https://danyizsuzsi.hu/mesemondo-lany-a-kulonos-birodalomban/
Egykoron azt hittem, mindenkiben úgy születik a mese, mint bennem. Hogy ez olyan természetes folyamat, mint a levegővétel. Látunk, hallunk, megélünk dolgokat, majd ennek kapcsán érzünk valamit, és már indul is a történet. És most nem az ezer évek alatt csiszolódott „nemesgyöngyökre” gondolok, amik népmesei formában mély tudás, és tanulságot őriztek meg számunkra. Hanem azokra a történetekre, amik a mindennapjainkról íródhatnak.
Most már tudom, hogy ez kegyelmi állapot. Mert egy jó mese születéséhez mindig képesnek kell lenni arra, hogy meglássuk a jót, a megfoghatatlant, valami apró csodát, és hinnünk kell abban, hogy a jó, az igaz győzni fog, a nehézség elmúlik. Nem vagyok egyedül ezzel a képességgel, de hálás vagyok, hogy bennem, ha akarom megszületik a mese bármilyen esemény kapcsán.
Erre példa ‘A Mesemondólány a különös birodalomban’. Számomra nagyon kedves mese, s benne minden szereplő is az, mert egy fájdalmas esemény megszépült általuk.
