Most először hallottam művemet más előadásában. Írásaim, meséim kerültek színpadra önmagukban, egy szál hangszerrel, animációval, kórussal, vagy egy szimfonikus zenekarral kísérve, de mindenkor a saját hangomon szólaltak meg. Ilyenkor szinte sosem izgulok, csak az a fontos, hogy hitelesen át tudjam adni azt, ami a lelkemben van. Most azonban ültem a nézőtéren és végigizgultam, majd felszabadultam tapsoltam meg a MOMENTÁN társulat előadását. Fantasztikus élmény volt, amit a Szószóró Lackfi Jánossal közösségnek valamint minden kedves alkotótársamnak is köszönök, a színpadon és nézőtéren egyaránt
Először távol
Ha nem a kultúra határozta volna meg az életem, nemzetem ünnepei akkor is ritmust adnának