Megtisztelő feladat volt, mert egy szerény, alázatos, kedves, példaértékű emberi értékrenddel bíró, ugyanakkor kivételes tehetségű embert ismerhettem meg. Ferenc már 11 évesen a Zeneakadémiára járt, és nagyon komolyan vette a tanulást, mert őt is komolyan vették. Érdekes volt, ahogy a zenei nevelés szabadságáról beszélt, amiben ő felnőtt, s aminek szellemében lányait is nevelte. ” Ha van kedved vedd fel, és húzz rajta párat, mindegy mit, csak játssz! Ha megunod tedd le!” Nem híve a meghatározott, szigorú, mindennapi gyakorlásnak és a magántanulói létnek sem. Vallja, éljen meg mindent a gyermek, amit az életben meg kell tapasztalni, hogy ezek az élmények teljessé tehessék a játékát és a világhoz való állását is. Fontosnak tartja az „előre vivő győzelmeket” és legnagyobb értéknek az alázatot a kotta, a zene a másik ember, a közönség iránt.
Mozart D-dúr Divertimento, Haydn: c-moll szimfónia és Csajkovszkij: C-dúr Vonósszerenádja alkották a műsort, aminek kapcsán azt is elárulta, hogy ez az orosz zeneszerző tette rá az első olyan mély benyomást, ami után biztos volt benne, hogy hegedűművész lesz. Csajkovszkij az életével is példa, hisz majd 23 évesen fordult a zene felé. Azt mutatja, sosem késő!
