„KARÁCSONYI AJÁNDÉKOK” volt a címe a Szolnoki Szimfonikusok adventi hangversenyének. Leroy Anderson művei nemcsak csodálatos hangulatot teremtettek, de nevetést is csaltak a közönség arcára, különösen olyan hangszerek láttán, amelyeket a Typewriter vagy a Smirgli Balett című művekben használtak nagy szakértelemmel az ütősök. Fotók:Csabai István https://www.facebook.com/zsuzsi.mdanyi/posts/4597192893696702
2022. Február 8. No ez (el)készült !!!! …de hogy is kezdődött???? Az izgalmakkal teli, feledhetetlen élmény arra késztetett, hogy visszafejtsem Ariadné fonalát. Kezdhetném onnan, hogy az Aktív Rádióban kb.: 26 évvel ezelőtt már mesét mondtam a hallgatóságnak, de most inkább csak 12-13 évvel ezelőttig csúszok vissza az időben, amikor a Mesepercek műsort megálmodtam és elindult … Olvass tovább
Ma nem mentem iskolába. Megint. Pénteken még mentem, de hazaküldtek. Nem érzem jól magam. Most csak ülök, és lógatom a lábam a széken. Tudod, nem ér le, így nyugodtan kalimpálhatok vele. Most azt játszom, hogy hintáznak a lábaim, és eltűnnek a szék alatt. Hol az egyik, hol a másik. Mintha harangoznának. Bimm-bamm, bimm-bamm… Én meg … Olvass tovább
kinőttelek régi kabátom oly sok éve hordalak, visellek hozzám nőttél, mint kedves barátom s megvallom mélyen megszerettelek egykoron szerelmes ölelésed védett meleged most is védelmet nyújt de lásd, varrásaid sok helyen repednek s rajtuk át a jég a szívembe szúrt varrtalak százszor, tapasztva a rést míg te vadul tépted a cérnát reszketve éreztem lassan felemészt … Olvass tovább
Lassan 22 éve. Fel nem fogható. Nemsokára én is annyi leszek, mint Te akkor. Leginkább a megindultságodra emlékszem, amikor átöleltél, és elérzékenyültél, mert szerettél. „Szeretnélek még élve viszontlátni!” Ez volt az utolsó mondatod hozzám. Nem láttál, és én nem láttalak. Elmentél, és én belehaltam. Nem láthattál emelt fővel lépni, új életet kezdeni. Bár kivittem őt … Olvass tovább
A futószalag zakatolva szaladt. Az egyik állomásán vágólap csattogott, és formákat hasított a fekete fröccsöntött lapokból. Ezután, az így született ovális darabokat kettévágta egy kés. A szalagon tovább haladva, egy másik elem három lyukat ütött az immár egyik oldalt kerek, másik oldalt egyenes lapocskákba. A futószalag végén kis csomagokba gyűltek, majd nagy papírdobozokba kerültek, végül … Olvass tovább
Tudod! Van az az ajtó. Amit rácsuktam, hogy élni tudjak. Tudod! Jól be is zártam, meg festettem rá szép dolgokat, hogy szeretni tudjam zárt állapotát. Meg is simogatom gondolatban néha. Talán emlékszel, mi van mögötte?! No! Az, ami mögötte van, egészen jól viselkedik. Megszokta, hogy zárva van. Általában hagyja szépen eltelni a napokat. Csendesen eszembe … Olvass tovább
Kora nyári szombat délelőtt volt. Kivételes nyugalom lengte be a Tisza partjának ezen szakaszát. A nyárfák hatalmas hóhelyhekre emlékeztető, könnyű szöszei úgy repültek a levegőben, mintha felültek volna ez erdei madarak koncertjének dallamaira, és ahogy azok eljutottak a legeldugottabb zugokba is, úgy jutottak el mindenhová a nyárfaszöszök. Pelyhes volt tőlük minden növény, tárgy, a Papa … Olvass tovább
A hullámtörő sziklákon, ahol a délutánt töltöttük, úgy szaladgáltak a kb. hat-tíz éves gyerekek, mintha homokon járnának. Izgatottan kiáltoztak. Napbarnította kis testük mellett világított a kezükben lévő színes apró vödör és háló, amellyel türelmetlenül kapkodtak a kövek között.
