Nagyapám ötvenkét évesen, hét gyermekkel hagyta özvegyen nagyanyámat közvetlenül a háború után. Anyám csak két éves volt, érzékeny lélekkel megáldva. Nem értette, neki miért nincs apja és követelte volna az anyja babusgatását, de ehelyett vigyázhatott a húgára, hisz törékenyebb, kisebb volt, mint ő. Okos nagylány vagy már! – hallotta mindig a nagyobb testvérektől is, mert … Olvass tovább
A fiatal, sportos férfi íróasztalán, ahová leülök mellé, egy laptop és két nagyméretű félköríves monitor áll. A képernyőkímélőn szálló gépek fotói váltják egymást. Mellette a falon szakmai múltjából származó képek sorakoznak. Géptűz gyakorlaton szorítja a nagynyomású tömlőt, duplaszárnyút vontat, utasszállító hajtóművét vizsgálja, vagy társaival áll egy vadászgép előtt. Minden képen mosolyog. Kicsit zavarban van, amikor … Olvass tovább
Egy meleg nyári hétvégén haza kellett ugranom, hogy a szülői ház kertjét rendbe tetessem. Alig gurultam be az utcába, Rozika ángyom, a falu önkéntes stílusszakértője, mint valami humán térfigyelő szolgálat őrségben lévő tagja, már ott is volt a kapuban, hogy hogylétem felőli érdeklődésébe csomagolva átadja nekem az elmúlt hét legjelentősebb információját. – Hát képzeljed meg, … Olvass tovább
K. János ült a padon, hátát stabilitás gyanánt a falnak támasztotta. Drága dzsekije elszakadt és bekoszolódott. Egyik lábáról hiányzott a bőrmokaszin. Hadonászott, és az alkoholtól botladozó nyelvvel felháborodott hangon hőbörgött. „Velem ezt nem lehet csinálni! Nem tudják ezek, ki vagyok én!”- hangoskodott egyre. Ekkor a nyitott ablakon keresztül ajtócsapódás, ablaknyikorgás, majd két férfi beszélgetésének hangja … Olvass tovább
Az ‘Ez mind műanyag’ Kft tárgyalójában már bent ült Polipropil Pál az igazgató, Poly Etelén a titkárnő és Lajos a termelési vezető, amikor Tereftatál kisasszony megérkezett. Pál majdnem fellökte az asztalt, ahogy felugrott, hogy lesegítse a hölgy nejlon ballonkabátját, ami alatt testhez simuló latex ruha feszült a minden mozdulattól hullámzó szilikonlabdákon. – Engedjék meg, … Olvass tovább
Öt órát utaztunk. Anyám egész úton összeszorított szájjal ült. Nagymama hívatta. Halni készült. Nem mertem megszólalni sem, mert szörnyen ideges volt. Ráadásul a karambol miatt egy nagy kerülőt is tennünk kellett. A ház még mindig szép volt. Nagyapám építette. Itt nőtt fel anyám. A kert vége a hegyre nézett. Anyám szerette ezt a vidéket, de … Olvass tovább
8:45-re kellett jönni. Az épület ablakrácsain még csillogott a ráfagyott pára. Végigfutott a hideg a hátamon. A társam egyik vállán a homokanimációs asztalt rejtő hatalmas fekete táska, a másik kezében a nehéz, kellékes bőrönd lógott. Mosolya épp oly természetellenes volt, mint az enyém, és valószínűleg gondolatunk is ugyanazt a ki nem mondott kérdést szülte. … Olvass tovább
„Hunyd be a szemed! Helyezkedj el kényelmesen. Gondolj valami számodra szép, megnyugtató képre… lásd magad előtt…” Két hete be vagyok zárva a hülye vírus miatt. Semmi szép nem jut az eszembe…. Na jó. A mandulafa a ház előtt. Az szép. Szeretem nézni az ablakból. Mandulafa sok-sok ága, törzse, gyökere… látom magam előtt… „Érzed, ahogy … Olvass tovább
mi? mi mindig jó gyerekek vótunk szíjat is hasított vóna apánk a hátunkbó’ ha nem fogadunk szót na jó aztat nem mondom hogy nem csapta meg Pistát amikor a stelázsibó’ kivette az utolsó forintkát hogy a bucsuba tükröskalácsot vegyen Böcsinek vagy engemet amikó’ hagytam a tehenet a lucernásba menni oszt meg kellett szúrni a bendőjét … Olvass tovább
KOMFORTZÓNÁN TÚL 5-10 perc alatt született művek, adott feladatra. Írótáborban lenni azért jó, mert azon kívül, hogy nagyon sokat tanulhatsz az előadóktól, a többiektől, a saját közegedben mozoghatsz. Ez felettébb inspiráló PETŐCZ ÍRÓAKADÉMIA „Mesterek köszöntése” Tiszta mandula Mai történés, Mikszáth Kálmánt idézve Az napon mondom, mikor felhőkért harangoztak Balatonszepezden. Szegény Zsuzsinak hólyagos lett a talpa, … Olvass tovább
