Danyi Zsuzsi

„ Él bennem a késztetés...”

Fogalmazási verseny

Novemberben kaptam egy kedves üzenetet:

“Szia, drága Zsuzsi! Szeretnénk meghívni a Szegő Gábor Általános Iskola városi fogalmazási versenyének zsűrijébe. Ötödikes kisdiákok munkáját kell zsűrizni. A verseny időpontja: 2022.12.01. csütörtök. 9:30-ra kellene jönni”

Mindig nagy öröm, ha ilyen felkérést kapok. Meseíró, meseolvasó, fogalmazási verseny… egyaránt kedves, mert a gyerekek az irodalommal, az anyanyelvükkel foglalkoznak és mert nagyon szeretem a gondolataikat, a lelküket hallgatni. Feltölt a közelségük. Bár erre a napra esett a Szószóró est, ahol a Momentán társulat többek között az én prózám is színpadra vitte, mégis elvállaltam a fent említett okok miatt.

A verseny témája: ‘Karácsony a 2300-ban’. A gyerekek alig tíz százaléka tudta csak a jövő ünnepét elképzelni. Annyira fontos számukra a karácsony szó, hogy ehhez kötődően, a jelenben írták meg élményeiket, vágyaikat és azt, hogy mit tartanak fontosnak ezekben a napokban. Egyiket olvasva a másik után, sírtunk, nevettünk és sóhajtoztunk a tanárnőkkel.

Megrendítő és csoda volt egyszerre az iskola légköre, az írások hangulata, amelyből pontosan leolvasható, melyik gyerek milyen családi közösségben él. Ilyenkor nagyon szeretnék egy varázspálcát, hogy odasuhinthassak a kemény anya, apa szívére, hogy szeretettel teljen, vagy csak a pénztárcára, hogy dagadjon kicsit, a társadalom egyes szereplőire, hogy a szívükkel lássanak, ne a dollárjellel a fejükben. De nincs! Mindössze annyit tehetek, hogy szeretettel értékelem, és biztatom a kis alkotókat, mert az írással gyógyulnak, vagy szebbé tehetik az otthoni légkört. A nevelőket pedig mind megölelném, hogy ilyen emberi, kedves légközt biztosítanak a gyerekeknek, nem csak külsőségekben. Nem könnyű, ma ez a hivatás, de azt a több ezer előadásom alatt már megtapasztaltam, hogy amelyik iskolában gyerekközpontú szemlélettel, jó nevelői közösség dolgozik, ott a gyerekek is jók! Itt ilyen közösség van! Hálás vagyok az élményért!

 

Facebook
LinkedIn
Email

Ajánló

Blogbejegyzések még:

Gyöngyház felhő

Norvégia földjére először 2022. augusztusában léptem, nem kirándulási céllal. Nem kényszerből, de nem is igazán

Nő a kirakatban

Ma, amikor a médiában, az újságok címlapján számtalan az üres, torz értékkel bíró „kiemelt egyén”,

NYOMtatásban megJELent

Mai elektronikus, “felhőkben” élő világunkban számomra sokat jelent a papírra nyomtatott gondolat. Mindig megtisztelő és

Együtt

Közhely, hogy nagy ajándék, ha a munkád, a hobbid, de így van. Teljessé tesz, amit

Junior Príma Díjas(om)

Van az a mérhetetlen büszkeség, ami nem öncélú, hanem valaki másról/ért szól. Az Ő fejlődéséről,

Elismerés-visszatekintés

Hiszek abban, amit csinálok.  Meggyőződésemnél talán csak az arra való törekvésem nagyobb, hogy a feladataimat,

Legújabb bejegyzések

Kevés utazás színesíti az életem.Vannak országok ahova egyáltalán nem vágyok, ilyen pl. Amerika, és van,

Allora

8 éves leszek amikor az elsőt haza hozom és apámé mellé teszem közvetlen a kapu

A víz illata

Lehajtott fejjel nézem a víztükröt. Illata észrevétlen kúszik az orromba, és kioldja a lelkemre kötött

A remete

A tavaszi nap még elég alacsony szögben süt be ahhoz, hogy a fényesre kopott, fa

Láncok

Gróf Széchenyi István nagy álmát váltotta valóra. Az ihletet Angliában kapta, amikor meglátta a Hammersmith-et.

Példakép

Mint a kerti törpe állok és vacogva figyelem a kertet, a felhők félelmetesek, székek felborulva,

Rozsdabarna

Alkonyodott, amikor autóval az automata elé gördült. Az informáló levelek, az elmúlt napokban már több

Szolnoki ANZIX

Az egyik legkedvesebb koncerttípusom a Szolnoki Szimfonikusokkal az ANZIX. Pár évvel ezelőtt indult el egy

Kötni és engedni

A tű bekúszik a hurkon, s míg a kis kanyarintó mozdulattal magára csavarja és előre

Repülj madár

A kertbe, ahová most magam megyek, egyikünk sem szeretett járni. Pedig rendezett. A fák, bokrok,

Szeme, mint barna tó

Távolról érkezik hozzám a lépések alatt reccsenő padló hangja. Azt álmodom, hogy apám jön, és

Haláltánc

Elválaszthatatlanok voltak. A szoba sarkában érezték magukat a legjobban. Ide nem tűzött be a nap,