Danyi Zsuzsi

„ Él bennem a késztetés...”

Elismerés-visszatekintés

Hiszek abban, amit csinálok.  Meggyőződésemnél talán csak az arra való törekvésem nagyobb, hogy a feladataimat, vállalásaimat minél tökéletesebben vigyem végig.  Közel két évtizedig – sokszor széllel szemben is – úgy dolgoztam, hogy sosem jutott eszembe a munkám érdemeit számba venni. Másét igen, különböző elismerésekre javasolva a valóban értékes embereket, de a magamét…., azt nem. Mivel azonban minden, amit adtál, visszafordul egyszer, a rossz és a jó egyaránt, engem is megállított az élet. Egyszer csak részletes önéletrajzot kértek tőlem, azzal a határozott felszólítással, hogy most ne legyek szerény, és mindent írjak le, amit valaha a városért, a kultúráért, a fiatalokért, vagy bármely közösségért tettem. A hivatalos illetve az önkéntes tevékenységeket is. Elképesztően zavarba jöttem tőle. Igyekeztem rövid lenni, de több oldal lett a felsorolás, küldeni pedig muszáj volt.

A kérés azért jött, mert 2021-ben én kaptam a Béres díjat. Nagyon nagy megtiszteltetés volt, hogy nekem ítélték!

https://www.beres.hu/hir/szolnok-varos-kulturajanak-meghatarozo-alakja-kapta-iden-a-beres-dijat/

 

Bár eleinte szorongtam, mert úgy éreztem, sok más ember is  megérdemelné ezt az elismerést, aztán lassan változni kezdtek a dolgok, mert alig került nyilvánosságra ez a hír, kiderült, hogy a Megyei Príma Díj, Oktatás és közművelődés kategóriájának jelöltjei közé is bekerültem. A munkám hatása, mind az, amit az évek alatt adtam, “visszafordult” és elindult felém. Olyan elemi erővel ütött meg a rengeteg visszajelzés, őszinte gratuláció, és annak a kifejezése, mennyire ideje volt ennek, hogy muszáj volt megállnom, visszanéznem, összegeznem.

Ma már felszabadultan örülök, hogy megtapasztalhattam mindezt. A Príma jelölésnél az egész megyéből érkeztek szavazatok. Konkrétan családok fogtak össze egy-egy helységben, és télvíz idején is hetente gyűjtötték a számtalan cédulát. Rengeteg olyan ember, akiket nem ismerek személyesen, de az, amit általam megéltek, hálát szült a szívükben. Persze megannyi olyan ember is gyűjtött, akiket valamilyen módon ismerek. Kegyelmi állapotnak éltem meg ezt az időszakot, olyan állapotnak, ami felemelte a fejem. Hálás vagyok mindenkinek, aki bármilyen módon kifejezte elismerését, szeretetét felém. Tudom az elképesztő darabszámon felül is voltak még szavazócédulák. Végül kategóriagyőztes lettem és átvehettem a príma aranymedált, amit különösen ezek miatt az őszinte, szeretetteljes emberi megnyilvánulások miatt tartok nagyra.

 

Illyés Csaba fotói

Facebook
LinkedIn
Email

Ajánló

Blogbejegyzések még:

Gyöngyház felhő

Norvégia földjére először 2022. augusztusában léptem, nem kirándulási céllal. Nem kényszerből, de nem is igazán

Fogalmazási verseny

Novemberben kaptam egy kedves üzenetet: “Szia, drága Zsuzsi! Szeretnénk meghívni a Szegő Gábor Általános Iskola

Nő a kirakatban

Ma, amikor a médiában, az újságok címlapján számtalan az üres, torz értékkel bíró „kiemelt egyén”,

NYOMtatásban megJELent

Mai elektronikus, “felhőkben” élő világunkban számomra sokat jelent a papírra nyomtatott gondolat. Mindig megtisztelő és

Együtt

Közhely, hogy nagy ajándék, ha a munkád, a hobbid, de így van. Teljessé tesz, amit

Junior Príma Díjas(om)

Van az a mérhetetlen büszkeség, ami nem öncélú, hanem valaki másról/ért szól. Az Ő fejlődéséről,

Legújabb bejegyzések

Kevés utazás színesíti az életem.Vannak országok ahova egyáltalán nem vágyok, ilyen pl. Amerika, és van,

Allora

8 éves leszek amikor az elsőt haza hozom és apámé mellé teszem közvetlen a kapu

A víz illata

Lehajtott fejjel nézem a víztükröt. Illata észrevétlen kúszik az orromba, és kioldja a lelkemre kötött

A remete

A tavaszi nap még elég alacsony szögben süt be ahhoz, hogy a fényesre kopott, fa

Láncok

Gróf Széchenyi István nagy álmát váltotta valóra. Az ihletet Angliában kapta, amikor meglátta a Hammersmith-et.

Példakép

Mint a kerti törpe állok és vacogva figyelem a kertet, a felhők félelmetesek, székek felborulva,

Rozsdabarna

Alkonyodott, amikor autóval az automata elé gördült. Az informáló levelek, az elmúlt napokban már több

Szolnoki ANZIX

Az egyik legkedvesebb koncerttípusom a Szolnoki Szimfonikusokkal az ANZIX. Pár évvel ezelőtt indult el egy

Kötni és engedni

A tű bekúszik a hurkon, s míg a kis kanyarintó mozdulattal magára csavarja és előre

Repülj madár

A kertbe, ahová most magam megyek, egyikünk sem szeretett járni. Pedig rendezett. A fák, bokrok,

Szeme, mint barna tó

Távolról érkezik hozzám a lépések alatt reccsenő padló hangja. Azt álmodom, hogy apám jön, és

Haláltánc

Elválaszthatatlanok voltak. A szoba sarkában érezték magukat a legjobban. Ide nem tűzött be a nap,