Az előadás művészi jellege
8:45-re kellett jönni. Az épület ablakrácsain még csillogott a ráfagyott pára. Végigfutott a hideg a hátamon. A társam egyik vállán a homokanimációs asztalt rejtő hatalmas fekete táska, a másik kezében a nehéz, kellékes bőrönd lógott. Mosolya épp oly természetellenes volt, mint az enyém, és valószínűleg gondolatunk is ugyanazt a ki nem mondott kérdést szülte. … Olvass tovább