Van az a mérhetetlen büszkeség, ami nem öncélú, hanem valaki másról/ért szól. Az Ő fejlődéséről, jobbá válásáról, arról a tehetségről és komoly munkával megszerzett értékről, amivel sokunkat szolgál. Az útról, amin végig ment, hogy ide elérjen. Ilyen büszkeséget érzek, ha Kacsó Hanga Borbáláról van szó. Büszke vagyok és boldogan gratulálok annak a sikeres hölgynek, aki egykor félénk kislányként lépett be hozzám a Szolnoki népdalkörbe, talán 9 évesen, s akit ma már barátnőnek mondhatok (némi anyai érzéssel vegyítve 😉 ).
https://www.facebook.com/hagyomanyokhaza/videos/442041970886392/