Tudjátok mi kell egy jó gyereknaphoz?
Lufi? Lángos? Kisállatok? Értékes gyerekelőadás? Tűzoltó vagy rendőrautó? Ugrálóvár? Netán kézműveskedés vagy labirintusban bujkálás? Gólyaláb? Óriás dzsenga? Vattacukor vagy piros mesevonat, ami körbemegy a városon? Játszótér, mese és napsütés?
Na nem mondom, hogy ezektől nem lesz jobb, de ami igazán kell, az a gyermekre hangolódó, játszani képes felnőtt. Apa, anya, nagyszülő és egy olyan kulturális közösség, aki mindezt megszervezi.
Csodás napot töltöttem a Tiszafüredi Városi Gyermeknapon. Itt valóban mindenki megtalálhatta a kedvérevaló elfoglaltságot. Mondhatnám volt itt minden, mi szem-szájnak ingere. Én mégis, a szeretetteljes, emberi hangot, hangulatot szerettem legjobban (emelkedett hangerő, dőlöngélő felnőttek nélkül). No, meg a pettyes lufikat! 😉 Mert a mesemondó valahol mindig gyermek marad egy kicsit.
Szeretettel gratulálok a szervezőknek 🙂
További fotók ezen a két linken csodálhatóak 😉
