A Szolnoki Szimfonikusok koncertjének címét maga a zeneszerző Schubert, azaz az ő darabjai ihlették. Körülbelül 22 éves volt, amikor jövedelme főként szalonokban való fellépéseiből származott. Legtöbb művét szűk baráti körben adta elő, nem egyszer a Sonnleithner család zenés összejövetelein. Ezeket a találkozókat Schubertiádáknak nevezték el.
Ezen a estén ismét megismerhettem egy szerény művészt, aki a véletlenek sorozatának köszönhette, hogy ma már az operaház énekese. Útját saját részről alázat, „kívülről” pedig égi áldás kísérte. Abban a templomban figyeltek fel a tehetségére, ahová kamaszként zenélni járt, majd lépésről lépésre végigjárta a ranglétrát, míg elérkezett mostani helyére. De ma sem telik úgy fellépés, hogy ne menne tanárhoz gyakorolni. Cseh Antal bariton szólói színesítették az estét.
Maszahiro mester pedig magyarul mesélte el, milyen jó, hogy újra Szolnok lehet.
