Peter sorsa már öt évesen eldőlt. Nem a nagyváros poros utcái nevelték. Nem tologatott kisautókat, amikor szalamandrákat, teknősöket nevelhetett. Nem rohangált céltalanul, letaposva a virágokat és nem undorodott a békáktól, amikkel a zsebei rendszerint tele voltak. Nem lett másféle kiskamasz, kezei lábai éppoly esetlenül lógtak. Nem volt felhőtlen fiatal kora, olyan, amiben nem … Olvass tovább
Az ilyentájt nyugodt víztükör felszínén ezüstvillanás jelezte, hogy Balin, kilőtt nyílként siklott végig alatta. Fontos bejelentés hajtotta a Fűzfatövi Soktavasztlátott Uszonyosok Otthonába. Az örökké fecsegő Kecsege úr rendeltette ide, haladéktalan kivizsgálást követelve. Fürge Csellét szalajtotta, és a vízi fullajtár lelkére kötötte, hogy jelezze felháborodását a vízügyi ellenőrnek, mert hal-atlan az a ribillió, ami tegnap óta … Olvass tovább
Vettem magamnak egy képességet. Hosszan rágódtam rajta, hogy megtehetem-e, és nehezen vettem rá magam, hogy a kosárba tegyem, majd ki is fizessem. Nem azért, mert megfizethetetlen lett volna, csak nem tudom, jól tettem-e. Bizonytalan vagyok amiatt, hogy tényleg meghozza-e a várt eredményt. Őszintén szólva amiatt is, hogy szükségem van-e rá valójában. Alapvetően jól vagyok a … Olvass tovább
Danyi Zsuzsanna A laktanya, ahol élünk A laktanya, ahol élünk, 5, 15, 25 éve, egykor a dicsőség és hősiesség páncélját ígérve fogadott magába bennünket, hogy tűzben, füstben, koromban, sárban, mocsokban, vérben, rémálmot hozó látványban, álmunkban is ébren, épségünket igénylő szolgálatban, ugrásra kész, csizmáinkra rákészített egyenruhánkban éljük le életünket. A laktanya, ahol élünk, arra kényszerít, … Olvass tovább
A zenekar első hegedűse játszotta a szólót. A magas fiatalember mutatós volt és közismert. Elkerülve a tolongást egy órával kezdés előtt már ott álltam a bejáratnál, hogy az oldalsor középtájának belső részére ülhessek. Bár a hanghatással nem lehet baj. Egy ilyen hely akusztikája még árthat is a darabnak, de látni is szerettem volna. A szórólap … Olvass tovább
Két éve voltam hajlandó szembenézni azzal, miben élek. Álmomban olyan voltam, mint egy megkövült farönk, amit ha vízbe löknek, a mélybe süllyed, s a sötétben, egyedül, tehetetlen várja, míg a folyó alján sodródó kövek felőrlik. Ilyenkor rendszerint a mellkasomat, végtagjaimat szorító fájdalom ébresztett. Ekkor döntöttem el, hogy elfogok költözni. Lassanként erősödtem és próbáltam megértetni … Olvass tovább
Lehajtott fejjel nézem a víztükröt. Illata észrevétlen kúszik az orromba, és kioldja a lelkemre kötött csomót. Mint mikor szobrot lepleznek, úgy hullik le róla a nehéz vászon, szabad lesz az emlékezet és én hazaérkezek. A sima víztükör alatt az ég ringatja magát. Belehullott a folyóba, annak mélyén finoman hullámoznak a felhők. Ha behunynám a szemem … Olvass tovább
A tavaszi nap még elég alacsony szögben süt be ahhoz, hogy a fényesre kopott, fa karosszékben üldögélve az arcát melegítse. Nem is hagy ki egyetlen napot sem, hogy ezt élvezze. A hajnali ima után leül ide. A rácsokkal szabdalt fénycsóva lassan csúszik lejjebb a mellkasára. Behumott szemmel figyeli a bőre örömét, ami még akkor is … Olvass tovább
Gróf Széchenyi István nagy álmát váltotta valóra. Az ihletet Angliában kapta, amikor meglátta a Hammersmith-et. A tárgyalások után William Clark teljes jogkörrel ruházta fel Adam Clark-ot, aki az építésvezetõje lett e nagyszabású tervnek. A munkálatok 1839-ben kezdõdtek és tíz esztendõn át tartottak. Azóta a biztonságos üzemeltetés tekintetében vannak változások, de a feladat ugyanaz maradt. A … Olvass tovább
Mint a kerti törpe állok és vacogva figyelem a kertet, a felhők félelmetesek, székek felborulva, poharak tányérok a földön, az asztalterítők ázott testekként lógnak az orgonabokron, a Pokemon csata is ilyen, mint egy vihar, csak az elektromos, a dolgok tönkremennek. Mama újra sír, anyának dagadtak a szemei és piros az orra, nem mozdulok, nézem őket, … Olvass tovább
