Nagyon várták őt, s amikor megérkezett mindenki őszintén örült. Kék szemével, pampuskás pofijával, és hosszú hajával még a szülészorvost is elvarázsolta. Az asszony babusgatta, öltöztette, és mérhetetlenül büszke volt gyönyörű kislányára. Féltette is nagyon. Volt valami furcsa szorongás a lelkében, ami akkor született meg benne, amikor először a kezébe fogta. Nézte az apró, békés, védtelen … Olvass tovább
A férfi, aki minden nap végigment a körúton, sosem szólt senkihez. Szinte mindig lehajtott fejjel járt, hogy ne keljen más szemébe néznie. Nadrágja alját, ami egyre lejjebb ért, ahogy a férfi fogyott, már rongyosra súrolta a föld. Egykor elegáns ballonkabátjának gallérját rejtőzködésre használta. Fejébe húzott kopott kalapja alól, épp csak a föld azon részét látta, ahová lépett. Úgy tűnt, vakon is képes lett volna végigjárni az utat, és valószínűleg pontosan tudta, hány lépést kell megtennie házának kapujától a végcélig.
Ónos ajtó, réz karika… A férfi a karjánál fogva, szinte kivonszolta feleségét a ház elé. Másik kezének ujjai elfehéredtek a balta nyelének szorításában. Elszántsága rendíthetetlen volt. Talán nem is hallotta az asszony jajveszékelését. – Neeem! Neeem, hallgass rám! Kérlek! Neeem, ezt neeem, térj észhez! Az udvar végéig húzta maga mögött a nőt, majd a farakás … Olvass tovább
Hárman voltak. Mind mások. Lassan, észrevétlen vették meg a nő lelkét. A vörös Mindig is csodálta, tisztelte az élőlényeket, de leginkább a fákhoz és a madarakhoz vonzódott. Még egészen kicsi gyermek volt, amikor elvitték az állatkertbe. Nagyon sokáig nem tudta kiheverni azt a fájdalmat, amit ott érzett a bezárt állatok szemét látva. Nem volt háziállata, … Olvass tovább
Hárman voltak. Mind mások. Lassan, észrevétlen vették meg a nő lelkét. A fekete A nő már jó ideje nagyon beteg volt. Lelke égő fájdalom, teste ennek megfelelő állapotban. Felszívódás hiányában, komoly kínokat megélve lassan halt éhen. Számtalan orvosnál járt, de hiába ment bárhová, megoldást nem találtak a problémájára. Aztán az élet elé sodort egy segítőt. … Olvass tovább
Hárman voltak. Mind mások. Lassan, észrevétlen vették meg a nő lelkét. A barna szemű Az ismerős „Jó napot szomszédasszony!” kiáltás Őt is jelezte. Bársonyos-barna tekintetét, békés jelenlétét, s a türelmet, amivel várt, és figyelt. Mindig együtt sétáltak. A „szomszéd” útja rendszerint erre vezetett, és minden alkalommal megállt megcsodálni, ahogy a földből nagy precízséggel nő ki … Olvass tovább
2021.december 20. Nem tudom zene nélkül elképzelni az életem, de az ünnepeket végképp nem. Talán ezért is van, hogy bár minden hangverseny kedves nekem, de az adventi kicsit közelebb áll a szívemhez. Ilyenkor már a feldíszített Kossuth tér fényei ragyognak az ablakokban, a sarokban szépen dísztett fenyő áll, a zenészek apró ajándékokkal lepik meg egymást … Olvass tovább
Van az a mérhetetlen büszkeség, ami nem öncélú, hanem valaki másról/ért szól. Az Ő fejlődéséről, jobbá válásáról, arról a tehetségről és komoly munkával megszerzett értékről, amivel sokunkat szolgál. Az útról, amin végig ment, hogy ide elérjen. Ilyen büszkeséget érzek, ha Kacsó Hanga Borbáláról van szó. Büszke vagyok és boldogan gratulálok annak a sikeres hölgynek, aki egykor … Olvass tovább
2021.11.26. A ‘Bordó krizantém’ rendezvénysorozat harmadik állomása, a ‘Kiszabadult szavak’ zenés irodalmi est volt. Két szó jut eszembe róla, az IRGALOM és a KEGYELEM. Hunyadi Krisztina a ‘Láthatatlan erőszak’ című szakmai előadás egyik közreműködője mondta nekem pár napja. „Sokat gondolkodtam Zsuzsi, mi a legfontosabb dolog, ami ahhoz kell, hogy valaki képes legyen elindulni a gyógyulás … Olvass tovább
