A Szolnoki Szimfonikusok koncertjének címét maga a zeneszerző Schubert, azaz az ő darabjai ihlették. Körülbelül 22 éves volt, amikor jövedelme főként szalonokban való fellépéseiből származott. Legtöbb művét szűk baráti körben adta elő, nem egyszer a Sonnleithner család zenés összejövetelein. Ezeket a találkozókat Schubertiádáknak nevezték el. Ezen a estén ismét megismerhettem egy szerény művészt, aki a … Olvass tovább
A tű bekúszik a hurkon, s míg a kis kanyarintó mozdulattal magára csavarja és előre húzza a szálat, hozzákoccan a másik tűhöz. Az apró koccanások és az anyag nyikordulásai egyenletes ritmusban követik egymást. Kezeim soronként azonos táncot járnak. Kinyújtott mutató ujjam, mintha lassan integetne, tartja is, engedi is a többszörösen rátekert fonalat. Behajtott ujjaim alatt … Olvass tovább
A kertbe, ahová most magam megyek, egyikünk sem szeretett járni. Pedig rendezett. A fák, bokrok, az ültetett virágok széppé varázsolják a könyörtelen körforgást. A madarak úgy énekelnek, mintha minden rendben volna. Szeretted a rendezett kerteket. Különösen a szüleid konyhakertjét, aminek terméseiből többször is megpakoltad a kosarad és elhoztad nekem. A kert, ahová most magam megyek, … Olvass tovább
A MARADOK Vers-Dal-Háló pályázatának egyik pontjában azt kérték a jelentkezőktől, hogy esszészerűen írják le, milyen érzéseket, gondolatokat vált ki belőlük ez a vers, és hogy a mű üzenete miért lehet aktuális ma is, hogyan tudjuk azt a jelenre vetíteni? Ars Poetica Öröklétet dalodnak emlékezet nem adhat. Ne folyton-változótól reméld a dicsőséget: bár csillog, néki sincsen, … Olvass tovább
Weöres Sándor: Ars Poetica, mint útmutatás Weöres Sándor költői hitvallása számomra olyan, mint egy iránymutatás az élethez. Bölcselet, melyet a hétköznapok bármely pillanatához alapul hívhatok, mert azonos a saját értékrendemmel. Intelem, ami mulandóságunkat, s a reményt egyaránt mutatja. A reményt, ami azon vágyunkat szolgálja, hogy ne tűnjünk el nyomtalanul. Ki értelemmel bír, és más is … Olvass tovább
Távolról érkezik hozzám a lépések alatt reccsenő padló hangja. Azt álmodom, hogy apám jön, és megfogja a vállam. Aztán finoman megráz. Kinyitom a szemem. Csak a feketeséget látom, de hallom ahogy szól, Gyere, elviszlek magammal. Nem álmodom. Megfordulok és apán sziluettje ott áll az ágyam mellett. Semmit nem értek. Kómásan követem a konyhába, hogy a … Olvass tovább
Norvégia földjére először 2022. augusztusában léptem, nem kirándulási céllal. Nem kényszerből, de nem is igazán önszántamból. Most már nem fogom megtudni, hogy ha csak turista vagyok másként éltem volna-e meg ezt a találkozást, hogy ennél is pozitívabb lenne-e a kép. Nem hiszem. Engem, aki rajong a természetért, azonnal megvett magának az ország szépsége, atmoszférája. Éjszaka … Olvass tovább
Elválaszthatatlanok voltak. A szoba sarkában érezték magukat a legjobban. Ide nem tűzött be a nap, mégis jutott elég fény. Játékra készen várakoztak, sok szép közös élményt hordozva magukban. – Te! Ferikém! Emlékszel az elsöre? – Elsőre! Hosszú ő! Hogyne emlékeznék! Gyengéd volt és szenvedélyes! – Oh igen! És a virág utána! Fehér liliom! Sokáig csodáltam. … Olvass tovább
(PS, azaz Petőfi Sándor) Nyári napnak alkonyúlatánál, hősünk megállna a Tower Bridge hídjánál, ha éppen arra járna, de ő most kedves olvasó a Kárpátokkal ölelt alföldi táj, szép Tisza folyójának partján sétál, ami, mint tudjuk, Európában van, annak is a közepében, egyesek szerint két világ ütközőjeként. A történelmet tekintve lehet is benne valami, de most … Olvass tovább
Ismersz! Sose engedtem vóna el! Foggal-körömmel tudok küzdeni. Szedtem is a lábam, ahogy mindig, amikor hozom a becsülettel megszerzett zsákmányt. Már majdnem az erdő közepén jártam, amikor meghallottam a hangját! Te! Iszonyat hangja van, ahogy vonyíkol. Azt gondolnád, hogy ha már úrinépnek gondojja magát, van tartása, de ennek nem vót, csak kétségbeesésse. Hát, mondjuk meg … Olvass tovább
