Novemberben kaptam egy kedves üzenetet:
„Szia, drága Zsuzsi! Szeretnénk meghívni a Szegő Gábor Általános Iskola városi fogalmazási versenyének zsűrijébe. Ötödikes kisdiákok munkáját kell zsűrizni. A verseny időpontja: 2022.12.01. csütörtök. 9:30-ra kellene jönni”
Mindig nagy öröm, ha ilyen felkérést kapok. Meseíró, meseolvasó, fogalmazási verseny… egyaránt kedves, mert a gyerekek az irodalommal, az anyanyelvükkel foglalkoznak és mert nagyon szeretem a gondolataikat, a lelküket hallgatni. Feltölt a közelségük. Bár erre a napra esett a Szószóró est, ahol a Momentán társulat többek között az én prózám is színpadra vitte, mégis elvállaltam a fent említett okok miatt.
A verseny témája: ‘Karácsony a 2300-ban’. A gyerekek alig tíz százaléka tudta csak a jövő ünnepét elképzelni. Annyira fontos számukra a karácsony szó, hogy ehhez kötődően, a jelenben írták meg élményeiket, vágyaikat és azt, hogy mit tartanak fontosnak ezekben a napokban. Egyiket olvasva a másik után, sírtunk, nevettünk és sóhajtoztunk a tanárnőkkel.
Megrendítő és csoda volt egyszerre az iskola légköre, az írások hangulata, amelyből pontosan leolvasható, melyik gyerek milyen családi közösségben él. Ilyenkor nagyon szeretnék egy varázspálcát, hogy odasuhinthassak a kemény anya, apa szívére, hogy szeretettel teljen, vagy csak a pénztárcára, hogy dagadjon kicsit, a társadalom egyes szereplőire, hogy a szívükkel lássanak, ne a dollárjellel a fejükben. De nincs! Mindössze annyit tehetek, hogy szeretettel értékelem, és biztatom a kis alkotókat, mert az írással gyógyulnak, vagy szebbé tehetik az otthoni légkört. A nevelőket pedig mind megölelném, hogy ilyen emberi, kedves légközt biztosítanak a gyerekeknek, nem csak külsőségekben. Nem könnyű, ma ez a hivatás, de azt a több ezer előadásom alatt már megtapasztaltam, hogy amelyik iskolában gyerekközpontú szemlélettel, jó nevelői közösség dolgozik, ott a gyerekek is jók! Itt ilyen közösség van! Hálás vagyok az élményért!
