Először távol

Ha nem a kultúra határozta volna meg az életem, nemzetem ünnepei akkor is ritmust adnának éveimnek. Így azonban hatványozottabb volt a figyelem, egy-egy alkalom közeledtén, az esetleges fellépések, vagy munkák miatt. Hivatalos meghívó érkezik minden városi eseményre. Október 23-a kapcsán is jött az email. Kinyitottam, itt, messze mindentől és láttam magam előtt a helyszínt, az … Olvass tovább

Önfeledt gyermeknap Tiszafüreden

Tudjátok mi kell egy jó gyereknaphoz? Lufi? Lángos? Kisállatok? Értékes gyerekelőadás? Tűzoltó vagy rendőrautó? Ugrálóvár? Netán kézműveskedés vagy labirintusban bujkálás? Gólyaláb? Óriás dzsenga? Vattacukor vagy piros mesevonat, ami körbemegy a városon? Játszótér, mese és napsütés? Na nem mondom, hogy ezektől nem lesz jobb, de ami igazán kell, az a gyermekre hangolódó, játszani képes felnőtt. Apa, … Olvass tovább

Nyomatról nyomatra, 3 nap a grafika világában

Izgalmas és örömteli kihívás volt a Képgrafikusok Olgyai Viktor Egyesületével, azon belül is Bugyi István grafikusművésszel dolgozni, aki korrekt, úriember és figyelmes, remek szervező. Felkért rá, hogy Orosz István a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas grafikusművész, animációsfilm-rendező, író, Páternoszter című regénye mellett vezessem le Szunyoghy András grafikusművész, festőművész, egyetemi tanár, művészeti anatómus, író, a Magyar … Olvass tovább

Könyvbemutató Orosz Istvánnal

Mivel több olyan filmes barátom is van, aki remekül ír, az elmúlt esztendőben azzal az ötlettel kerestem meg a TISZApART MOZIt, hogy jó lenne egy sorozatot indítani Filmesek másként címmel. Első állomása Sopsits Árpád verseskötetének bemutatója volt, és már akkor tudtuk, hogy hamarosan egy izgalmas regény is sorra kerül majd. Végül úgy hozta az élet, … Olvass tovább

A munka ajándéka, azaz a tiszafüredi János Vitéz

A Szolnoki Szimfonikus Zenekarral sokfelé megfordulunk, amikor ifjúsági programot viszünk gyerekek számára. Vannak helyek, ahol visszajáró vendégek vagyunk, és nem csak a szeretett tevékenység miatt van bennünk jóleső érzés, ha arra visz utunk. Tiszafüredre élmény menni még akkor is, ha hosszabb az utazással töltött idő. Otthonos művelődési házuk mellett cukrászda van, a fellépő művész pedig … Olvass tovább

10 éves évforduló Prokofjevvel, Matilddal és a kedvenc Szimfonikusommal

Nagyon szeretem Prokofjev zenéjét. Vette a bátorságot, és kifejezetten gyermekeknek írt egy komolyzenei darabot. Nem tudnám megszámolni hányszor hallottam, és meséltem, de nem tudom megunni. A madár fuvolatrillái, a kacsa oboa-totyogása, a macskalopakodás klarinét-bársonya, nagyapó fagott-morgolódása, vagy a kürtök vészterhes farkasidézése mind láttató, mesélő dallamok. Péter, a vonósok magabiztos, jókedvű egységével, a tavaszi napsütést idézi, … Olvass tovább

Weöres Sándor esszém, egy róla szóló kortárs antológiában

A MARADOK Vers-Dal-Háló pályázatának egyik pontjában azt kérték a jelentkezőktől, hogy esszészerűen írják le, milyen érzéseket, gondolatokat vált ki belőlük ez a vers, és hogy a mű üzenete miért lehet aktuális ma is, hogyan tudjuk azt a jelenre vetíteni? Ars Poetica Öröklétet dalodnak emlékezet nem adhat. Ne folyton-változótól reméld a dicsőséget: bár csillog, néki sincsen, … Olvass tovább

Gyöngyház felhő

Norvégia földjére először 2022. augusztusában léptem, nem kirándulási céllal. Nem kényszerből, de nem is igazán önszántamból. Most már nem fogom megtudni, hogy ha csak turista vagyok másként éltem volna-e meg ezt a találkozást, hogy ennél is pozitívabb lenne-e a kép. Nem hiszem. Engem, aki rajong a természetért, azonnal megvett magának az ország szépsége, atmoszférája. Éjszaka … Olvass tovább

Beszélgetés Bangó Ferenccel a Szolnoki Szimfonikusok jóvoltából

Megtisztelő feladat volt, mert egy szerény, alázatos, kedves, példaértékű emberi értékrenddel bíró, ugyanakkor kivételes tehetségű embert ismerhettem meg. Ferenc már 11 évesen a Zeneakadémiára járt, és nagyon komolyan vette a tanulást, mert őt is komolyan vették. Érdekes volt, ahogy a zenei nevelés szabadságáról beszélt, amiben ő felnőtt, s aminek szellemében lányait is nevelte. ” Ha … Olvass tovább

Egy írásom a Momentán színház előadásában

Most először hallottam művemet más előadásában. Írásaim, meséim kerültek színpadra önmagukban, egy szál hangszerrel, animációval, kórussal, vagy egy szimfonikus zenekarral kísérve, de mindenkor a saját hangomon szólaltak meg. Ilyenkor szinte sosem izgulok, csak az a fontos, hogy hitelesen át tudjam adni azt, ami a lelkemben van. Most azonban ültem a nézőtéren és végigizgultam, majd felszabadultam … Olvass tovább