelek kavarognak a levegőben, mint milliónyi kecses balett-táncos, és míg földet érnek elmesélik egymásnak, mit láttak a sétányon a fák alatt. Aztán elhallgatnak örökre…. * … Olvass tovább

Történet egy izzó találkozásról – Münchhausen báró nyomán

Ha hiszitek, ha nem, pontosan így történt. Rengeteg ember gyűlt össze akkor. Mind ott tolongtunk a templomtéren, hogy lássuk, ahogy a Nap az aranytallérjait a földre ejti. Benne volt a kalendáriumban ennek az ideje. Odamentem én is! Gondoltam gyarapítom kicsi az erszényemet. Ehelyett felejthetetlen találkozásban volt részem. Máig emlékszem arra a pillanatra, amikor hirtelen parázslani kezdett … Olvass tovább