Kevés utazás színesíti az életem.Vannak országok ahova egyáltalán nem vágyok, ilyen pl. Amerika, és van, ahol nagyon sok időt szeretnék még eltölteni.
Olaszországba harmadszor indulok az elmúlt 3 évben. Most flixbusszal Triesztbe, ahol egy barátném vár. Napok óta esik. Ott is, itt is. Egyes helyeken sárlavinák zárják el az utakat, embereket telepítenek ki. Remélem azért látom majd a napot, és ülhetek a tengerparton. Mindenesetre a szalmakalap itt fityeg az előző ülésre akasztva. Legfeljebb eső ellen használom.
Magyarország sok árnyalatú, nedves, üde zöldben pompázik. A felhők egybefüggően, alacsonyan ülnek. Az útmentén már virágzik a vadrózsa és a bodza, a megeredt vágatlan füvet pipacs és kék len pöttyözi.
A földeken, az út menti árkokban fordrozódik a talajvíz felszíne.
Futnak a fák a szürke felhőpaplan alatt, ahogy Szlovénián átsuhanunk, de itt-ott már kéklik az ég.
Aztán visszacsúszunk a paplan alá.
Bukfencet vet a szél a fű tetején, s gördülése hullámot vet.
Hegyek között egyre több a fenyő. Belátása engednek a látni az erdővel borított domboldalakat köztük a völgyeket A nap is elobujik, hunyorgasra késztet
A spotify-on zongora és drum kettősét hallgatom A zene Ringat, mint a busz. Nem tudom meddig tudnék így menni Mozdulatlan békével bámulni a futó tájat.
Ernyedtsegem a keklő hegyek délutáni fényességét jelenemmel azonositja
A felfel bukkanó templomtornyok imára kesztetnek
Triesztben szaggat a szél Átfagyok mire a szállásra érünk Házigazdánk hegyi haza
Isten asztalánál
SOFRITTO