A Szolnoki Szimfonikus Zenekarral sokfelé megfordulunk, amikor ifjúsági programot viszünk gyerekek számára. Vannak helyek, ahol visszajáró vendégek vagyunk, és nem csak a szeretett tevékenység miatt van bennünk jóleső érzés, ha arra visz utunk. Tiszafüredre élmény menni még akkor is, ha hosszabb az utazással töltött idő. Otthonos művelődési házuk mellett cukrászda van, a fellépő művész pedig mindig éhes, vagy kávéra vágyik. A kávé iránti igényünket ki is elégíti a kedves vendégfogadás, a cukrászda forgalma pedig ottjártunkkor rendszerint megnövekszik. A közösség (ebbe beletartoznak a ház munkatársai és a közönségünk is, aminek soraiban rendre felnőttek is ülnek) tagjai figyelmesek, közvetlenek és hálásak.
Tegnap azonban a jól sikerült előadás mellett egyéb meglepetésben is volt részünk, mert a Petőfi év kapcsán egy kiállítás látható a ház egyik termében. Gyönyörű és különleges. Letisztult és emberközeli. Olyan mint egy háromdimenziós képregény. Legszívesebben beültem volna a közepébe, felfedeztem volna minden részletét, és csak hagytam volna, hogy beszippantson a mese világa.
A kézzel varrott babák a Vackor Varroda (a Tiszafüredi Helyi Értéktár tagja, a Kovács Pál Művelődési Központ alkotóközössége) alkotásai, amik méltó környezetet Kiss Anna egyedi rajzai által nyernek. A kiállítás ötlete a Művelődési Központban született, Zám Ildikó rendezésében.
Ez volt a nap ajándéka. Egy nem várt meglepetés.
