A MARADOK Vers-Dal-Háló pályázatának egyik pontjában azt kérték a jelentkezőktől, hogy esszészerűen írják le, milyen érzéseket, gondolatokat vált ki belőlük ez a vers, és hogy a mű üzenete miért lehet aktuális ma is, hogyan tudjuk azt a jelenre vetíteni?
Ars Poetica
Öröklétet dalodnak emlékezet nem adhat.
Ne folyton-változótól reméld a dicsőséget:
bár csillog, néki sincsen, hát honnan adna néked?
Dalod az öröklétből tán egy üszköt lobogtat
s aki feléje fordul, egy percig benne éghet.
Az okosak ajánlják: legyen egyéniséged.
Jó; de ha többre vágyol, legyél egyén-fölötti:
vesd le nagy-költőséged, ormótlan sárcipődet,
szolgálj a géniusznak, add néki emberséged,
mely pont és végtelenség: akkora, mint a többi.
Fogd el a lélek árján fénylő forró igéket:
táplálnak, melengetnek valahány világévet
s a te múló dalodba csak vendégségbe járnak,
a sorsuk örökélet, mint sorsod örökélet,
társukként megölelnek és megint messze szállnak.
Szeretem Weöres Sándort, és aznap éjjel (nem emiatt, de) nem jött álom a szememre, ezért megírtam a saját esszém, aztán másnap elküldtem, az utolsó pillanatban. Pár nap múlva jött a pozitív válasz. 
https://danyizsuzsi.hu/weores-sandor-ars-poetica-mint-utmutatas/
